A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Tóth G. Péter: Parázna lelkek – lelki paráznák: katolikus és protestáns nézetek a lelkek fertőzöttségéről a kora újkorban

csolódó istenítéleti próbatételek épp a protestantizmus által jobban érintett területeken éledtek újjá és ott használták azokat előszeretettel, hisz ezekkel az eljárásokkal (vízpróba) ki tudták egészíteni, vagy néha mellőzni is sikerült az isteni igazságra nem mindig vezérlő tortúra eljárását. Bár a tortúra bűnösséget bizonyító praxisa ugyan jogilag biztos lábakon állt, a protestáns istenkereső elvárásoknak és szükségszerű isteni kinyilatkoztatásoknak viszont nem mindig tudott megfelelni.

78 A protestánsok a test drasztikus meggyötrése helyett ugyanis a bűnös test vizsgálatát és kezelését tűzték ki célul. 5. Egy protestáns példa: Samorjai János ördögűző rendtartása (1636)

79 Vegyünk egy konkrét példát is a protestáns nézőpont egyértelműbb megvilágítására, Samorjai János ágendájának ördögűző rendtartását. Marosvásárhelyi Gergelyjezsuita hitszónok kortársa, Samorjai Máté János ( 1585 1652) református prédikátor fia volt, aki tanulmányainak befejeztével iskolamesterként kezdte értelmiségi pályafutását 1607-től a Pozsony megyei Szenéén. 1608-tól már Nagyszombatban működött hasonló állásban. 1609-ben Asztalos András gazdag nagyszombati polgár segítségével a heidelbergi egyetemre iratkozott be, ahonnan 1611 -ben tért vissza, hogy nemsokára a Komárom vármegyei Nagymegyer lelkészi állását töltse be. 1615 őszétől viszont már Halászin (Mosón vm.) volt lelkész; 1622-től pedig egyúttal a somorjai egyházkerület (felső-dunamelléki) superintendense lett. Sokat tett a helyi evangélikus és református közösségek egyesítése és kibékítése érdekében, ezért 1636 elején uniós szellemű szertartáskönyvet adott ki Lőcsén, amely ilyen értelemben az első magyar református agendas könyv és liturgika volt. Az egyesítő szándékot kortársai nem méltányolták, ezért elkeseredve, megtörve halt meg 1647-ben, Halászin."" Életművének a jezsuita Marosvásárhelyi Gergely munkájával való összevetését erősítheti az a tény is, hogy Samorjai tevékenysége épp arra a területre esett, ahonnan a jezsuita szerzetes saját információit is szerezte a boszorkányüldözés gyakorlati oldaláról. Samorjai ágendája eddig 26 könyvtárból közel 40 példányban vált ismertté, így a megmaradt példányszámok alapján mindenképp népszerű XVII. századi kiadványnak tarthatjuk. Az agenda a kegyes olvasónak, s főképpen az egyházi rendeknek szóló elöljáró levéllel kezdődik, amely 1632. május 27-én Halászin kelt. Mindezt a mutató táblák követik. A mű huszonhét részben (fejezetben) taglalja a rendszeres szertartásokat, vagyis az egyházi ünnepekre és szertartásokra vonatkozó előírásokat, továbbá tartalmazza a szertartások szövegét is.

81 Témánk miatt külön figyelmet érdemel „Az Ördöghi Kesertetnek Jelenséghiről" (XXVI) és a „Az Ördög tízesben való Rendtartásokról" (XXVII) című fejezetek. Ha biztosnak tekinthetjük a korábban kifejtetteket, vagyis hogy meghatározó élménye volt a protestánsoknak az ördöghit, fontos forrásnak kell tekintenünk Samorjai munkáját, hisz ez alapján akár az is eldönthető, hogy a konkrét vélekedéseket a kor dogmatikája határozza-e meg, vagy fordítva, a dogmatika a konkrét hiedelmekből építkezik. Samorjai János 1636-os rendtartása mindenesetre bizonyíték arra, hogy alig van eltérés az általa „használt" motívumok és a megengedett ördöghit között, ahogy azt Szacsvay Éva, Szalánszky Edit és Séra Bálint kutatásaiból megismerhettük/

2 Az „ördögi kísértetek jelenségei" és az „ördögűzési rendtartások" fejezetekben az ördög alakjának lefestését Samorjai minden esetben a bibliai szöveghelyekre támaszkodva teszi, így nála egyáltalán nem fordulnak elő hiedelemmotívumok (ellentétben Bornemiszával, ahol ezeket a szerző sűrűn idézi). Samorjai szerint az ördög „leginkább [...] azokan kegyetlenkedik, akikben bennek vagyon", és ezt alátámasztandó Máté evangéliumából idéz: „Az én leányom, úgymond az Asszonyállat, gonoszul gyötrettetik az ördögtől."

83 Arra a kérdésre, hogy az ördög miért „mondatik tisztátalan léleknek", így válaszol: „Nem csak a hitetlenségh által penigh, hanem minden egyéb nagy bűnök által-is akarja az ördög, az embert elveszteni, Istentől elidegenéteni, s kárhozatban ejteni: azért-is mondatik tisztátalan léleknek, hogy a' förtelmes vétkekre készti az embert."

84 Ám a tisztátalan lélekkel eltöltekezettek is még megmenekülhetnek, állítja Samorjai, és erre bibliai személyek életpéldáit (Dávid, Mária Magdolna) idézi. Az ördög „csalárd lélek", mert méltóságot, szépséget, gyönyörűséget ígér, de azt soha meg nem adja. Az ördög az embert „bűnre viszi" „részeges jó lakással", „testi gyönyörűséggel", a gyilkost „erősséggel", a fösvényt „takarékossággal édesgetvén". Szerinte így csalatkoznak meg az „ördöngös varázslók", akik „szemfényvesztéssel" gyönyörűséges dolgokat kínálnak másoknak. Mindebből úgy tűnik, hogy a hét főbűn elkövetőinek is lehetősége kínálkozik a kárhozattól való megmenekedésre.

85 Egy-egy újszövetségi és ószövetségi példát kiemelve látja bizonyítottnak Samorjai azt is, hogy az ördög „jövendőmondó", és hogy a „jövendőmondás" ördögi tevékenység. Az újszövetségi példát Lukács evangéli168