A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Schleicher Vera: Balatoni emlékeink. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményének balatoni műtárgyai

gyobb tavában. Mivel hasonló történeti változások több, valaha part menti települést is érintettek (Révfülöp Kővágóörs pusztájából vált üdülőfaluvá, Almádi közigazgatási szempontból egy ideig Vörösberényhez, illetve Szentkirály szabadjához tartozott), ésszerűnek tűnt a vizsgálandó falvak körét úgy meghúzni, hogy az egybeessen a 2003-ban indított Jankó János nyomában - Balaton az ezredfordulón című kutatási program tervezett kutatópontjaival, lehetőséget adva e kutatás szempontjainak esetleges gazdagítására. Mivel a kutatási program első szakasza nem érinti a jelenleg vízparti tulajdonnal nem rendelkező településeket, így jelen dolgozat is figyelmen kívül hagyja mind Salföld, mind Kővágóörs községeket. Ez utóbbi településről a Duchon-család hagyatékának megvásárlásával az 1990-es évek végén S. Lackovits Emőke egy többgenerációs háztartás tágyi anyagával gazdagította a néprajzi gyűjteményt. E jelentős - több ezer tételnyi - gyűjteményi egység összetételének vizsgálata azonban önálló elemzést igényel. 12 A rendszerváltozást követő közigazgatási változások következtében jelenleg a következő 22 Balaton-parti településről van szó: Alsóörs, Balatonalmádi, Balatonfőkajár, Balatonfűzfő, Balatonkenese, Balatonvilágos, Lovas, Aszófő, Balatonakaii, Balatonfüred, Balatonudvari, Csopak, Örvényes, Paloznak, Tihany, Zánka, Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Balatonederics, Balatonrendes, Révfülöp, Szigliget. (Balatonrendes 1977-től a rendszerváltozásig Ábrahámhegyhez tartozott.) 13 1964-ben Vajkai Aurél kezdte a gyűjtést, s a leltárkönyvet a tőle megszokott szűkszavúsággal töltötte ki. A két évvel később gyakornokként Tihanyban tevékenykedő Erdélyi Zoltán és Gráfik Imre lehetőség szerint kitöltötték a tárgy használatának és készítésének helyét és idejét rögzítő rovatokat is, ám a leíró kartonok 4. pontját minden esetben üresen hagyták. 14 Kiss Ilona magángyűjteménye, amelyet egy révfülöpi nyaralóban, dobozokban tárolva őrzött a gyűjtő, majd az örökös. Innen vásárolta meg végül múzeum számára Lackovits Emőke. 15 Forrai István a Kárpát-medence teljes területén gyűjtött, halála után az örökösök a gyűjtemény egy részét adományozták a múzeumnak. A helyben gyűjtött tárgyakat is tartalmazó teljes anyag a Káptalanfured, ún. Halics-dűlőjében álló parasztház két szobájában mint magánmúzeum volt látható, vö.: POLNICZKY 2001. 16 Gál Endréné, Kaszás (keresztnév hiányzik) - Révfülöp, Szűcs Lóránt - Badacsony, Zábrák Dénes - Ábrahámhegy 17 Az58/1953. számon iktatott ügyirat szerint például a Vajkai munkatervében szereplő másfél hónap helyett mindössze 14 napot engedélyeztek a te. végrehajtásához. LDM Múzeumtörténeti Adattár. 18 Az 1946-ban elhunyt Sebestyén Gyula néprajzkutató villájának (angol stílusban épített kastélyának) berendezéséről 1952-ben vett fel leltárt Vajkai (133/1952), de további adatok hiányában lehetetlen megállapítani, került-e be tárgy egyáltalán innen a Néprajzi Gyűjteménybe. Mindenesetre tény, hogy Berze Nagy János örökösei 1966-ban a veszprémi múzeumban keresték Berze Nagynak egy, a Sebestyén-villából 1952-ben eltűnt kéziratát (LDM Múzeumtörténeti Adattár 1966) 19 LDM Múzeumtörténeti Adattár 212/1952. 20 VAJKAI 1938 21 LDM Múzeumtörténeti Adattár 407/953. 22 Mindkét ügyben kitartó levelezést folytatott (LDM Múzeumtörténeti Adattár 1952-1953.). A boronapince beszállítása végül nem sikerült, ám a „tárgy" továbbra is szívügye maradt Vajkainak: minden idevágó publikációjában hosszan foglalkozik vele. 23 Az érintett területről származó pásztor művészeti tárgyak száma ennél jóval nagyobb volt, hiszen a keszthelyi múzeum munkatársaként Sági János 1902 és 1910 között számtalan értékes tárgyat gyűjtött és közölt is a Malonyay-sorozat III. kötetében, bár a konkrét gyűjtési helyszínt (mint pléldául a részletesen ismertetett szepezdi kanászkürt esetében) csak ki vetélésen jelölte meg. Ennek az anyagnak a nagy része azonban a II. világháború alatt sajnos megsemmisült, vö.: PETÁNOVICS 1986. 310. 24 VAJKAI 1939. 62. 25 HERKELY 1941. 3. 26 Herkely maga is hivatkozik a már megjelent szakirodalomra: JANKÓ 1902. 314-324.; VISKI1932; HERMAN 1887-1888; LUKÁCS 1934 27 HERKELY 1941. 16. A későbbi kutatás rámutatott, hogy a XIX. században belső fejlődés eredményeként - a betiltott szigonyos halászat helyettesítésére - kialakult, széles körben elterjedt eszközről van szó. SZILÁGYI 1977. 28 A különbség a déli parti szigonyoknál megfigyelhető ún. „makkos" felerősítéssel szemben figyelhető meg. HERKELY 1941. 19-20.; MORVAY 1939; GÖNYEY 1937 29 S. LACKOVITS 1999b. 30. 30 Múzeumtörténeti Adattár 71/5200. 18/1938 Nagy László múzeumigazgató levele Györffy Istvánhoz 31 Uo. 32 Múzeumtörténeti Adattár 466/1951. Kiküldetési rendelvény Vajkai Aurél részére 33 Múzeumtörténeti Adattár 71/3055; Az alsóörsi nyaralók levele, 1933, 71/4939 a Balatoni Népművészeti és Háziipari kiállítás dokumentációja, 1936. (112/1936) 34 Népművészeti kérdőív 1936 (LDM Múzeumtörténeti Adattár 71/4992), illetve A Népművészeti és Háziipari Kiállításon kiállítandó tárgyak jegyzéke, 1936. (LDM Múzeumtörténeti Adattár 71/4948. Rhé Gyula levele Nászay Miklósnak, a kiállítás főszervezőjének) 35 LDM Múzeumtörténeti Adattár 14-0157/1952. 36 VAJKAI 1970 37 PETÁNOVICS-TÖRŐ 1971 38 PETÁNOVICS-TÖRŐ 1971. 43., 46. 39 Ugyanakkor Petánovics Katalin egy későbbi összegzésében rámutat, hogy a nagy gyűjtőterület és a gazdag anyag ellenére a Balatoni Múzeum korábbi gyűjteményi darabjainak tudományos igényű használhatósága csekély. Gaál Károly 1950-es évekbeli jelentős halászati gyűjtésének leíró kartonjai például a mai napig hiányoz229