A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Pintér László: Dörgicse későközépkori lakóházai

25^10 cm-re a jelenlegi felszíntől jelentkeztek. Csak igen kevés maradt meg belőlük, néhol csak az alapozás legalsó kősóra. A keleti falrészlet (30. objektum) alsó kősorában is használtak bazaltköveket, de kisebb számban, s a felette lévő kősor már teljes egészében mészkőből épült. Ez a falrészlet gondosabban rakott falnak tűnik az előzőnél, a belső falsík szinte tökéletesen egyenes. A falrészlet délkeleti sarkába itt is belevág egy későbbi beásás (51. objektum), de csak éppenhogy érinti a külső falsíkot. A kövek között itt is sárgás-rózsaszín murvával kevert kötőanyagot alkalmaztak. A fal tetején a habarcsban egy elszenesedett gerenda lenyomatát lehetett látni. Az alapozás mélysége megegyezik a nyugati faléval. A fal nyugati oldalán, egy nagyobb foltban, keményre döngölt lejárt padlószintet figyeltünk meg, amely erősen kormos faszenes volt. A járószint az alapozás alsó kősorához igazodik. (2. ábra) Közvetlenül a második falszakasz után újabb temetkezésekre bukkantunk. Az elhunytak kb. a kutatóárok feléig, az előzőkhöz hasonlóan, a sziklás altalajba vésett sírgödrökbe voltak temetve. A sírok egy részét nagyobb kövekkel jelölték a felszínen. A temető kelet felé terjedt tovább, ahol a sziklás altalajt sárgásbarna, agyagos talaj váltotta. Azonos sírgödörben általában egy, ritkán kettő, néhány esetben három csontváz volt eltemetve. Ezek alatt, különösen a temető nyugati szélénél, szuperpozícióban újabb temetkezések kerültek elő. Keltezésüket, egymáshoz való viszonyításukat, értékelésüket megnehezíti, hogy a temető leletanyagban szegényes.

4 A sírok egymástól szabálytalan távolságra helyezkedtek el, többé-kevésbé szabályos déli-északi irányú sorokat alkottak, tájolásuk nyugat-keleti. Három esetben koporsóra utaló deszka nyomait lehetett megfigyelni, de ezek szerkezetét nem lehetett rekonstruálni. Az esetek nagy részében az egységes barna, agyagos talajban a sírgödrök nem látszottak. Sok csontváz, a korábbi szántás miatt, csak hiányosan, összetörve került elő. A sírokban talált mellékletek ritkábban ezüst, általában bronz huzalból hajlított S-végű hajkarikák, több sírban A-A darab, a koponya két oldalán, továbbá többsoros gyöngy nyakláncok kerültek még elő. (A korábbi leletmentés során, ezeken kívül, csupán egy kis füles, bronzcsengőt találtak.) A sírok a szelvény keleti vége előtti 15 m-ig jelentkeztek. A már említett két falmaradványon kívül további falak ezen a szakaszon nem voltak. A kutatóárok keleti végében, viszonylag nagy felületen őskori telep nyomait találtuk meg. Az objektumok arra utalnak, hogy az őskorban a domb lejtősebb része is lakott volt. Sajnos a kutatóárok méretei miatt az őskori telep további részleteit keleti irányba nem tudtuk követni. Ezután a szelvény keleti végében, azon a szakaszon, ahol a sírok jelentkeztek 20 m hosszan, 10 m szélességben, déli irányban rábontottunk. A kibővítés teljes szélességében további őskori gödröket tártunk fel, déli irányban újabb kora Árpád-kori sírok kerültek napvilágra. A temető déli szélét e rábontásban sem találtuk meg, az a telekhatáron túlra is elhúzódik. Az őskori telep észak-déli és keleti irányban is folytatódik. A feltárandó területen számítani lehetett római kori objektumok előkerülésére. Az 1959. évi feltárás során is kerültek elő római maradványok.

5 A 2004. évi próbafeltárás 1. kutatóárkában voltak szórványosan római leletek, és mivel az addig megtalált két falszakasz kora és rendeltetése sem volt még tisztázott, ezért a feltárás a római kori osztály vezetőjének, Palágyi Sylviának vezetésével folytatódott.

6 Az ásatás második szakaszában az 1. kutatóárokkal párhuzamosan, attól északra 10,5 m-re nyitott, 3 m széles kutatóárok a telken található nagy átmérőjű, tölcsér szerű gödröt vágta át, majd az l/A. kutatóárok folytatásában, attól 3,5 m-re újabb szelvényt jelöltünk ki. Ebben a szelvényben további falak, illetve falmaradványok jelentkeztek. Az l/A. szelvény nyugati szélétől 3,1 méterre (északi metszetfalban mért távolság) a 29. objektumszámú fallal egy vonalban, annak vonalában került napvilágra a 141. objektumszámú, észak-déli irányú falszakasz, amelynek falvastagsága 55-56 cm. A falak kötőanyaga - hasonlóan az 1. szelvényben feltárt falakhoz - sárgás-rózsaszín murvás habarcs, de az alapozásban - eltérően a 29. és 30. számú faltól - nem használtak bazaltköveket. Ez a fal teljes egészében mészkőből épült. Az északi metszetfalban jól látszik az északra tartó kiszedett fal árka, amelynek felső széle csupán 15-20 cm-re van a felszíntől. (3. ábra) A 141. számú faltól 7,5 méterre újabb észak-déli irányú fal került a felszínre (143. objektum). Ebből a falból alig maradt valami a néhány kő és habarcsnyomon kívül. A felhasznált kötőanyag megegyezik az előbb leírt falszakaszéval. Vastagsága 55 cm, északi metszetfalában látszik a kiszedett fal árka. A kiszedett fal nyugati széléhez, közvetlenül az északi tanufal előtt szürke bazaltkövek csatlakoznak, kötőanyag nélkül. A fal középső szakaszán 82 cm hosszan bejárat helye látszik. A két fal között kisebb-nagyobb foltokban sárga, tapasztott agyagréteg jelzi a járószintet, amely több helyen átégett, faszenes, kormos. A foltokban átégett faszenes padlón a 143. számú falszakasz közelében, az ajtónyílástól keletre középkori korsó darabjai és vaseszközök voltak a járószinten (ácskapocs, pánt 128