A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Regenye Judit: Háztípusok és településszerkezet a késői lengyeli kultúrában veszprémi és szentgáli példán alapján
A település szerkezete szintén Zlkovcét idézi, közös vonás a település egy részét övező paliszád. A nagyobb szlovákiai feltárás pontosabb információt adott a kerítések rendszeréről 38 , de a kis szakaszon megismert árkok Veszprémben is nyilvánvalóan ugyanazt a szerepet játszották. A félkör alakú, kettős kerítés a település legkorábbi megtelepedési fázisához tartozhatott, amely a vízhez közeli részen volt, később ugyanis a lengyeli III. telep jóval túlnyúlt ezen a kis lehatárolt területen, a domb magasabb, fennsíkszerű részén terjeszkedett. Ehhez a települési struktúrához tartozik, hogy Zlkovcén a telep közepén külön kerítéssel elválasztott területen belül állt egy ház 39 , Veszprémben pedig a telep közepén ismerünk egy különleges épületet 40 . Itt sajnos a beépítettség miatt nem tudjuk, hogy volt-e kerítés vagy árok e körül az épület körül. Zlkovcén gyakori a házaknak ugyanazon helyen való megújítása 41 , ez mint láttuk Veszprémben is előfordul, továbbá közös még a házak helyzetében, hogy valamely rendszer szerint helyezkednek el 42 . Úgy tűnik, hogy a lengyeli kultúrában - a fiatalabb időszakában mindenképpen - a települések belső rendjének kialakításában határozott rendező elv érvényesült. Szentgál - Teleki-dűlő A lelőhelyen (1. ábra) 1995-ben végeztünk kisebb feltárást T. Biró Katalinnal közösen a Tűzköves-hegy körüli kőfeldolgozó műhelycentrumok szondázásának egyik állomásaként. A lengyeli kultúra Szentgál környéki lelőhelyeinek kutatása a 80-as években kezdődött el az OTKA támogatásával (T 018242 43 , T 030152 44 ). A kutatás kiindulópontja a szentgáli Tűzköves-hegy volt, az ország legnagyobb tűzkőkitermelő helye, ahonnan a Dunántúl nagyobbik fele az egész őskor folyamán a pattintott kőeszközökhöz szükséges nyersanyagot nyerte. A bánya feltárása volt az első a szondázások sorában, ezt Biró Katalin végezte 1983. és 1994. között 45 . Egyidejűleg a régészeti lelőhelyek kőanyagának Biró Katalin által végzett vizsgálatsorozata azt a határozott benyomást keltette, hogy a késő neolitikum idején igen erős kapcsolat volt a kitermelőhely és a települések között 46 . Ezt megerősítendő a hegy körül 1985-ben és 1989-ben terepbejárásokat végeztünk a települési struktúra feltérképezésére. Ennek eredményeként kirajzolódott a lengyeli kultúra lelőhelyeinek hálózata, nyolc ebbe a kultúrába tartozó települést találtunk ugyanis a hegy körül (az ajkai határban 2, a szentgáli határban 3, továbbá Bánd mellett, Városlőd-Ujmajorban és Márkó közelében), a későbbiekben előkerült egy kilencedik is, 1998-ban leletmentés során Ajkán a Szent István utcában, a Torna patak partján. 1986-1988. között Szentgál-Füzi-kúton, 1995-ben Szentgál-Teleki-dűlőben, 1996-1997-ben Ajka-Pálmajor lelőhelyen, 1998-ban pedig Városlőd-Újmajorban folyt kisebb feltárás. Szentgál-Teleki-dűlő lelőhely a Cinca-patakra enyhén lejtő domboldalon, Szentgál falutól délre fekszik. A Cinca a Séd-pataknak, a vidék legnagyobb vízfolyásának a mellékvize. A lelőhely kiterjedése kb. 200x100 m. A település centrumában húzott szelvényeinkkel feltártunk egy 11x9 m-es összefüggő felületet, amelyben egy hatalmas gödör és egy később arra épült nagyjából 10x8 m-es cölöpszerkezetes ház került elő (19. ábra), valamint kutatóárkokkal igyekeztünk a házhoz tartozó gazdasági terület határát megismerni. A kutatóárkok tanúsága szerint 25 m távolságban újabb ház található, a köztük levő terület leletmentes. A környékbeli lelőhelyektől eltérően itt kedvezőbbek voltak a talajviszonyok, a kerámia festése és az állatcsont épen maradt. A feltárt ház (1. objektum): Közvetlenül a szántott réteg (20-30 cm) alatt égett paticsomladékot figyeltünk meg a 2. és a 4. szelvényben, amely a csekély mélység miatt csak kisebb foltokban maradt egybefüggő (20. ábra). Az omladékréteg eltávolítása után az altalaj szintjén cölöplyukak rajzolódtak ki és a cölöplyukak által kijelölt területnél valamivel kisebb, nagyméretű gödröt találtunk. (21. ábra) A cölöplyukak egy házat jeleztek, amely északnyugat-délkeleti tájolású, nem szabályos négyzet alakú, a keleti fala kissé befelé tart. Méretei: hossza 10,80 m, északi szélessége 8,10 m, déli szélessége 7,20 m (a külső méretet tekintve). A ház padlója nem volt megfigyelhető. A ház cölöpszerkezetű, hossztengelyében osztó fallal. Összesen 16 cölöplyukat találtunk, amelyek biztosan a házhoz tartoztak. A cölöplyukak változó méretűek, a szabályos kerek lyukak koncentrikusak, 50 cm átmérőjűek, belső részük 20 cm átmérőjű; az északi fal 4 cölöplyukának külső kerülete eléri az 1 m-t, ezek szabálytalan formájúak, míg közepük kerek, 40 cm átmérőjű; az oldalfalak cölöphelyei (amelyek nem sarki helyzetűek) csak kicsi, 20 cm átmérőjű foltok. A cölöplyukak távolsága egymástól északon 1-1,20 m, az oldalfalaknál 1,20-2,20 m. A gödör legmélyebb részén a többinél sokkal mélyebb, a sorba nem illő cölöplyuk (szabályos kerek, átm.: 50, ill. 20 cm) jelzi, hogy a még friss gödör felett statikai okokból alátámasztásra szorult a tető. Ez a cölöplyuk 112 cm mélységű, míg a többi 60-80 cm mély volt. A ház tehát szabálytalan négyszög alakú, középen oszlopsorral alátámasztott cölöpszerkezetű építmény, 30
