A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

S. Lackovits Emőke: Krisztus-ábrázolások a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében. I. A szenvedő Krisztus megjelenítése

di szobrát helyezték el.

36 A montserrati bencés monostor múzeumában őrzik azt a képet, amelyen egy ismeretlen festő az oszlophoz kötözött Krisztus megostorozását örökítette meg. Barcelonában pedig a katedrálisban található Pedro Vilar XVI. századi reliefjének egyik részleteként Krisztus megostorozása.

37 Salamancában a katedrálisban egy olyan megostorozott Krisztus-szobrot őriznek, amelyet a nagyhét idejére közszemlére tesznek ki, hogy a hívek bűnbánattal járulhassanak eléje. (6. ábra) Tulajdonképpen a megostorozott Krisztust örökítette meg az az ismeretlen, XVI. századi spanyol szobrász is, akinek munkáját Pannonhalmán őrzik." Fatimában a Misszionárius Múzeumban látható egy olyan XVIII. századi megostorozott Krisztus-ábrázolás, amely a Megváltót oszlophoz kötözve ábrázolja az ostorozást követően. A szobor fából készült, festett és alig különbözik a magyar népi ábrázolásoktól. Minden bizonnyal egy korai népi ábrázolásról van szó. Felirata pedig Maddalena Bautler misztikus látomására, Krisztus titkos szenvedéseire emlékeztet.

39 (7. ábra) Bécsben a Dom- und Diözesanmuseum több megostorozott Krisztus-ábrázolást is őriz. Egy 1430-ban készült Missale (Tuers-Missale) 35. oldalán T iniciáléban a könyvfestő Nicolaus éppen azt a jelenetet ábrázolta, amikor az oszlophoz kötözött Krisztust ostorozzák. Ugyanez a jelenet látható egy gótikus táblaképen,

40 továbbá a gyűjteménynek egy 1730-ban készült kelyhe cuppáján az egyik medalionban is. Ugyancsak ez látható egy 1750-60 között Augsburgban készült monstrancia egyik medalionjában, valamint egy 1776os cibóriumon, továbbá egy XV századi táblaképen, ahol Jézus életének főbb állomásait jelenítették meg, köztük megostorozását is. Ugyancsak itt őrzik azt a XVII. századi, 84 cm magas szobrot, amely az oszlophoz kötözött, megostorozott Krisztusnak egy olyan barokk ábrázolása, amely megegyezik a Felső-bajorországi Wies templomának kegyszobrával.

41 Szlovéniában egy helyen őrzik a wiesi kegykép alapján a XVIII. században készült megostorozott Krisztus képét, egy sekrestyében, Resia Szent Kereszt-kápolnájában pedig egy olyan XVIII-XIX. századi képet, amelyen az ostorozás jelenete látható, amint azt a távolból két személy figyeli is.

42 Az osztrák Néprajzi Múzeum (Österreichischen Museums für Volkskunde) gyűjteményében található egy 1640-ben készült textília, egy olyan ünnepi kendő, amelyen 36 képben a teremtéstörténettől Mária megkoronázásáig foglalták össze az üdvtörténetet. Ebből Jézus életével 23, a passióval pedig 13 kép foglalkozik. A képek egyike az ostorozás jelenetét mutatja, amikor két poroszló korbácsolja az oszlophoz kötözött Jézust. A textília valóságos Biblia pauperum, amelynek párhuzamai német nyelvterületről a XV-XVII. századból ismertek, de Európában másutt is előfordulnak. Bad Aussee plébániatemplomában látható az a XIX. századi oltárkép, amely a fájdalmas Olvasó alapján ábrázolja öt képben a keresztutat. Első képe az Olajfák hegye, míg a második az oszlophoz kötözött, térdre roskadó Krisztus ostorozása.

43 „ О Krisztusfő, Te zúzott, Te véres szenvedő, Te töviskoszorúzott, Kigúnyolt drága fő" (RÉ 341/1. 1650-1670.) Krisztus kínszenvedésének következő állomása a töviskoronázás jelenete, a Fájdalmas Olvasó szerint „Akit érettünk tövissel koronáztak"'. A Szentírásban ugyancsak három evangélista írja le (Mt. 27,27 30., Mk. 15,16-19., Ján. 19,2-3.). A Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményének a szenvedő Megváltót ábrázoló harmadik tárgycsoportját alkotják a tövissel megkoronázott Jézusképek. Négy ilyen képet őriz a gyűjtemény. Az első széles gipszdomborítású, aranyozott barna fakeretbe foglalt, színezett kromolitográfia, amelyen sötét színű háttérből emelkedik ki az aranyszegélyű vörös ruhás, zöld palástos, töviskoronás Krisztus égre emelt szemekkel, homlokából lefolyó vérrel. Fejét dicsfény övezi, amely mintegy megvilágítja az arcot és ez az egyetlen fénylő pontja a képnek. 1899-ben készült Drezdában, 1572-es sorszámmal. Egy bándi német családé volt, tőlük került a Sajógömörből kitelepített Lontai családhoz. A képtípust az 1900-as évek elején széles körben terjesztették a kegytárgykereskedők (Ltsz.: 88.4.10.1., 86x72 cm). (8. ábra) A másik egy üvegkép, német vagy cseh műhelyben készülhetett. Revízió során került elő a néprajzi raktárból és ekkor kapott leltári számot is. Ez a legegyénibb ábrázolás ebben a képtípusban. Az égre emelt tekintetű, a szenvedéstől félig nyitott szájú Jézus homloka sebes és vérző a fején lévő töviskoronától. Vércseppek láthatók az arcán, a mellén, a vállán és a nyakán egyaránt. Kék palástja már csak a jobb vállát fedi, bal válla véres, sebzett. A kép XIX. századi munka, restaurált, bekeretezett. (Ltsz.: 91.42.1., 30,6x24,5 cm). (9. ábra) A következő kép egy kis alakú, fémkeretbe foglalt, falra akasztható munka, valamelyik búcsújáró helyen vásárolták. A lilára festett háttérből arany keretezéssel emelkedik ki a töviskoronás Krisztus-fő. 1900-1910 körül készült, az 1960-as évekig használták Szentgálon a Fogas családban. A megjelenítés az első képpel megegyező (Ltsz.: 93.20.2.1., átm. 7,7 cm). (10. ábra) 128