A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Gopcsa Katalin: A provincia bűvöletében. Adatok Bognár Zoltán pályaképéhez

de elsősorban saját hangjának, egyéni stílusának megtalálása foglalkoztatta. Az 1962-es, Keszthelyen, Tihanyban és Veszprémben is bemutatott, első Balatoni Nyári Tárlaton egy Házak a Balatonnál című pasztellel vesz részt,

5

1966-ban egy vegyes technikájú Madár, és egy viaszos krétával készült Aragon-illusztrációval.

6 Nagyjából ekkor zárul le az az időszak munkásságában, amelyet a Balaton-felvidéki házak, pincék ábrázolásai mellett, a korban és témában egyaránt rendkívül sokféle irodalmi műnek (Aragon, Arisztophanész, Brecht, Homérosz, Weöres, Dante, Rimbaud) illusztrálásajellemez.

7 1968-ban, az önálló kiállítás összegző tapasztalatai után már technikát is vált, ettől kezdve találkozunk zománcnak, zománcgrafikának nevezett anyaghasználatával, amellyel, ha nem a linómetszést alkalmazza, népdal- és népballada-illusztrációit is készíti. 1970-ben ismét népballadákat (Görög Ilonát és Kőműves Kelemennét) illusztrál,

8 de ugyanebben az évben, József Attila- és Villon-illusztrációk mellett ismét megihleti a népköltészet (népmese) is

9

.1972-ben talál rá, immár kikísérletezett, csurgatott és visszakapart, festett és plasztikusan is megmunkált zománctechnikájával a bakonyi betyár témakörre. Bár a későbbiekben is zománcgrafikaként emlegetik technikáját, a munkásságával foglalkozó kritikusok, művészettörténészek egyetértenek abban, hogy különleges hatású, hideg szintetikus zománcfestékkel készített, igen sokszor nagyméretű táblaképei festmény kategóriába tartoznak.

10 Ekkor szerepelt először kiállításon a nagyméretű, „A bakonyi betyár halála" című táblaképével." A megtalált folklór Sokat dolgozott: „.. .ezekben az években dolgoztam a legtöbbet. Célom az volt, hogy kialakítsak a magam számára olyan művészi látásmódot, mellyel kifejezhetem gondolataim. Ebben az időszakban körülbelül 1964—65-ig ez volt számomra a legfontosabb."

12 Kisebb kiállításokat leszámítva egy több helyszínes lengyelországi grafikai kiállítás összegző hatására

13 ténylegesen rátalált egyéni hangjára.,,..a munka ettől kezdve egyre jobban ment" - írta visszaemlékezve erre az időszakra.

14 A Bakonyi betyár halála című kép a Bakonyi Múzeumban rendezett önálló kiállításának is egyik fő helyét foglalta el.

15 ( 1. ábra) A csaknem két és fél méter hosszú kép bal oldalán látható a szép szál bakonyi betyár. Haja varkocsba fonva, emlékezetesen hosszú a bajsza, patyolat ingben, gatyában, lábán szattyánokkal kivarrt csizmában, jobbjában pisztolya, amellyel főbe lőtte magát. Feje fölött, kitárt szárnyakkal szomorú angyal, körülötte-előtte buja szirmú virágok. A kép jobbján szemből, profilból rózsafüzéres, gyertyát tartó vénaszszonyok, a kép jobb sarkában a betyár síró babája, keszkenővel a kezében. Minden bizonnyal a közvélemény romantikus szemlélete által naggyá növesztett szomorú sorsú Sobri Jóskát siratják a képen, az öregasszonyok és Répa Rozi. Bognár képe nem romantikus. Képén a vénasszonyok ráncosak és szigorúak, a betyár jól megtermett legény ugyan, de még csak a neve sincs megörökítve. Nemcsak a betyáros mondavilág felidézéséről van itt szó, hanem ennek a világnak idézőjelbe tett, átköltött újrajátszásáról is.

16 Nemcsak a Bakonyi erdők legendái foglalkoztatták Bognárt, hanem a környék másik meghatározó tájának, a Balaton-felvidéknek a mondái, a vidék kultúrtörténete is. Ebből az érdeklődésből fakadó művek a pogány életörömöt és jókedvet sugárzó Tavaszünnep

17

, a tombolótáncoló kecskével és leánnyal, (2. ábra) és A tihanyi kecskekörmök legendája.

lfi Zene is ihlette a művésznek ebben az időben festett képeit: A Kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi ugyancsak a jókedvű, vidám, mosolygós arcú alakokat ábrázoló Bognár-művek közé tartoznak.

19

1975-ben kapta meg a Veszprém megyében legnagyobb művészi elismerést: az Egry József-díjat, addigi munkásságának, művészi kvalitásának elismeréséül. Bognár rátalált választott hazájának gazdag történeteire, a Bakony legendás históriáira, a rengeteget lakók örömökkel, bánatokkal teli napjaira, a kis falvak lakóinak életét meghatározó évszakok változásainak fontosságára, a kétkezi mesteremberek kártyafigurákként megörökített alakjaira. „A templom és a kocsma valaha jól megfért egymás mellett, mindegyik a maga helyén, csakúgy, mint a káromkodás és a zsoltár. A templomé volt az áhítat, a templomtéren játszott farce-oké, bohózatoké a felszabadult nevetés. Jól megvannak egymás mellett az ájtatos templomalapító csuhások, a szomorú szemű balladai figurák, és a versbe foglalt nagyfám Berták, Borcsák is Bognár képein."

20 A művész felfedezte magának a betyáréletet ábrázoló pásztorművészek tükröseit, a borotvatokok faragásait, a vésett és spanyolozott mángorlók kacskaringózó virágmotívumait, egyszerű, a vésés technikájához alkalmazkodó ornamentális díszítéseit. Aprólékos gonddal, miként annak idején Király Zsiga és a többi anonim pásztorfaragó, megmetszette-véste az archaikus-geometrikus vagy kacskaringós növénydíszes képkereteket is. Bognárra, a grafikusra szenvedélyes és kiélezett rajzosság jellemző. Művei visszatérések a kifejező vonalhoz, a nagy lendületű formákhoz. Narratív elbeszélő stílusával hétköznapi emberek archaikus 280