A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Palágyi Sylvia köszöntése

ciókat szolgáltattak. Az állíttató család - Fitz J. kutatásai szerint - valószínűleg Közép-Itáliából települt Pannoniába, ahol több városi közösség életében töltött be fontos szerepet. Valószínűleg ennek a családnak tulajdonítható a Közép-Itáliában megfigyelhető temetkezési szokás meghonosítása. Abalácai halomsír tipológiai szempontból is kiemelkedik a noricumi-pannoniai tumulusok sorából, és a carnuntumi, ún. Rundgräber-csoporthoz hasonlóan az itáliai prototípusokkal állítható párhuzamba. Kelet-Pannoniában először Palágyi Sylviának sikerült ezt a típust megfigyelnie. Nem kétséges, hogy ez a nagy halom a balácai villa tulajdonosainak és családjaiknak hamvait takarta. A keltezés, amely csak a kiegészíthető felirattöredékek tanúvallomására támaszkodik - egyelőre vitatott. 1287 - síroltárhoz, felirathoz, ábrázoláshoz, építészeti tagozathoz tartozó - különböző minőségű kőtöredék került elő a feltárások során, ezeknek elemzését munkacsoport végezte. A többosztatú lábazatú, párkánnyal koronázott körítőfallal körülvett halom előfolyosóját és sírkamráit festették, ill. stukkóval borították. Mi sem természetesebb, mint hogy egy ilyen, jelentőségében egyedülálló temetkezés műemléki bemutatását Palágyi Sylvia kezdeményezte és annak megvalósításában aktívan közreműködött. A kutatási téma szempontjából munkásságának, életútjának fontos mérföldköve volt a dunántúli római kori halomsírokat feldolgozó monográfia, amelyet Nagy Leventével együtt 2000-ben jelentetett meg, s amely azóta az Akadémiai Kiadónál német kiadást is megért. E munkában a szerzők, a Sági Károly 1943-ban megjelentetett cikke óta kétszeresére nőtt mennyiségű halomsírokra vonatkozó irodalmi adatok, felmérések, rajzok és egyéb források alapján értékelik e temetkezések fajtáit, szerkezetét, mellékleteit, keltezik a sírokat, foglalkoznak a halomsíros temetkezés eredetének kérdésével. A munkába - kezdeményezésére Somogy és Zala megye halomsírjait feltáró kutatók is bekapcsolódtak: a vállalkozás szervezése azonban rá hárult. Ez a fontos hézagpótló mű lehetővé tette, hogy S. Pahic, O. Urban és Z. Gregl munkái, a szlovéniai, ausztriai és a horvátországi repertóriumok után a magyarországi kutatások eredményei is elérhetővé váljanak. Munkásságának fókuszában a balácai villagazdaság feltárása, publikálása, bemutatása és az eredmények sokoldalú megismertetése áll. 1976-ban, pontosan félszáz évvel azután, hogy a Rhé Gyula által kezdeményezett korábbi ásatások abbamaradtak - kezdte meg kutatásait a balácai villaegyüttesben. Az eredetileg 2000-ig tervezett projektnek - a nehézségek ellenére elért - eredményeit azóta Európa-szerte ismerik. A nagyszabású program első éveiben főként a főépület valamennyi alaprajzi részletének megismerésre és az építési periódusok meghatározására törekedett. Az alaprajz pontosításával a korábbi tipológiai besorolások is érvényüket veszítették, de az újabb periodizáció a qualitásos mozaikok és a falfestmények időrendi meghatározásához is lényeges új felismerésekkel járult hozzá. Az eltérő irányítású XIII. épület feltárásának, valamint a főépület udvarában (peristyliumában) végzett kutatásoknak köszönhetően kiderült, hogy a villát első formájában a Flavius korban építették fel. A legkorábbi építmények időrendi meghatározásához a hiteles, stratigráfiai ásatások során előkerült leletanyagok elemzése is hozzájárult. A korai építmények feltárása során kiderült, hogy a főépülethez nem tartozott sarokrizalit, mint azt a korábbi kutatás feltételezte, ehelyett egy későbbi kert építményeinek nyomait fedezte fel, amelynek építészeti rekonstrukcióját is megkísérelték. A főépület alatt megfigyelt korábbi részletek időben az eltérő irányítású épületet követték: ezeknek pontos alaprajzi és időrendi meghatározása a főépület építéstörténetére vonatkozó ismereteinket gazdagította és lényeges felismerésekkel járult hozzá az egyes építési periódusok megismeréséhez. Kiderült továbbá, hogy a főépület ismert alaprajzával párhuzamos, de annál korábbi épületek helyiségeit a későbbi peristyliumos épületnél nagyobb udvar köré építették. A leletanyag elemzése során derült ki az is, hogy a már ismert alaprajzú főépületet csak a II. század végén vagy a II—

III. század fordulóján egy későbbi átépítés során emelték, ami időben a Likas-dombi halom feliratainak eddigi keltezésével, a villagazdaság importjának ugrásszerű növekedésével esik egybe. Palágyi Sylvia kutatásai során került elő egy nagyméretű pincehelyiség is, amelyet a római korban már nem tisztítottak ki, éppen ezért a régész, de egyben a látogató számára is értékes leletanyagot tartalmazott. A periodizáció szempontjából fontos evidenciákat szolgáltatott egy, a III. század 50-es éveiben záródó éremlelet, amelyet B. Sey Katalinnal együtt dolgozott fel. A villa főépületét bizonyíthatóan a IV. század végéig használták. Az 1976 óta folyó újabb ásatások során is nagy mennyiségben kerültek elő falfestmények. Ezek egy része a korábbiakat hitelesíti vagy azokat kiegészíti, ezáltal újabb lehetőségeket nyitva meg a rekonstrukciós kísérleteknek és értelmezéseknek. A falfestmények zöme viszonylag nagy területen szóródott szét, nem csak a főépületben, hanem más építmények planírozásában, ami kiegészítésüket és keltezésüket lényegesen megnehezítette. Új felismerések születtek az ún. melléképületek funkciójára vonatkozóan is. Lényegesen nőtt a falak, 12