A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Ludvai Zsuzsanna: Kukucskálódoboz a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből

28., № 29., № 60., № 63.), amelyeket augsburgi Kaiserlich Franziskischen Akademie adott ki. Habermann rajzoló és díszítőművész volt, 1721 -ben született Glatz Grófságban, 1796-ban, Augsburg-ban halt meg. Eleinte szobrászként tanult Itáliában, majd 1746-ban augsburgi polgár lett. Róma térképét is megmetszette, valamint az ő műve Augsburg négy fő utcájának látványterve. Munkáit J. G. Hertel és M. Engelbrecht, augsburgi kiadók publikálták. Jelentős volt díszítőművészi tevékenykedése. A rokokó stílus legeredetibb rajzolóinak egyike. Metszeteinek száma 600 között mozog.

65 J. M. Siccrist három metszetnek (№ 35., № 36., № 40.) az alkotója, mindegyiket az augsburgi Kaiserlich Franziskischen Akademie adta ki. Johann Sigrist festő, aki valószínűleg megegyezik J. M. Siccrist rézmetszővel 1756-ban született Augsburgban, 1807. május 14én halt meg Bécsben.

66 F. Riedel munkája két metszet (№ 38., № 42.), amelyeket szintén az augsburgi Kaiserlich Franziskischen Akademie adott ki. Az egyik metszeten Riezdel néven jelölik. Gottlieb Friedrich Riedel portré és történelmi festő, valamint rézmetsző, 1724-ben született Drezdában, és 1784-ban halt meg Augsburgban. Meissen, Hödest és Frankenthal manufaktúráiban mint állatfestő dolgozott.

67 Carol Remshart (Carolus Remshard) három metszet alkotója (№ 46., №47., № 48.), a megjelölés szerint festője és metszője egyaránt. Mindhárom lapot Augsburgban Jeremiás Wolff örököse, Johann Friedrich Probst adta ki. Remshart rézmetsző és rajzoló, 1678ban született Augsburgban, ugyanitt halt meg 1735ben. Építészeti témájú munkái - amelyeket CR monogrammaljelzett - voltak az első német metszetek, amelyek Salzburg templomát, Augsburg utcáit, tereit ábrázolták.

68 Összegzés A kutatásaim során eddig még nem találtam adatot arról, hogy Magyarországon mennyire volt elterjedt ez a tárgytípus akár vásári, akár otthoni használatban. Egyedül a már említett sárospataki kozmorámával rokonítható, amely - a leltárkönyv szerint - ajándékozás útján került a református gimnázium fizika szertárába. Másik hazai adat Czövek István fönt idézett 1816-os írása, amelyben a „társaságos víg mulatságnak" céljaira ajánl hasonló berendezések elkészítését. Mikor és hol készült a kukucskálódoboz? Ez továbbra is kérdés marad. A metszetek kiadási helyét tudjuk, és azt is, hogy már a XVIII. század végén Magyarországra kerültek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy hazai papírmalmok papírosait használták megerősítésükkor. A lékai papír 1776-1802 között, a sólyi 1789-1799 között készült. A tárgy hazai használatát igazolja az a tény is, hogy a 66.427.1.21. leltári számú, Augsburgban készült metszet, amely nyomtatott felirata szerint vízi vadászatot ábrázol, az egykori tulajdonos hátoldalon olvasható német nyelvű megjegyzése szerint Eszterházy herceg ozorai birtokán játszódik (36. ábra). Az továbbra is kérdés marad, hogy mikor került a tárgycsoport a gelsei Biró családhoz. A sorszámok alapján megállapíthatjuk, hogy a teljes képsorozat nem került a múzeumba. Legalább 130 db-ból állt, ebből 92 db található meg a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében. A tárgy restaurálása A tárgycsoportból eddig hat metszet került restaurálásra: Vízi vadászat (Ltsz.: 66.427.1.21.), Velence, Szent Márk tér {Ltsz. : 66.427.1.30.), Marseilles (Ltsz. : 66.427.1-57.), Velence, Canal Grande (Ltsz.: 66.427.1.61.), Hága (Ltsz.: 66.427.1.69.), Szökőkút (Ltsz.: 66.427.1.89.) - az alábbiakban a restaurálás menetét szeretném röviden ismertetni. Restaurálás előtti állapot A tárgyon található különféle károsodások részben a használat során, részben már a gyűjteménybe kerülés után, a helytelen tárolás eredményeképpen következtek be. Az első csoportba tartoztak a különféle gyűrődések, szakadások, hiányok, felületen lévő por, víz-, rozsda-, enyv- és penészfoltok. Jellemző volt a felületi sárgulás, helyenként a színek megfakultak és elmosódtak. Az összekasírozott rétegek több helyen szétváltak, a kézzel írott feliratok helyenként elmosódtak. Felfedeztem korábbi javítások nyomait, például a velencei Szent Márk teret ábrázoló metszeten, amelyet egy másik metszettel támasztottak alá, enyvet használva a ragasztáshoz. Bizonyos sérülések a tárgy használatával kapcsolatos kutatómunkát megkönnyítették, mivel létezésükből tudtam következtetni, hogyan is használták őket. Ilyen sérülés a Hágát ábrázoló metszeten (Ltsz.: 66.427.1.69.) található égésnyom, amely egyértelművé tette, hogy a tárgyat hátulról (valószínűleg gyertyával) megvilágították. Több metszeten találtam viasznyomokat is. A tárolás során a tárgyat, mint azt a kezelési naplóból megtudtam, nedvesedés hatására az 1980-as években 302