A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Ludvai Zsuzsanna: Kukucskálódoboz a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből
gombafertőzés érte. A penészesedést a fertőzés észlelése után szalicilsav-oldattal átitatott szívópapírok behelyezésével szüntették meg (37., 39., 4L, 43., 45., 47. ábra). Anyagvizsgálatok Az anyagvizsgálatok során kiderült, hogy mind a négy papírfajta többségében len- vagy kenderrostot, kis mennyiségben pedig pamutrostot tartalmaz. A nyomott papír rostjai hosszú, parázs őrlésűek. A többi papiros - natúr, színezett, áttetsző papír - is parázs őrlésű, de akad bennük rövid rost is. A kék papír színezésére indigót használtak. A rétegeket keményítővel ragasztották össze, kivéve a korábbi használat során enywel javított darabot. A lapokat akvarell és gouache festékkel színezték. A hátoldalon lévő felirat, amelyet egykori használója írt a papírra, vasgallusz tintával készült. A gyűjteményi napló száma anilin tintával, a LDM jelenleg érvényben lévő leltári száma golyóstollal íródott. A levérzéspróbák összegzésekor megállapítottam, hogy a gyűjteményi bélyegző és a golyóstoll tintája alkoholban, az akvarell és gouache festékek pedig vízben oldódnak - ez alól kivételt képez a Marseilles-t ábrázoló metszet (Ltsz.: 66.427.1.57.) sárga festéke, amely vízben nem, alkoholban viszont oldódott. Ebből arra következtettem, hogy a festéket valószínűleg sáfrányból készítették. A papír savasságának mérésekor mért adatok pH 5,9 és 6,3 között mozogtak, ami nem jelent nagy savasságot. A konzerválás-restaurálás menete A mechanikus tisztítás során a metszetek felületét radírszivaccsal 69 és tömbradírral 70 , a lapok hátulját radírporral radíroztam át. Következő lépés a mosás volt, előtte azonban mérlegelnem kellett, hogy az összekasírozott rétegeket szétválasztom, és külön tisztítom, vagy pedig együtt kezelem. A rétegek szétválasztásakor - bár így tökéletesebben lehet kimosni és savtalanítani a papírt - több probléma is fölmerülhet. A lapokat eredetileg keményítővel ragasztották egymáshoz, ami az esetek többségében vízben duzzad, de ha annak idején a keményítő feltárása tökéletes volt, a rétegeket vizes áztatással a károsodás veszélye nélkül nem lehet szétválasztani. Az ilyen típusú ragasztásokat csak enzimes kezelés után lehet szétbontani. Ugyanakkor a különböző minőségű és összetételű papírok nedvesítés hatására eltérően nyúlnak illetve zsugorodnak, így száradás után az eredeti állapot rekonstruálása gondot jelentett volna, a méretváltozások különösen nagy problémát okozhattak volna a kivágott és kilyukasztott felületek illesztésekor. Ezen okok miatt a rétegek szétszedése nélkül, együtt akartam kezelni a lapokat. Bizonyos esetekben azonban elkerülhetetlen volt a szétválasztás, mivel másképp nem lehetett megoldani a sérült, szakadt, hiányos papír konzerválását- ez vonatkozott a leghátsó, szakadozott, megnyúlt áttetsző papírok megerősítésére, kiegészítésére. A szétválasztást először szárazon, könyvkötő csonttal kezdtem, ahol ez nem vezetett eredményre, ott Gore-tex-et 71 használva kíméletesen nedvesítettem a tárgyat. (A Gore-tex membránja csak a gázok számára átjárható, a vizet csak molekuláris formában engedi át. 72 ) A restaurálás során végzett nedves és egyéb vegyszeres kezelések elvégzése a károsodás veszélye nélkül csak úgy lehetséges, ha a hordozóanyaghoz az író-, festő-, rajzolóanyag stabilan kötődik. Mivel az elvégzett levérzéspróbák azt mutatták, hogy a metszeteknél használt akvarell- és gouache-festékek is foltot hagytak a szívópapíron, nedves kezelésükkor mindenképpen számítani kellett oldódásukra. Mivel a tárgy mosását szükségesnek tartottam, ezért döntöttem a festékek rögzítése mellett. Fixálásra 3%-os, etil-alkoholban oldott Regnal S7-et, egyfajta poli-vinil-acetobutirált használtam, mivel ez az anyag a megfelelő védelem biztosítása mellett átengedi a mosó- és fehérítőanyagokat. 73 A kíméletesebb kezelés érdekében a mosást szívóasztalon, meleg vízzel - a szennyezettebb területeknél mosószerrel (Evanát 74 ) - végeztem. A szívással való tisztítás során a mosóié folyamatosan eltávozik a papírból, így a tisztulás hatékonyabb, mint hagyományos mosás során, ugyanakkor a fölösleges áztatás is elkerülhető. Az enyvfoltos lap mosásakor forró vizet használtam. Mivel a nedvesítés során a lapoknak dohos szaguk lett, a szükségessé vált fertőtlenítésük. Preventol CMK (para-klór-meta-krezol) 1%-os etanolos oldatával átitatott vattapamaccsal áttamponáltam a felületeket, kikerülve azokat a részeket, ahol alkoholra érzékeny festékek (gyűjteményi bélyegző, golyóstollal írott leltári szám, egyes sárga festékek) voltak. Fehérítést hidrogén-peroxid vizes bóraxos oldatával végeztem 75 , helyileg alkalmazva - hogy csak a fehér részek foltjait, illetve általános sárgulását szüntessem meg - megkímélve a festett felületeket. Ezt követően a lapokat a szívóasztalon alaposan kiöblítettem. 76 A pufferolás során a lapok mindkét oldalát 9-es pH 303
