A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Tóth G. Péter: Parázna lelkek – lelki paráznák: katolikus és protestáns nézetek a lelkek fertőzöttségéről a kora újkorban

a darázsfalvi asszonyok (Sopron vm.) tortúravallomásaiban a somorjai szövegekhez nagyon hasonlító vádmotívumok bukkantak ugyanis fel. A gyakran magyar, cifra öltözetben megjelenő, saját néven szólítható ördögszeretők, „spiritus familiáris" vagy „diabolus familiáris "-kérú. megnevezve, a darázsfalvi boszorkányokkal is közösülnek és rajtuk pecsétet hagynak. Az egyik vádlott Fricz Magda „Vallya aztis Valami Illyés nevű Ördöghét lenni ezen Magdának, ki Bőr Dolmányban járt hozzja iffju legény képében, a melyei együt élt, miulta az Boszorkánságra atta magát azon Magdolna, aztis vallja hogy igen hidegh teste volt az Ördögnek, a mikor disznólkottak, söt ugyan meghis pecsételte, az disznóságha körül."

44 A boszorkányok pedig a somorjai perekhez hasonlóan a hainburgi (valószínűleg az alsó-ausztriai Hainburg-Hanyvár) hegyre járnak mulatozni.

45 És ezzel a hanyvári utazással a talán túlságosan tágra nyitott körünket is bezárhatjuk, mivel itt jutottunk el a Marosvásárhelyi által említett, és 1618-ra datált Pozsony környéki perekhez, jelesül a hainburgi negyvenfős boszorkánysereg elégetéséhez. Ugyanis, ha az 1676-os és 1677-es somorjai és az 1663-as darázsfalvi perek tortúrán valló boszorkányainak elbeszéléseiben felbukkan a hanyvári mulatozás motívuma, akkor ezekben az elbeszélésekben akár az alsó-ausztriai Hainburg-Hanyvár boszorkányüldözői gyakorlatának elbeszélő hagyományát is kihallhatjuk. Magyarán, miként az elbeszélő hagyomány is a tekintélyes nyugati fertályra figyelt, amikor az elbeszélések nyersanyagául szolgáló „újdonsült" motívumok feltűntek, a Pozsony környéki boszorkányüldözői szakértők is a szomszédos nyugati területekről vették, vehették át nem csak az eljárást, de annak kézikönyveit is. Említtessék meg azonban az az oldal is, ahol az elbeszélő hagyomány és a kézikönyvek kapcsolata még ezen a hajszálvékony szinten sem mutatható ki, csupán az, hogy mind sűrűbben és mind gyakrabban kerülnek be a boszorkányperek vádelbeszéléseibe az ördöggel paráználkodó aszszonyok történetei. 3. Parázna lidércek, ördögök, emberek a magyarországi boszorkányperekben A boszorkányperekben a parázna ördögökre való utalásokat többféle kontextusban találjuk. Egyrészt a tanúvallomásokban fedezhetjük fel ezeket, mint hiedelemmondák szereplőit, ahol a boszorkány szeretője lidérc, lidérccsirke, fiatal férfi alakjában jár gazdájához paráználkodni, másrészt a tortúravallomásokban, mint boszorkánnyal szövetséget kötő ördögöt, illetve ördögszeretőt. A lidércszerető hiedelemmondai előfordulására utal Nagybánya város általános bűnvizsgálatának 1704ben készült jegyzőkönyve. Itt leljük az alábbi bájos beszámolót arról, hogy a messze járó ember varázslattal történő hazahozatala milyen veszélyekkel járhat a „megrendelő" számára. A felsőbányai Gyulai János felesége elmondja, hogy egy Tománban lakó oláh aszszony lidérc-szeretőjének (lidérc-csirkéjének) miként készült apró nadrág a varázslatos hazaszállítás ajándékául. A csizmát készítő varga így beszélte el a történetet Gyulainénak: „Az, úgymond, arra való hogy Tománban vagyon egy oláh asszonyember, ebből csináltatok egy pár bocskort és egy ujnyi kis gatyát. Az idejön, s annak adná. Az elviszi ezeket egy tó mellé s azt mondgya a tó szélin: - Gyere ki fölt tyúk, adok egy bocskort és egy gatyát! Mennyéi ország szerte, keresd fel Nagy Jánost! Valahol leszen s hozd haza! És hazajön két hétre valahol leszen! Ebben egyebet nem tartok ollyan nehéznek, mint azt, hogy ha haza hozza, véle kell hálni azzal aki haza hozza! Erős a szerszáma s meg kénozza az asszonyembert!"

46 A lidérc-szeretők mellett azonban hangsúlyozottan ember, vagyis szép, fiatal férfi alakjában megjelenő ördögökről is olvashatunk. Az 1737-ben a tortúrán megkínzott Hampu Erzsébet szerint a hozzájáró vörös és fehér ruhás szeretők „igen szép iffju Legények voltak, kikis mind Ember kepében lattatnak de valóságos Ördögök."

47 Fiatal férfi képében járt paráználkodni Barsi Pálné Jászberényi Judithoz is az ördög. Fogolytársa vallomása és az 1727-es Komárom vármegyei per jegyzőkönyve szerint „Barsi Pálné felül pedig olyant vall, hogy az ördög ura, [...] úgymint János és Miklós szűrben öltözve éjczakának idein nálak voltak, bíztatván őket, hogy ne féljenek és senkire ne valljanak."

48 Az ördögszeretők gyakran az anyagi javak csábításával kápráztatták el áldozataikat, mint például Oláh Mária tortúravallomásában: „Minden szinü ruhákban változhattunk. A Fő Urunk Luczifer Aranyos ruhákban öltöztetni parancsolt minket, holmi dib dáb rongyban. János ördög engemet fel öltöztetett, ez volt Zöld szoknya és mente, mert a selyemre nem vágytam."

49 A tortúra kényszerének hatására Tóth Mihályné Kántor Katalin is vallott „ördög mátkájáról" a szentesi uradalom úriszékén, 1732-ben. Boszorkányságát is egy nem éppen az erkölcsi élet tisztaságáról híres intézményben tanulta: „Borsod Vármegyében Vice Ispány Uram Korcsmáján". Egy ottani „Német volt ot a ki az Ördögök közé vitte, az erdőben egy Dombra, és ottan Gyurka névü ördöggel el hált." Fogolytársáról Tokainéről pedig vallja, hogy annak szeretője a börtönben többször meglátogatta: „Az ördög mivel igen 163