A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Gopcsa Katalin: A provincia bűvöletében. Adatok Bognár Zoltán pályaképéhez

GOPCSA KATALIN A PROVINCIA BŰVÖLETÉBEN Adatok Bognár Zoltán pályaképéhez „Hitvallás: Számomra a művészeti kifejezést az útszéli falusi pléh Krisztusok arckifejezései jelentették. Elsősorban festésmódjuk, naivitásuk, egyszerűségük, őszinteségük, hús-vér emberi mondanivalójuk." Bognár Zoltán' A kezdetek Szokatlan helymegjelöléssel kezdődik a művész életrajza: 1924. november 28. Párizs. Szüleinek rövid ideig tartó párizsi letelepedési kísérlete alatt született Bognár Zoltán, Géza nevű ikertestvérével együtt a francia fővárosban, ahová élete végéig vágyott. Párizs, a művészetek otthona és a fény városa, mint szülőváros méltó szellemi indíttatást jelentett számára. Az elegáns párizsi divatszalonokban dolgozó, művészeti tehetséggel megáldott, kun származású édesanyától nemcsak kézügyességet örökölt Bognár Zoltán, de a zene iránti szeretetet is, amely egész életén át, a meglehetősen elszigetelt vidéki értelmiségi létben is elkísérte. Bognár Zoltán 1950-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, Bernáth Aurél növedékeként. Már ezekben években, és a Főiskola elvégzése után is díszlet- és kosztümtervezőként dolgozott a Magyar Állami Operaházban. 1953-tól tanított, először Pesterzsébeten, majd Balatonfüreden, később Veszprémben. A tanítás biztosított számára megélhetést és független szabadidőt, amit alkotásra fordíthatott. 1956-ban, nem sokkal megalakulása után, tagja lett a Művészeti Alapnak, de alapító tagja volt 1953-ban a Pedagógusok Képzőművészeti Stúdiójának is. Ez a Stúdió 1954-től 1963-ig nyaranta Vörösberényben művésztelepet működtetett, és rendszeresen szervezett kiállításokat is.

2 A művésztelep vezetője Sárkány Loránd volt, művészeti vezetője Litkey György, meghatározó személyiségei Gopcsa Paula, Lampert András, Pummer Vilma, Mersits Piroska. A fővárosból „kiszabadult" művésztanárokat segítőkészen fogadta a vörösberényi iskolaigazgató, Csonka Ferenc is, és a művésztelep létezésére, mindennapjaira a falu életével való együttélés volt a jellemző. Esténként a telep életének fontos eseményei zajlottak: Litkey korrigált, majd művész barátok, vendégek is bekapcsolódtak a beszélgetésekbe, vitákba. A nagy szervezési talentummal megáldott Sárkány Loránd segítő jobb keze lett az időközben megházasodott, és Vörösberényben letelepedett, helyi ismereteit és ismeretségeit a telep javára kamatoztató Bognár Zoltán. A kiállításokról írt elemző kritika

3 dicsérte a balatoni tájképeket festő, a tó tükröződéseit remek kompozíciókban megjelenítő alkotókat: így Bognár Zoltánt és a festészet területén több ízben is próbát tevő feleségét, Koszorús Katalint is. Az évközben tanító és nevelő tanároknak hallatlan szellemi feltöltődés volt a vörösberényi művésztelepen való részvétel: lehetőség kísérletezni, tájékozódni és teljesen szabadon alkotni. Később, a művésztelep megszűnése után is, sok Berényhez ragaszkodó művész visszajárt nyaranta, volt aki kis telket, présházat is vett ott: ilyen volt Konecsni György is. Az ő barátsága, szenvedélyes egyénisége nagy hatást gyakorolt Bognár művészetszemléletére. Konecsni a hatvanas években szuggesztív plakátjai után, nagyszabású murális munkái mellett, epikus jellegű táblaképeket, farostlemezre zománccal festett műveket is alkotott. Kísérletezett, kutatott, izgatta a történelem, nyitott szemmel, érzékenyen fordult a népművészet felé, Jézuskáknak nevezett monotypia-sorozatban megörökített faluvégi omladozó kőszenteket és korpuszokat, szenvedélyesen foglalkozott nyelvtörténeti emlékeinkkel is.

4 A vidék történelmére, a folklórra amúgy is érzékenyen figyelő Bognárra nagy hatással voltak a Konecsnivel folytatott eszmecserék. Közben bekapcsolódott a Veszprém megyei művészeti életbe is, gyakran, bár nem rendszeresen, szerepelt a megyében rendezett kiállításokon, így például a balatoni nyári tárlatokon, 279