A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Regenye Judit: Háztípusok és településszerkezet a késői lengyeli kultúrában veszprémi és szentgáli példán alapján

és nagyobb településrészletet kerít be. Ezt az előzőnél némileg mélyebb és szélesebb (80 cm széles) árok for­májában tártuk fel. (11., 12. ábra) A feltárt területen északkelet-délnyugati irányban keresztülhaladó (har­madik) nagyobb (200-240 cm széles, V keresztmet­szetű) árok vág egy késői leletanyagot tartalmazó gödröt, tehát legkorábban a település életének vége felé épülhetett. Funkciója eltér a korábban említett árko­kétól, mert nyílegyenesen fut a feltételezett egykori vízfolyás felé, semmiképpen sem volt körítőárok. (2. ábra) A házak kis eltérésekkel azonos típusba tartoznak, a 9. tűnik csupán eltérőnek. 18-32 m hosszú, 7-8 m szé­les, kétosztatú, cölöpszerkezetes építmény valameny­nyi. Jellemző az északi fal sűrű cölöpökkel, komolyabb alapozással való építése, a belső osztófal két vagy há­rom igen mélyre ásott cölöppel való megoldása és a többségnél a déli nyitott fal közepére egy nagyon erős tartóoszlop beásása. Két esetben hiányzik ez a tartóosz­lop, helyette az oldalfalak déli végződését megkettőz­ték. Az 1. házat kivéve jellemző még az északi helyi­ség oldalfalainak hiánya, a cölöpök feltehetően nem érték el az ásatási szint mélységét. Úgy tűnik, a rövid falak voltak a teherhordozók, az északi és a belső osztó­fal ezeknél a házaknál, valamint a déli fal egyetlen oszlopa. A déli helyiségek oldalfalai ellenben minden esetben komolyabban bemélyedtek a földbe. A két helyiség közötti következetesen ismétlődő alapozási különbség felveti, hogy ezek részben emeletes épít­mények lehettek. A déli fal következetes hiánya arra utal, hogy nyitott volt az épületek déli helyisége, vagy a földbe alig mélyedő konstrukciót alkalmaztak. A 9. épület keskeny, hosszú, hossztengelyében oszlopsor­ral alátámasztott ház lenne, ha elfogadjuk a rekonstruk­ciót, amelynek az előzőekhez hasonlóképpen az észa­ki fala és az oldalfalak déli része komolyabban alapo­zott. Meg kell még említeni az 1972. évi ásatáson feltárt házat, az ugyanis sokban eltér az ismertetett típustól. Tájolása észak-déli, mérete 18x9 m. Az 50 cm mély alapozási árok végig feltárható volt, benne szabályos, sűrűn beásott cölöplyukakkal az épület nagy részénél 22 . Az újonnan feltárt épületeknél az alapozási árok sehol sem volt ennyire szabályos, tulaj­donképpen egymásba érő szabálytalan, ovális cölöp­lyukindítások összeolvadásából keletkeztek. Lénye­ges különbség még az északi oldal apszisos záródása. Aházat sajátos formája és az alapárokban talált gyerek­sír alapján a feltáró megkülönböztetett funkciójú épületnek határozta meg 23 . Megerősíti ezt az, hogy a ház a településnek - különböző forrásokból megismert kiterjedése alapján - nagyjából a közepén helyezke­dik el. A Veszprém - Jutási úton feltárt konstrukció nem egyedülálló a lengyeli kultúra eddig feltárt házai kö­zött. A kéthelyiséges, erős teherbíró képességgel ren­delkező osztófallal épült, délen nyitott, és a déli rövid fal vonalában csak egy mély tartóoszlop-alapozással ellátott házszerkezetet Zengővárkonyban és Santov­kán, valamint Zlkovcéban tárták fel 24 . J. Pavúk tipoló­giai sorba állította a lengyeli kultúrának Szlovákiában előkerült házait, ebben a tipológiai sorban ez a 3a típus 25 . Valószínűleg a Győr környékén feltárt késő lengyeli házakkal is lehet hasonlósága, az ásatási jelen­tések rövid említéseiből csak az tűnik ki, hogy azok alapárkosak 26 . A 6-9. számú épületcsoport leginkább a zengővárkonyi 1948. évi II. ásatási felületen feltárt jelenséggel mutat rokonságot. Ugyancsak helyben megújított házakkal van dolgunk, mégpedig az alapraj­zot szigorúan megtartó két átépítéssel. Közös jelen­ségek az építések miatt keletkezett egymásba ásott cölöplyukrendszer, a méret, a ház hossztengelyében található ovális, mély tartóoszlop számára ásott gödör, valamint a hármas belső elválasztó cölöpsor, amely szintén teherhordozó szerepet játszott, továbbá a sűrű cölöplyuksor az oldalfalaknál 27 . Zlkovce házai ugyanebbe a típusba tartoznak azzal a különbséggel, hogy a belső osztófalat 7-9 sűrűn álló cölöp alkotta, és az északi helyiségben is volt középen támasztópillér 28 . Az oszlopállításnak az a technikája, amelyet Veszp­rémben tapasztaltunk, a lengyeli kultúrában létezett már a korai időszakban is. Eszerint az oszlop helyét ovális formában kezdték kiásni, majd az egyik felét rézsűsre formálták és a másik felébe mélyítették a tulaj­donképpeni cölöphelyet, megkönnyítve így a felál­lítást. Svodín kisebb körárka körüli házak alaprajzán (210/73., 211/73. ház) látszik ez a kialakítás 29 . J. Pavúk háztipológiai sorában a svodíni említett házakat épp e sajátos alapásási technika miatt sorolja külön altípus­ba (la) 30 . A 9. épület a belső alátámasztással a szom­bathelyi épületek konstrukciójára emlékeztet 31 . Lényeges különbség, hogy az utóbbiak alapárkosak. Külső megjelenésben ugyan nem lehetett különbség az alapárkos házak és azok között, amelyek cölöphelyeit külön-külön ásták ki, a típusbeli elkülönítést mégis az indokolja, hogy a jelek szerint másként kezdtek hozzá az építkezéshez. A veszprémi házakat a korai lengyeli kultúra óta meglévő szokás szerint ovális, szabályta­lan cölöplyukak jelzik, amelyek egyenetlen szélességű árokká állnak össze, míg a kultúra végén és az azt követő időhorizontban nagy területen jellemző, hogy szabályos alapárkot ástak a fa tartószerkezet számára, amint azt számos példa mutatja (a veszprémi 1972. évi feltárás háza 32 , továbbá Branc 33 , Jelsovce 34 , München­dorf 5 , Lébény 36 , Zalavár 37 ). 29

Next

/
Thumbnails
Contents