A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Regenye Judit: Temetkezések Veszprém, Jutasi út lelőhelyen (Lengyel kultúra, Balaton–Lasijna kultúra)

rab mérete és helyzete miatt mellékletként értékelhető. Méretek: 2,4 cm, átm.: 1,3 cm. Ltsz.: Ő 2005.1.54. Szórvány kerámia a sír földjében. 8. sír (158. objektum, G9 szelvény) (8. ábra): Északkelet-délnyugati tájolású, háton fekvő váz. Feje hátra billent, a gépi munka következtében megsérült. Alsó végtagjai szintén a gépi munka miatt hiányosak. A sírt a 245. objektumba ásták be. Sírmélység: 15 cm. Melléklet: kőeszköz a váz mellett. Pattintott kőeszköz, dunántúli radiolarit. Méretek: 4,5 cm, 5,9 cm, 2 cm. Ltsz.: Ő 2005.1.55. (15. ábra В 1.) Nyolc sír tartozik tehát a sírcsoporthoz. Valamenynyi csontvázas temetkezés, közülük hét zsugorított, egy pedig háton fekvő. A kelet-nyugati tájolás az uralkodó, a sírok fele ilyen, három ettől kissé eltér északi irányban. Egy váz nyugat-keleti tájolású. Az előzőek mind bal oldalon fekvők, utóbbi jobb oldalon, ebből következik, hogy az arc következetesen dél felé néz. A rítus szempontjából ennek a helyzetnek kiemelkedő jelentősége kellett, hogy legyen, mert a lengyeli kultúra temetkezéseire mindenütt jellemző.

6 E szabály alól csak a 8. sír tér el, ebben háton fekvő vázat találtunk. Ez a sír a többitől kissé távolabb került elő. Kérdés, hogy az eltérő fektetés és az elkülönítés milyenjelentéssel bír. A temetés mindig szigorúan kötött rítus szerint zajlik le, nincs benne semmi önkényes. A különbségtevés tehát biztosan szándékolt, a magyarázat azonban ilyen kis sírszámú temető esetében lehetetlen. Háton fekvő váz egyébként került már elő a lelőhelyen, a korábbi feltárás 1. sírja ilyen volt.

7 A temetkezések korának meghatározásában a sírokba tett kerámia segíthet. Összesen 22 edény volt a 8 feltárt közül 6 sírban, közülük 7 töredékes, azaz vagy eleve töredékként került a sírba vagy nem sikerült restaurálni (összeállítani) az edényt. Az edények döntő többsége vékony falú finom kerámia, 16 festett. A festés mindes esetben vörös, illetve annak árnyalatai és általában csak nyomokban maradt meg. Az 5. sír edényeinek a mintája is kivehető. Az 1. sírban nem volt kerámia. A 2. sír mindkét edénye vékony falú kis csésze vörös festéssel. Ez a típusú finom kerámia igen gyakori a környék késő lengyeli településeinek anyagában.

8 A 3. sír kis füles edénye az egyik legérdekesebb darab az együttesben, mert az egy fülű edény szokatlan lengyeli környezetben, későbbi kort idéz. A szombathelyi gyereksírban

9 találkozunk egészen hasonló darabbal. Az ursprungi hamvasztásos sír (MOG II.) füles edénye kapcsán E. Ruttkay foglalkozott az egy fülű forma legkorábbi felbukkanásával,

10 eszerint nem kizárt a lengyeli kultúrába való besorolás. Megerősíti ezt a györei 12. sír füles edénye a korai lengyeli időszakból.

11 A 3. sír további két edénye, a kis vörös festésű háromrészes edény és a szintes festett behúzott peremű csésze, amelyek csak töredékesen maradtak meg, a lengyeli kultúra jellegzetes darabjai. A 4. sír egyetlen edénye feltűnően szép kivitelű, a rózsaszín árnyalatú festés megmaradt az egész felületen. Az edény lágy profiljához hasonlót a II. periódus sírleletei között találunk (Reichersdorf,

12 Langenlois

13

), majd a későbbiekben a zalaszentbalázsi leletek között.

14 Az 5. sírból előkerült edények vörös festése meglepően épen maradt. Mind a váltakozó sávos festés, mind a talp felől nézve ívelt oldalú négyzet jellegzetes lengyeli minta. A háromrészes edény a dél-dunántúli késői horizont formáira emlékeztet,

15 a Butmir-edény szintén.

16 Utóbbi a Dél-Dunántúlon nagyon gyakori, ezen a vidéken azonban nem jellemző. Az előbbi előfordul a késő lengyeli telepkerámiában is.

17 A kis zömök csőtalpas tálhoz hasonló az oberbergerni sírból

18 (MOG Ha) került elő, valamint Aszódról ismert.

19 A kis bikónikus csészetöredékkel szinte teljesen azonos darabok két másik sírban (6., 7.) is voltak. Zalai-Gaál István véleménye szerint az azonos kerámiák előfordulása kapcsolatot jelent az egyes sírok között.

20 A 6. sír kis hordó alakú füles csészéjének pontos megfelelője ismert Pariból, a 6. sírból.

21 A csőtalpas tál igen durva kivitelű, szokatlan a tál és a talprész összedolgozása. A széles talp inkább a késői lengyeli kerámia jellemzője, ugyanúgy a behúzott peremű és a csonkakúpos táltöredék, amelyek eleve fél edényként kerültek a sírba. Minőségi különbség van a 75. gödörbe ásott másik sír, a 7. kerámiája és az előbbiek között. A 7. sír edényei rendkívül jó minőségűek, valamennyi vörösre festett. A magas csőtalpas tál csonkakúpos tálrésszel, kihajló aljú talppal és a talp nyakára helyezett bütykökkel jellegzetes darabja a dél-dunántúli temetőknek.

22 A hiányzó talpú festett tál szintén. A gömbös testű palack a korai palackformára emlékeztet azzal a különbséggel, hogy annak hosszabb nyaka volt. Az aszódi, zengővárkonyi hasonló példányok tölcséres nyakúak,

23 illetve kissé bikónikus testűek.

24 A reichersdorfi sír edénye

25 áll a veszprémihez a legközelebb. A kis háromrészes edényhez hasonlók Zengővárkonyból említhetők, megtaláljuk ott a törésvonal alá helyezett bütyköt is,

26 mint ahogy Zalaszentbalázson szintén.

27 A bikónikus kis csészék Lánycsókról, Mórágyról ismertek.

28 A 8. sír nem tartalmazott kerámiát. A sírkerámia - mint láttuk - rendkívül változatos összetételű. Jó kivitelű, festett edények kerültek a sí11