A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Ludvai Zsuzsanna: Kukucskálódoboz a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből
kában belől közben közben rovátkokat csináltatni, hogy azokba négy oldalú réz táblákon külömbb külömbféle figurákat, mezőket, tájjékokat, vidékeket, városokat, várakat, kastélyokat pompás kerteket, falukat, erdőket, folyó vizeket, szökő kutakat 's a' t. lehessen betolni. Ezek mind ki legyenek vagdalva, hogy ki lehessen szedni és a' hatok megett álló tárgyakat is látni, csak a' leghátulsó oldala marad meg állandóan, és erőssen a' ládácskának a' felső része pedig vagy fedele csapinósan vagy fedelezet formán készül. így osztán a' nagyító üvegen benézhetsz a' ládácskába, és igen szép gyönyörűséges tárgyakat láthatsz benne " 49 (32. ábra 50 ). A kukucskálódoboz sajátos változata volt, amikor a képeket egy hosszú papírcsíkra egymás mellé fölragasztották, a papír két végét pedig egy-egy fahengerre rögzítették. Használat közben az egyik hengerről a másikra tekerték rá a papírt (33. ábra 51 ). Ilyen szerkezet „kandika láda" - elkészítésére is ad javaslatot Czövek István: „Egy hosszú viaszos vászonra, vagy egybéraggatott papírosra le kell hosszú sorral városoknak, palotáknak, piaczoknak, kerteknek, tájjékoknak, erdőknek, vadászatoknak, ütközeteknek, tűz gyúladásoknak s a' t. képeiket szép színnel megfesteni, és egy négyszegletű ládának fenekét két fa hengerrel úgy készíteni, hogy mikor a' rajzolattal vagy is képekkel befestett viaszos vászon az egyjik hengerfából letekergődzik, a ' másikra feltekergődzön. Azután a ládának elölről való oldalán egy lik, abba pedig egy nagyító üveg készítettik, arra pedig egy rá illő tolózár vagy előző ajtó. Ezután forgatni kell csendesen a ' hengerfát, a 'mellyről a ' letekergődző képeket ha ki nézi a' nagyító üvegen által, estve gyertya világánál, vagy nappal is valamely setét helyen, leírhatatlan nagy gyönyörűséggel fogj a látni az előforduló tárgyakat természetinagyságokban, elannyira, hogy telhetetlen szemeit nem győzi eléggé azokon legeltetni. " 52 Mint a fentiekből láthatjuk, a kukucskálódobozoknak számos formája létezett, de mindegyik fő alkotórésze egy bikonvex lencse. A lencse jelentősége nem a nagyításban van, hanem a mélység illúziója keltésében. Kukucskálás során a szemünkkel egyvonalban levő lencse két széle prizmaként viselkedik. A nyomatról visszaverődő fénysugarak a szemünkbe párhuzamosan érkeznek. Az agy ezt a bejövő képet úgy értelmezi, mint egy olyan látványt, amit nagy távolságból nézünk. Hogy a mélység illúziója a legnagyobb legyen, a képet a lineáris perspektíva szabályai szerint kell megtervezni, egy távoli tárgy középpontban való elhelyezésével 53 . A lencse mögött gyakran találunk ferdén elhelyezett tükröt, ami azonban a mélység illúziójának keltésében nem játszik szerepet. Tükröket olyan berendezéseknél alkalmaztak, amelyekben a metszet síkja nem egyezett meg a lencse síkjával - ahogy pl. a zograszkópnál ez a két sík merőleges egymásra. Ilyenkor a metszetről érkező fénysugarakat a ferde állású tükör a lencsébe vetíti, minek során a kép megfordul. ALDM tulajdonában lévő kukucskálódoboz használata Az irodalomban megismert szerkezetek alapján rekonstruáltam a restaurált metszetekhez tartozó kukucskálódoboz működését. A doboz elején lévő keretes nyílásban lehetett a lencse, amin keresztül szemlélték a képeket (léteztek szögletes lencsék is, ahogy az a 30. ábrán is látható). A tetején lévő hátsó ajtó kinyitása után lehetett berakni a metszeteket a nútba. A tetőn lévő elülső ajtó felnyitásakor beáramló fény megvilágította a metszetet, és a képet nappali megvilágításban mutatta (34. ábra). Mivel a dobozban nézegetett képeket bizonyos helyeken kivágták, és hátulról színezett, áttetsző papírral ragasztották be, joggal feltételezhető, hogy használat közben a metszeteket hátulról is megvilágították. A doboz hátulján egy függőleges irányba kihúzható falap lehetett (ahogy azt Czövek István-féle leírásban is láttuk). A doboz tetején lévő ajtó lecsukásával, és a hátoldalon lévő falap fölhúzásával a láda mögé helyezett fényforrás világította meg a metszetet, így az a nappali kép után éjszakai állapotot mutatott (35. ábra). Valószínű, hogy mesterséges fényforrást is alkalmaztak a képek megvilágítására, erre utalnak a metszeteken talált viasz- és égésnyomok. Kérdéses volt, miért van a doboz belsejében három sor nút, amikor a dobozban nézegetett metszetekhez nem tartoznak kulisszaképek. Erre a választ E. G. Guyot írásából kaptam meg 54 . Művében leírja, hogy a hátulról átvilágított képek hatását fokozhatjuk úgy is, hogy a metszetek mögött lévő vájatba különféle színű áttetsző papírokat helyezünk be - kékes árnyalatú papírt éj szakai kép bemutatásakor, vörös színű papirost tűz vagy naplemente kiemeléséhez. A kukucskálóképek eredete és jellemzői A kukucskálódobozok megjelenésével a művészi kiadók gyorsan reagáltak a kialakult igényekre. Kezdetben főleg a városképek után volt nagy az érdeklődés. A német, francia és angol kiadók sokfélét készítettek. A metszetek sokszorosítása virágzó iparrá vált. A 298
