A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Pintér László: Dörgicse későközépkori lakóházai

előzőnél. A két fal vastagsága, habarcsanyaga megegyezik. A falat 2,4 m után csupán törmelékes, erősen habarcsos csík jelzi, majd ez is elfogy. Teljes hosszát nem állapíthattuk meg. Ettől a faltól keletre, viszonylag nagy területen, ledőlt falra bukkantunk. Ezt egyértelműen jelezték a habarcsba rakott, élükön álló kövek. A 141. számú objektummal párhuzamos fal maradványait nem tudtuk megfigyelni, azt az alapokig kibányászták. A ház keleti zárófalát - ami egyben a pince keleti zárófala is - a 141. számú fal belső síkjától 24 m-re találtuk meg, és rövid szakaszon ki is tudtuk bontani. Sajnos nagy része a szelvényen kívülre esik. A pincelejáró előtt megtaláltuk a 156. számú falnak további részleteit is. A fal 2,4 m hosszúságban tart dél felé, majd nyugatnak fordul, de itt már csak a kiszedett fal nyomai figyelhetők meg. Egy vékony, apró köves habarcs-csík jelzi a nyugati falat, amely a 159. számú falmaradvány vonalában tarthatott a pincefal irányába. A falak egy 2x3 m-es teret zárnak körül, amelynek bejárata annak délkeleti sarkában sejthető. Sárpadlóját nagyobb, kormos faszenes folt borította. A padló a pincebejáró felé lejt, déli és nyugati zárófalát teljesen kibányászták. (8. ábra) A ház déli falának keleti végében egy másik pincére bukkantunk, amelynek északi falát a ház pincéjének építésekor elbontották. Belebontottak a keleti fal északi végébe is, de valamiért a köveket nem termelték ki. A bolygatás a legalsó kősort nem érintette. A pince nyugati falából szinte semmi nem maradt, csupán egy 1,8 m-es falszakasz legalsó kősóra. A pince falát szárazon rakták, bazaltból és mészkőből vegyesen. Néhol foltokban kevés, rossz minőségű habarcs is látszik. A falak magassága változó, 82-116 cm közötti. A falak vonalvezetése szabálytalan, a falvastagság 60 és 90 cm között változik. A keleti és a déli kőfal tetején végig habarcsréteg húzódik. A déli fal maradt meg a legjobb állapotban. A pince délnyugati sarkában helyezkedik el a 160 cm széles bejárat. Nyugati oldalát elbontották, de a keleti oldal épségben megmaradt. A lejárat küszöbét rézsűsen rakott lapos kövekből rakták ki. A bejáratnál a déli fal kiszélesedett. A pince betöltésében sok a vörösre, sötétbarnára égett agyagrög, sok a faszénmaradvány. A járószint foltokban átégett, illetve faszenes hamus foltok látszanak rajta. A pince padlószintjének a mai szinttől mért mélysége (124 cm) azt mutatja hogy, csak félig földbe ásott volt, fala még legalább 1 m-re a föld fölé emelkedett. Falát a pince járószintjénél kissé mélyebbre alapozták. Felső terét kamraként vagy terménytárolóként használták, alul a pincében a bort tárolták. Középen a pince hossztengelyében nagy lapos követ találtunk, ami a mestergerenda alátámasztására szolgált. A betöltésből feltűnően sok kerámiatöredék került elő. A bejáratnál, a nyugati fal vonalában, ívelten délkeleti irányba hajló falat találtunk, amelynek egy részét a bejárat nyugati oldalával együtt elbontották. (9-11., 14. ábra) A feltárás során két ház és egy külön álló pince maradványai kerültek elő. Az 1. számú ház (falainak objektumszámai: 141., 143., 156., 158., 159.) nagyobbik fele a szelvényen kívül volt. Falainak java részét kibányászták, mégis megállapíthattuk a következőket: Az épület nyugat-keleti hossztengelyű, téglalap alaprajzú. Hossza 24,6 m. Szélességét mérni nem tudtuk, északi fala a feltárás területén kívül húzódott. Falai átlagosan 55 cm szélesek, szabálytalan alakú mészkőből épültek, kötőanyagként sárgás rózsszín murvás habarcsot használtak. Az épület belseljében lévő egyetlen válaszfalnak mindössze 10 cm mély (egy kősor) alapozása volt, de a nyugati fal alapozása sem nyúlt 35 cm-nél mélyebbre. A ház keleti feléhez pincét építettek, amelynek nyugati falát teljes egészében kitermelték, déli és keleti fala jó állapotban maradt fenn. A pincefalak alapozásának mélysége 148 és 157 cm között változik, belvilágának hossza 10 m, szélességet itt sem tudtunk mérni. A pince padlószintje kelet felé enyhén lejt. Lejárata 210 cm széles, közvetlenül a pince déli és nyugati falának csatlakozásánál volt. A lejárat felé a talaj fokozatosan lejt, a pince falánál egy fabéléses lépcsőfokot is kialakítottak. Döngölt agyagpadlóján égésnyomok mutatkoztak. A házban talált padlószintnél 1 méterrel volt mélyebben a pince járószintje. Bizonyos, hogy a pince felépítménye az egykori talajszint fölé emelkedett. A pince fölötti teret tárólóhelyként használták. A pincelejáró elé a későbbi periódusban téglalap alakú építményt emeltek a lejárat védelmére. A ház kétosztatú volt. A nyugati nagyobbik helyiség 7,5 m a kisebb 5 m hosszú. A két helyiség közötti válaszfalon 80 cm széles ajtónyílást figyeltünk meg. A kisebb helyiség volt a konyha, igen sok edénytöredék került itt elő, míg a nagyobbik szoba leletanyaga szegényes volt. Udvarra nyíló bejáratot nem tudtunk megfigyelni, mivel a ház déli fala csak rövidebb szakaszokban, és igen rossz állapotban maradt meg. Tüzelőberendezésnek nem találtuk nyomát, de miután a két helyiség jó része a szelvényen kívülre nyúlt, meglétüket vagy hiányukat bizonyítani nem tudjuk. A 2. számú ház (falainak objszámai: 29., 30.) hossztengelye észak-déli irányú, téglalap alprajzú. Az 1. számú házra merőlegesen helyezkedik el. A teljes ház feltárására itt sem volt lehetőségünk, mivel a ház java része a telekhatáron és az ásatási területen kívülre 130