A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Pintér László: Dörgicse későközépkori lakóházai

stb.). Az agyagos járószint a fal legalsó kősorával van egy szintben, vagyis a házat nem alapozták, a falakat közvetlenül a földfelszínre rakták. (4. ábra) A 143. objekumszámú faltól keletre újabb északdéli irányú falmaradvány került elő, amelynek kőanyagát teljes egészében kitermelték, csupán a murvás sárgás-rózsaszín habarcs-csík jelezte a fal helyét (159. objektum). A kiszedett falak belső szélei között mért távolság 4,9 m, ennek alapozása jóval mélyebben fekszik az eddig leírt falakénál. A 141. számú fal alapozásának mélysége a mai felszíntől számítva 75 cm, a 143. számú falnak 82 cm, míg a 159. számú fal alapozása 148 cm mélységig nyúlik le. Ez a falmaradvány határolja nyugat felől, a felszínen bombatölcsér szerűen jelentkező bemélyedést. Ehhez csatlakozik kelet felől egy megközelítőleg nyugatkelet irányú, a szelvényben rézsútosan futó rózsaszínes-sárgás kötőanyagú, mészkőből rakott fal (158. objektum), amelynek alapozási mélysége közel azonos a kiszedett fal alapozási mélységével, azaz 157 cm. A fal vastagsága 56 cm. A két fal csatlakozásánál 21 cm széles, elszenesedett gerendát is magába foglaló küszöb került elő. (5. ábra) A mélyre alapozott falakhoz tartozó járószint a gerendaküszöbnél mintegy 10 cm-rel mélyebben volt. Ettől a faltól délre észak-déli irányú fehér, meszes habarcsba rakott fal nyúlt ki 82 cm hosszan a déli metszetfalból (156. objektum). A rézsútosan futó 158. számú fallal nincs kötésben, a két fal között 5-7 cm távolság van, vastagsága 45-50 cm. A rézsútosan futó fal az l/A. szelvény 2. szakaszában is folytatódott, amelynek sarkához egy erősen megbolygatott, a felszínen falnak látszó, bazaltköveket is tartalmazó kőhalmaz csatlakozott dél felől. A kora Árpád-kori temető sírjai az l/A. szelvény teljes hosszúságában mutatkoztak, kivéve a nagyobb mélységben kiásott pincerészlet területét. Az l/A. szelvényben jelentkező három észak-déli irányú, egymással párhuzamos falszakasz közül csupán a nyugati fal (141. objektum) tűnt a 29. objektumszámú fal folytatásának. A középső fal (143. objektum) vonalától a 30. számú fal kb. 2 méterrel nyugatabbra húzódik és az irányuk is kissé eltért egymástól. A keleti falnak (159. objektum) és a 156. számú falcsonknak az 1. szelvényben nyoma sem volt. A falak összefüggésének tisztázása érdekében az l/A. szelvény egyes és kettes szakaszát összebontottuk, majd az 1. és az l/A. szelvények közötti terület feltárására is sor került. Végül szelvényünket déli irányba is kibővítettük, egészen a kerítés széléig. így öszszességében 21-23 m széles, 32-36 m hosszú felületet bontottunk ki. A teljes ásatási felület kibontása során tisztáztuk a 29. és a 30. objektumszámú falak viszonyát. Előkerült a két falat az északi oldalon összekötő falmaradvány. (6. ábra) A kelet-nyugati irányú északi zárófalnak is csak az alapozás legalsó kősóra maradt meg - az sem mindenhol -, a 29. számú fal folytatásaként is néhol csak a koncentráltabban jelentkező habarcs jelezte a fal helyét. A folytatólagos falalapozásban szintén bazaltköveket használtak. Az épület falai a kelet-nyugati lezárás után észak felé nem folytatódtak. Közvetlenül a kibővített szelvény déli szélénél megtaláltuk a ház északi helyiségének déli zárófalát is. A 29. számú és a 30. számú objektumok folytatódtak tovább dél felé, - ez jól látszott a metszetfalban - de sajnos további rábontásokra már nem volt lehetőségünk. A déli záró fal köveinek egy részét kitermelték, de a fal vonala így is jól követhető. A fal vastagsága 55-60 cm. A déli zárófal és a nyugati fal találkozásánál a padlószinten, megközelítőleg szabályos téglalap alaprajzú jól átégett folt jelezte a kályha helyét. Az égett agyagréteg a falakra is felkenődött. Az ásatás területén ez volt az egyetlen helyiség, ahol még ha csekély mennyiségben is, de tál alakú kályhaszem peremtöredékei is voltak a leletanyagban, s ugyanitt találtunk két szürke, növénymotívumokkal díszített kályhacsempe töredéket. A szemeskályhához tartozó járószint alatt 27 cm-re újabb sárga agyaggal tapasztott járószint jelentkezett, amelyhez ovális alaprajzú, cseréppel kirakott tapasztású kemence tartozott. A keleti faltól két méterre keletre újabb falmaradvány bukkant a felszínre. A 70 cm vastag észak-déli irányú fal 180 cm hosszúságban nyúlt a szelvénybe, majd itt véget is ért. Nem elbontották, eddig építették meg. Ebben a falban bazaltkövek nem találhatók, anyaga teljes egészében mészkő. Kötőanyaga a sárgásrózsa-szín murvás habarcs. Az északi metszetfalból induló 141. számú fal déli irányú folytatását is megtaláltuk. A metszetfaltól 3,6 m-re derékszögben fordul a fal kelet felé, s egyértelműen a 158. számú falba csatlakozik. Ez a falszakasz csak 3,5 m hosszúságban maradt meg összefüggően. A fagerendás lejáratig további 10,5 m-en csak több, rövidebb falrészlet jelzi a ház déli falának vonalát. (7. ábra) A pince falai jó állapotban, 76-92 cm magasságig maradtak meg. A 141. számú fal déli folytatásaként a falhoz egy 2,4 m hosszú szakasz csatlakozik, amely későbbi bővítés eredményeként épült meg. Mivel a két fal nincs kötésben, közöttük 10-12 cm barna földbetöltés látszik, a falrakás módja is elnagyoltabb, a kövek nincsenek olyan gondosan válogatva, mint az 129