A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

S. Perémi Ágota: Újabb avar kori leleteek Veszprém megyében I. Késő avar kori sírok Szentgál–Köveskál, Fűzfa utcában

A4, sír esetében lehetett megfigyelni, hogy a sír déli végét, a lábfej csontok magasságában, 11 cm-re lesülylyesztették. Hasonló a helyzet az 5. sír esetében is, amelynek DK-i vége 7 cm-el volt mélyebb, míg all. sírban a koponya és a lábfejcsontok környékén 5-5 cmrel volt mélyebb a sírgödör. Mindhárom a koporsós temetkezés szokásával magyarázható. 3. Sírmélység A sekély, 100 cm alatti mélység elsősorban a gyermeksírok esetében figyelhető meg, átlagosan 67-70 cm között. Az 1. sír esetében a mélység eredetileg más lehetett, mivel ez a sír már az út menti árokban került elő. A többi sír 100 cm-nél mélyebb volt, átlagosan 125-130 cm között. Nem ismerjük a 3. sír mélységét. 4. Sírba helyezés módja Két kivétellel a csontvázakat a sírba hanyatt fektetett, nyújtott helyzetben találtuk meg. Csupán a 2/IL. és 2/IV., valamint a bolygatott 12. sírban feküdtek a csontvázak a jobb oldalukon. Általában a koponya vagy a jobb (1., 2/IV., talán 2/1., 9., 12., 16. sírok) vagy a bal oldalára (5., 7., 8., 10., 11., 14., 15. sírok) billent. A karcsontok az esetek nagy részében a csontváz mellett nyújtva helyezkedtek el. Bolygatottsága miatt csak feltételezhető, hogy a 1. csontváz bal alkarcsontjai az állkapocshoz voltak hajlítva, míg a 2/IV. csontváz esetében ez biztosnak tűnik. A 6. csontváz bal alkarcsontjai ferdén, keleti irányban helyezkedtek el, amelyek a keleti irányba kissé „kifordult" comb- és lábszárcsontokkal együtt arra utalnak, hogy ezek a sírba helyezés során kerülhettek az általánostól eltérő helyzetbe. A 9. és 10. csontvázak esetében a jobb alkarcsontok behajlítva a csontvázon, illetve a medencecsonton kerültek elő. Utóbbi bal alkarcsontjai a medencecsont alatt voltak, akárcsak a 8. sír esetében a jobb alkarcsontok. Nem zárható ki, hogy ezek csak az elhunyt sírba helyezésekor kerülhettek oda és nem temetkezési szokást tükröznek. A 16. sír csontvázának jobb alkarcsontjai szintén a medencecsont alatt voltak, de a csontváz többi csontjának helyzete alapján úgy tűnik, hogy az elhunytat takaróba csavarva temették el. A14. sírban a jobb alkarcsontok szintén a medencecsonton voltak, ami a szűkre méretezett koporsóba való helyezéssel magyarázható. A 13. gyermekvázat az ÉÉNy-DDK-i tájolású sírgödörben az É-D-ihez közeli tájolásban helyezték a sírba, míg a 6. sír elhunytját a sírgödör nyugati oldalához közelebb. Nem temetkezési szokásról van szó. Külön kell szólnunk a 2. sír négyes temetkezéséről. Valószínűleg két házaspárt temettek el közös sírgödörbe, azonos időben. Az egyik párt ellenkező tájolásban helyezték a sírba. Kevés, szegényes, különösebben nem korhatározó melléklet csupán az egyik csontváz (2/1. csontváz) mellett volt. A kettős vagy többes temetkezések kérdésével legutóbb részletesen Tomka Péter foglalkozott.

7 Áttekintve a kérdés kutatástörténetét, illetve saját gyűjtései alapján megállapította, hogy az egyidejű, kettőstöbbes temetkezések sem időhöz, sem földrajzi környezethez, sem népcsoportokhoz nem köthetők, mindig és mindenütt előfordulnak. „Ha közeli rokonok egyszerre vagy nagyon hamar egymás után halnak meg, gyakran egy szertartással, ugyanazon sírba temetik őket."

8 Ennek oka különböző járványokkal, betegségekkel hozható kapcsolatba. Az azonos sírgödörben vagy koporsóba, ellenkező tájolásban való elhelyezés a jobb helykihasználással magyarázható, de egyúttal az ellenkezőleg tájolt elhunyt alárendelt szerepét is tükrözheti. Az adatok alapján kiderült, hogy amíg a kora és közép avar korban az ilyen temetkezések száma átlagban 1-2%, addig a késő avar korban ezek száma ugrásszerű, 10-12%-ra emelkedik. Ennek hátterében már nem csak az említett okok állhattak, hanem „az öngyilkosságok számának megszaporodása, bosszú és vendetta, mérgezések, halálos kimenetelű összecsapások, verekedések, balesetek. Akár így, akár úgy nézzük is, a társadalomban növekvő ideges, hektikus, abnormális reakciókról, a mentalitás defektusáról van szó. Ilyesmi a zavaros időkben szokott fellépni, amikor bizonyos nyomás, kivédhetetlen kényszer nehezedik a társadalomra (...) Zavar érezhető a legfelső politikai vezetésben is, ... nem csodálható, hogy az okokat át nem látó egyszerű emberek mentalitásában is zavar mutatkozott."

9 A szentgáli 2. sírban nyugvók esetében is elképzelhetőnek tartjuk, hogy az azonos időben bekövetkezett halálesetek hátterében is hasonló események állhattak. Sajnos a csontvázak antropológiai, genetikai vizsgálata még nem történt meg. 5. Koporsós temetkezések A feltárt temetkezések közül 6 esetben lehetett megfigyelni koporsó nyomait: 4., 5., 6., 9., 11. és 14. sírok. Sem a sírmélység, sem az eltemetett neme, sem a leletek mennyisége alapján ezek nem mutatnak eltérést a többi temetkezéshez képest. A koporsónyomok fekete elszíneződésekként jelentkeztek a sír feltárása során. 79