A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Ács Anna: Ady Endre balatonfüredi utazásainak mitológiája. A mítoszok utazója – az utazó magán- és társadalmi mítoszai

maga létezési táját újból felmérje és a valós tájra fesse. Amint az Új magyar bukolika című verse a pusztulás verseként értelmezhető,

44 a Nagy szárazság idején című is az. Már a verscím is sajátos funkciót tölt be: a vers egészének jelölője és horizontot nyit a szöveg textuális világára. A táj felett a romlás, a halál jár, az egyéni, a magyarságot és általában az egyetemes emberi értékeket mind veszni látja a költő. A száraz állandó jelzőként való alkalmazása világméretűre emeli a pusztulás érzetét. A fenyegetett emberség /„És az eszünk nagyon száraz, / Kire oly büszkék voltunk"/ és emberiség teremtett lírai szituációja a vers, közvetett utalással a háborúra: „mint sokkölykű hős halott." Míg az Új magyar bukolika című versében a pusztulás ellenére felvillanthatta a reményt, hat év múlva már a teljes reményvesztést sugallják költői képei. Ady a versben háttérbe húzódott, szubjektivitását háttérbe szorította. Többes szám első személyt használt és objektivitásával kívánt hatni. A versben ötvözte a kül- és belvilágot, a reális és fiktív szemléletet, a reflexió végül alárendelt szerepűvé lett a megjelenített világ elkeserítő látomásához képest.

45 Ugyancsak füredi tartózkodásuk első hetében írhatta a Véresre zúzott homlokkal című versét. Az Ady-líra személyiségközpontúságának jegyében, a szubjektum erőteljes megnyilvánulásával az Én-versek közé tartozik, de sorolhatjuk a számadó versek közé is, értelmezhetjük egyfajta számvetésként saját életével. A középkorú, ám megfáradt ember számot vet múltjával és riasztó jelenével: megfogyott hitével, kevesebb szavával, emberi és költői ereje hanyatlásával. A harcoktól terhes világban a ,JDrága Tegnap "-hoz, a régiekhez tartozókhoz, tartókhoz fűzi magát. A „ mai Má "-t tagadja, a Jövőt pedig elveti magától. Csak a múlt marad számára, a „sebeden homlok". A tegnap, ma, új, jövő, leendő a kiemelt, nagy kezdőbetűvel írt fogalmai. A jelen tagadásával a múlt uralkodik el a jövő felett. Ady idősíkokat köt össze, hogy a jövőből érkező fenyegetettséget érzékeltesse.

45 A múlt értékeinek tudatában fakad ki sóhaja: „Hajh, nagyon szeressetek, / Nagyon szeress, éltem leéltje, / Hátha mégis baj van a Földön / És igazak a sebek / S minden leendő összeomlott." E két, Balatonfüreden írt versét május 20-án, a Zeneakadémián rendezett Nyugat-matinén maga olvasta fel. Erre a napra megszakították az üdülést s a költő gyógykezeltetését. Ady különösen fontosnak tarthatta a matinén való részvételt, szereplést. Ugyanis a lap a rendezvényt a vak katonák javára szervezte meg illusztris helyen, a Zeneakadémia nagytermében nívós, közönségcsalogató programmal.

46

. A Nyugat titkárnője, Havas Irén által rendezett matiné első részében Ignotus mondta a bevezetőt, majd Kosztolányi Dezső olvasta fel új verseit. Aztán Barta Lajos idézette sötét város című, háborús emléket feldolgozó művéből. A szünet előtt Palay Matild, az Opera fiatal énekesnője megzenésített verseket adott elő nagy sikerrel. A matiné második részét Ady indította. Két, Balatonfüreden frissen írt versét olvasta fel. A Nyugat rövid beszámolójában nem jellemezte sem Ady, sem Kosztolányi, de Barta és Móricz felolvasását sem. A rendezvény teltházas lett, mint a lap közölte a Nyugat hírei című rovatában: „utolsó helyig ott voltak olvasóink s barátaink. .." A matiné ezer koronát hozott a vak katonáknak.

47 Ady bizonyára értesült erről a kedvező eredményről, s nem tartotta hiábavalónak nyilván fárasztó pesti utazását. Gyorsan vissza is térhettek a fővárosból Balatonfüredre, mert május 22-én Ady újabb levelet küldött testvérének. Ebben eloszlatta Lajos aggodalmát: „tűrhető állapotban megérkeztünk. Jól is volnék, ha az átkozott ekcéma nem gyötörne - alig alszom miatta." Az ekcémájára kapott gyógyszerek a szívét gyöngítették, pedig, mint írta: „már módom volna gyógyulni." Aznap egy új kúrát kezdett, annak a segítségében bízott. Mintha máris elfejtette volna a Nyugat-matinét, egy sort sem írt róla. Feltehetőleg azért, mert a rendezvényen jelen lehetett Ady Lajos is. Viszont három mondattal beszámolt öccsének a „nagy orkánról" és az azt követő száraz forróságról. „Úgy látszik, még a fák is ki fognak száradni"

48 - jellemezte a helyzetet. A házaspár balatonfüredi fényképei A ragaszkodó testvér, Lajos és felesége, a megértő Anna végül eleget tettek Adyék meghívásának. Balatonfüredre utaztak, talán a pünkösdöt töltötték együtt. Ady Lajosnénak nem maradt jó emléke erről a néhány napról. A költőt keserű hangulatban találták, kedvetlennek mutatkozott, az ekcémája és a nejével való „egyenetlenkedése" miatt.

49 Ekkor, június 8-án készült róluk a sok helyütt publikált fotó. Szántó úr vendéglőjében, Ady kedvenc pihenőhelyén, ebéd utáni beszélgetés alkalmával kapta lencsevégre őket egy helyi fényképész. A képen előtérben Ady és Csinszka látható, a költő mögött testvére, Ady Lajos és felesége, Anna. A sógornő mellett az asztal túlsó sarkánál „egy költőrajongással hozzájuk csapódott kis hadnagy". Csinszka mögött foglalt helyet férje kezelőorvosnője. Ady kívánságára Szántó úr, a vendéglős is csatlakozott a társasághoz, az asztal végénél állt.

50 Azonban Balatonfüred historikusa, Zákonyi Ferenc Oblatt Sándor visszaemlékezése alapján úgy tudta, hogy az álló férfiú Lobi Lajos, aki előtt felesége, oldalán pedig leánya ül. Lőbl úr a Kisfaludy vendéglőt bérelte, ahol sokszor 269