A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Ács Anna: Ady Endre balatonfüredi utazásainak mitológiája. A mítoszok utazója – az utazó magán- és társadalmi mítoszai
megfordult Ady, akit a vendéglős és családja mindig nagy szeretettel vettek körül 51 . Ma már ellenőrizhetetlenek a fotózás körülményei, nincsenek hiteles tanúink, sem forrásaink erre vonatkozóan. Az Ady házaspár füredi napjairól még egy fénykép maradt fenn. Ez a felvétel Adyt és Csinszkát ábrázolja a sétányon. Nem kart karba öltve láthatjuk őket, mint illene egy frigyük harmadik évébe lépett pártól. Egymás mellett állnak, de mértéktartó távolság van köztük. Csinszka a szája előtt tartja sálját, mintha homokvihar ellen védekezne. Mindketten a fényképész objektívébe néznek, s nem egymásra. Ez a fotó némely publikációban téves datálással, 1919. június 8-i dátummal jelent meg 52 . A tévedés ősforrása Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. Akiről az érmindszenti levelesláda beszél című könyve lehet a pontatlan időmeghatározással 53 . Ady sógornője Budapesten jelentette meg kötetét évmegjelölés nélkül, de tudjuk, a könyv 1942-ben jutott el az olvasóközönséghez, s összekötő szövegét valójában Dénes Zsófia írta. Az utazás emlékei Adyék június 10-én utaztak haza Balatonfüredről. A fővárosban még időztek néhány napot. „Pesten, Füredről jövet, alig tudtuk legsürgősebb dolgainkat elintézni" - írta a költő Ruffy Pálnak. Csúcsára menet útba ejtették Ermindszentet. A költő ekkor mondta édesanyjának.: „Én Édesnek halok meg." Mert a balatonfüredi közel egyhónapnyi tartózkodásuk csak Csinszkát vidította fel 54 . Adynak - Schmidt doktor, a jóbarát minden igyekezete ellenére - alig használt a gondos kezelés. Csúcsáról hálájuk jeléül két fényképüket küldték el az orvosnak. Ady e sort írta a fényképére: „Schmidtéknek szerető és köszönő emlékezéssel. Csúcsa, 1917. aug. 7." Csinszka fotóján ez a mondat szerepelt: „1917. aug. 7. Csúcsa. Schmidtéknek szeretettel Ady Bándiné." A doktor drága relikviaként őrizte a dedikált felvételeket. Egy korábbi, „Schmidt Francinak, szeretettel jó doktoromnak, kedves barátomnak" dedikálású Ady-fotó mellett 1956-ban még a profeszszor rendelőjének falát díszítették 55 . Zákonyi Ferenc még egy dedikált Ady-fényképről tudott, amelyen ez a sor volt olvasható: „Gyógyult szívem minden dobbanása köszönet és hála 56 . Schmidt aztán engedéllyel három gyermeke után - kivándorolt Amerikába. A neki dedikált fényképeket talán magával vihette, mert további sorsukról nincs tudomásunk. Dr. Schmidt Ferenc 1958 júliusában hunyt el hazájától távol, Kaliforniában, San Diego városában. Mi maradt hát Ady balatonfüredi útjairól? Mindenekelőtt két, a fürdőhelyen írt verse. Mindkettő megjelent a Nyugat 1917. június l-jén utcára került számában, alig tíz nappal a Zeneakadémián rendezett Nyugat matiné után. Két teljes oldalon, egymás mellett hozták a verseket 57 . A Nagy szárazság idején címűt az Ady halála után 1923-ban kiadott Az utolsó hajók című kötetébe vették fel. A Véresre zúzott homlokkal című verse már helyet kapott az 1918-ban, még a költő életében A halottak élén címmel megjelent kötetében. Ezekben a verseiben sem a Balaton, sem Balatonfüred nem szerepel. Mintha a tó és a fürdő-, s gyógyhely különleges atmoszférája, természeti környezete iránt érzéketlen maradt volna Ady. A költő konkrét füredi emlékének tűnik viszont két, 1909-ből származó novellája. A Muskétás tanár úr 58 és A három Muskétás leány 59 címek alatt publikált elbeszélések Ady különleges, mitizált Balaton-élményéről tanúskodnak. Keletkezésük körülményeiről nincs ismeretünk. Hogy a balatoni, balatonfüredi út közvetlen hatását tükrözik-e 1909-ből vagy valamelyik előző évből, nem tudjuk. Csak sejtésünk lehet a benyomások vagy az írói fantázia - elemi erejéről a tóra és Balatonfüredre vonatkozóan. Ady novellája főhősét, Muskétás tanár urat hat hétre vitte el a Balaton mellé. Az ötvenéves, „vad, bosszús" férfiút valósággal meglágyította a tó, megtalálta ott a „maga boldogabb lelkét". Egyedül, szabadon kóborolt a Balaton körül, életében először érezte magát szabadnak. „A Balaton a maga mivoltával és legendáival kicserélte valóban Muskétás tanár urat" - fogalmazott Ady. Balatonfüreden még egy ismeretlen, tizenhat esztendős leányt is követett száz lépésről, míg el nem szégyellte magát. Muskétás tanár úr komoly, hosszan elhúzódó lelki válságot élt át szerencsésen a Balatonnál, aztán „csinált számadást múltjával, jelenjével, önmagával és övéivel". Ötvenesztendős boldogtalanság után „egyévi félboldogtalanságra" mutatkozott reménye. A tó hozta számára ezt a kedvező változást. Az a tó, amelyet Ady így jellemzett: „De a Balaton fölséges és csinos, megdöbbentő és altató, a Balaton még háborgásában is megnyugodott, szent víz." Ady e novellabeli mondatát Zákonyi Ferenc versként értelmezte 60 . Joggal tévedhetett, hiszen Ady szépprózájában olyan magas fokú emberi empátia és környezetrajz nyilvánul meg, mint költeményeiben 61 . Muskétás tanár úr nem akarta „odaadni" övéinek, a családjának a Balatont. Inkább tátrai fürdőt ígért nekik. Úgy gondolta, a „Balaton egészen az övé. Hiszen a Balaton adta vissza az ő eltagadott s már-már meghalt mosolygását." Köztudott, hogy Ady novellái önéletrajzi motívumokat tartalmaznak. Mítoszi vonásokat mutató Balaton-képe mögött talán elfeledett, életrajzaiban és egyéb forrásokban nem szereplő balatoni, pontosabban balatonfüredi útja rejtezik? 270
