A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Pintér László: Dörgicse későközépkori lakóházai

PINTÉR LÁSZLÓ DÖRGICSE KÉSŐKÖZÉPKORI LAKÓHÁZAI Pécselyről a Dörgicsei medence felé tartó utazó miután elhagyja Kisdörgicsét és áthalad a falu határában épült, a Kűvölgyet átívelő hídon (XVIII. századi), beér Felsődörgicsére, csodálatos panoráma tárul a szeme elé. A keleti részen erdővel borított hegyeket látunk (Les-hegy, Becce és Gernye), míg a nyugati oldalon a Szent-Balázs hegy és annak folytatása egészen a mencshelyi magaslatig. E két szélső határoló hegy a Halom hegy csúcsában találkozik, amelyet a Kűvöly választ el a falutól. A faluba beérve az evangélikus templom mögött, a lankássá szelídült domboldalon épült a középkori templom, amelyet, a felszíni leletek tanúsága szerint, a középkori falu vesz körül. Ezen a helyen található az 1211-ben még egységesen Dörgicsének nevezett, majd több önálló faluvá szétvált település legősibb része.

1 2000. december 1-én a dörgicsei polgármester, Kiss-Pál Miklós telefonon értesítette a múzeumot, hogy a középkori templomtól keletre-északkeletre a 24/4-5. és a 29/1-3. hrsz. telkeken, szántáskor nagyon sok csont került elő. A bejelentést követően Palágyi Sylvia és Peremi Ágota 2000. december 3-án kiszállt a helyszínre, ahol megállapította, hogy a 60-70 cm mélységet elérő szántással megbolygatták a középkori temetőt és a középkori falu lakóházait. Távolabb, de még ugyanezen a telken jelentkező újabb csontok alapján honfoglalás-, kora Árpád-kori temetőt valószínűsítettek. A mélyszántással ekkor mintegy 57 csontvázat bolygattak meg.

2 Miután a földterület bekerítésekor a kerítés tartóoszlopainak kiásott gödrökből is emberi csontok kerültek elő, a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság elhatározta, hogy megelőző feltárás keretében megpróbálja meghatározni a temető kiterjedését, tisztázni a terület régészeti emlékeinek elhelyezkedését, sűrűségét. Ismereteink szerint, a templomrom feltárása (1959) során, és azt megelőzően, már a XIX. század végétől középkori, illetve római kori leletek kerültek elő.

3 A 2001. évi leletmentés alkalmával, a templomromtól keletre eső területen kora Árpád-kori temető és középkori telepjelenségeket figyelt meg az ásató Perémi Ágota. Ezek kiterjedését, pontos keltezését csak a felszínen gyűjtött leletek alapján nem lehetett megállapítani. Ezért a 2004. évi próbafeltárás során próbaárkok segítségével próbáltuk meghatározni a lelőhely kiterjedését. (1. ábra) A terület déli oldalán, a templom hossztengelyével párhuzamosan, a templom szentélyétől 16 m-re, nyugat-keleti irányban nyitottuk első szelvényünket, miután 2001-ben ezen a területen került elő a szétszántott sírok nagy része, és a telket határoló kerítés egyik nyugati tartóoszlopának leásásakor is került elő egy összetört koponya bronz „S" végű hajkarikával. A szelvény hossza 60 m, szélessége 3 m. A szelvény nyugati végében mintegy 8 m hosszan jelentkeztek a templom körüli temetkezések, amelyek igen köves talajba, sok esetben a sziklába vésett sírokban voltak eltemetve. A csontok a többszöri beásások miatt erősen bolygatottak voltak, csupán 12 ép sírt sikerült feltárni. Mindegyik csontváz nyugat-keleti tájolású, melléklet a sírokban nem volt. Az utolsó sírt a templom szentélyétől keletre 24,4 m-re találtuk meg. Templomot körülvevő körítőfalnak, vagy ároknak nem találtuk nyomát, de a síroktól keletre az utolsó temetkezéstől mintegy 4 m-re észak-déli irányú falmaradványra bukkantunk (29. objektum), amelynek az elsőként megnyitott szelvényben nem volt folytatása. Ettől keletre, 5,4 m-re egy újabb, ugyancsak észak-déli irányú falmaradvány jelentkezett (30. objektum). Ez a fal a szelvény teljes szélességében mutatkozott. A 29. objektumszámú falalapozásnak csak a legalsó kősóra maradt meg, amelyhez kisebb nagyobb bazalt köveket használtak, de ennek a falnak a keleti oldalába belebontott egy későbbi beásás (32. objektum), amelynek igen nagy gödrét a sziklába vésték. A 32. objektumszámú gödör által bolygatott falszakaszon nagyobb méretű mészkövek helyezkedtek el egymásra dobálva, de kizárólag csak a fal vonalában. A falalapozás nem érte el a sziklás altalajt, fölötte 40 cm-re erősen köves fekete földön fekszik a legalsó kősor, melynek kötőanyaga sárgásrózsaszín murvás habarcs. A falmaradványok mintegy 127