A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Ludvai Zsuzsanna: Kukucskálódoboz a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből
XVIII. század elején a korábbi minták már elavultak voltak. Az új generáció aktuális képek kiadására törekedett. Augsburgi kiadók közösen finanszírozták Friedrich Bernhard Werner (mérnök, grafikus) többéves utazásait, hogy aktuális rajzokat készítsen Franciaország, Anglia, Hollandia nagyvárosairól. Az új sorozatot 1720-tól jelentették meg 55 . A kukucskálódobozok képei rézmetszetek vagy rézkarcok - a XIX. században már litográfiák is. A képek mindig fekvő helyzetűek, általában 27-28 cm magasak, 40-^2 cm szélesek. Ehhez még hozzájött a papírkeret, amely további 5 cm-t jelentett. A londoni kiadásúak kicsit nagyobbak. Ennél kisebbek ritkán fordultak elő. A metszők a lineáris perspektíva szabályai szerint dolgoztak. Rajzaikon a hatás érdekében a perspektíva vonalak a középpontban találkoztak - pl. az épületek vízszintes vonalai a távolba vesző utca képénél. Sikeres mélységillúziót lehet elérni nagy épületek belsejének ábrázolásakor is - pl. katedrális. Éppen ezért az épületeket általában nem szemből, a homlokzatra merőlegesen ábrázolták, mivel ilyen nézőpontból nem érvényesül a perspektivikus hatás. A képek látószöge az emberi szem normál látószögéhez hasonlóan nagyobb 45°-nál. Nagy hangsúlyt fektettek az épületek vízszintes vonalainak kihangsúlyozására, de kevésbé foglalkoztak a fény-árnyék hatással és a felületek kidolgozásával. A képek színezése sem kifinomult. A korszak stílusfordulatai nem hagytak nyomot a metszetábrázolásokon. Aművészi minőség kevésbé volt fontos. A fő cél a felismerhetőség és a térbeliség illúziójának megteremtése volt. Nyomtatás után sok metszetet utólag megváltoztattak: kézzel kiszínezték, általában erős színekkel. Ezt a műveletet gyakran gyerekekkel végeztették sablonok segítségével. A könnyebb kezelhetőség és jobb tartás miatt több réteg kartonra vagy papundeklire ragasztották, némelyik még fakeretet is kapott. Nem ritkák azok a darabok sem, amelyeken az ablakok, ajtók, hold, nap, csillagok, víz felületét kivágták, és hátulról áttetsző papírral beragasztották. Ezeknél a képeknél a hátsó megvilágítás igen hatásos volt. A képeknek és feliratoknak elhelyezkedése majdnem minden kiadónál ugyanaz. A kép alatt találjuk a megnevezést általában több (2-4) nyelven: latin, francia, német, angol, olasz, spanyol, ritkán holland. A kép fölött a megnevezés rövidebb változata olvasható, általában franciául. Ez gyakran fordított állású-tükörben válik olvashatóvá. A városképek feliratai az alábbi szöveggel kezdődnek: -latin: Prospectus... -francia: Vue de.../Vue Optique de.../Vue Perspective de... - angol: A View of... - olasz: Viso de... /Vedutta de... - holland: T'Gezigt van... A sorozatszám jobbra fönn vagy balra lenn helyezkedik el, de néhány párizsi kiadó alulra, középre tette. A metszetek témája igen változatos, tükrözi a korabeli igényeket. Többségük városi látkép (teljes vagy egy részlet: városháza, paloták, kastélyok, utcák, kapuk, kikötők, parkok), de gyakran találkozunk egzotikus tájképekkel és jelenetekkel (tengerpart, tengeri utazás, halászjelenet, vadászjelenet), katasztrófajelenetekkel (árvíz, földrengés, tűz, épület-összeomlás, hajókatasztrófa), történelmi jelenetek és más különleges eseményekkel (szárazföldi és tengeri csata, ostrom, ünnepek, kivilágítás, léggömb felszállás), amelyeknél gyakran feltüntették az esemény időpontját, valamint ókori mitológiai vagy bibliai jelenetekkel. Kedveltek voltak a teoretikus sorozatok is (színpadi jelenetek, a világ hét csodája, bolygók, kertek, földrészek, allegorikus ábrázolások - pl. az öt érzék). Nyugat-Európában több helyen is kiadtak ilyen képeket, de közülük kiemelkedik: London (1717-1795), ahol legalább 1300 fajta, Párizs (1740-1840) ahol kb. 2000 és Augsburg (1766-kb. 1830), ahol 1080 különféle lapot jelentettek meg. A londoni kiadók között a legjelentősebb az Overton volt, amely több generáción keresztül az élvonalat képviselte. Konkurenciáinak nyomólemezeit is átvette, így fordulhat elő, hogy ugyanazon metszetnek más a kiadója. Az angol lapok 1734-től szerzői jogvédelem alatt állottak, erre utal a „Published according to act Parliament" megjegyzés a képek alatt. A londoni kiadók gyakran dolgoztak együtt a párizsiakkal. Az általuk készített nyomatokat Anglián kívül a párizsiak terjesztették. A metszet alatti magyarázó szövegek vagy egy- (angol), de gyakrabban kétnyelvűek: (angol, francia). A londoni kiadók által megjelentetett katalógusokból felmérhető, mennyi nyomat volt a piacon 56 . Az elsőt Henry Overton (I.) adta ki 1717-ben, amelyben 164 „prospects and views"-t hirdet. Az ő készlete feltehetőleg unokatestvéreire, Henry Overton (Il.)-ra vagy Robert Sayerre szállt. A Robert Say er tulajdonában levő Golden Buck 1753-ban már 202 képet kínál, majd még további 14et az 1755-ben kiadott kiegészítőn. Az ő készletét a Laurie & Whittle vette át. Henry Overton (II.) 1754-es katalógusában 493, Carington Bowles 1784-es katalógusában 267 kukucs299
