A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Pintér László: Királyszentistván templom körüli temetője

váz mellett. A bal kulcscsont elmozdult a helyéről, a jobb in situ, függőleges közeli helyzetben. Az ágyéki csigolyákon a meg nem született gyermek rossz megtartású csontjai, a koponya a medence alsó részén, hozzáér a szeméremcsonthoz. A szeméremcsontok közel egymáshoz. A combcsontok párhuzamosak. A jobb lábszárcsontok elmozdultak, a bal ép, helyén volt. A lábszárcsontok alsó részétől lefelé a váz a szelvényen kívülre esett. Melléklet: 2 db ezüsthuzalból készült „S" végű hajkarika, a tarkótájékon. A karikák „S" vége bordázott. 2 db „S" végű hajkarika, amelyek „S" végei sérültek. 1 db pasztagyöngy. 141. sír Tájolás: Ny-K 240°. Nyújtott helyzetű, hanyatt fektetett váz, amely a gerinc közepétől felfelé maradt meg a szelvényben. Bolygatott, koponyája, jobb karjának és kezének csontjai hiányoznak. Bal felkarcsont a vázzal párhuzamos, az alkarcsont a medence alá fut. * A temető és a templom a Séd árteréből kiemelkedő domb déli lejtőjén fekszik. A temető helyének dombon vagy annak lejtőjén való kijelölése gyakori a X-XI. századi Kárpát-medencében. Az esetek többségében a templom a falu legmagasabb pontján épül, de Királyszentistván temploma a domboldalon kapott helyet, aminek egyik fő oka lehetett, hogy a dombtető erősen erodált sziklás felszíne temetkezésre alkalmatlan. Árpád-kori település a templomtól keletre, a mai falu helyén fekszik.

5 A feltárt temetőrészletben mindössze hét, épségben maradt sírt találtunk. Mivel a szelvény viszonylag keskeny volt, a bolygatatlan sírok nagy részének kisebbnagyobb hányada a szelvényen kívülre esett vagy újkori beásás bolygatta meg. Értékelhető csontváz a 134 feltárt sírmaradványból mindössze hatvan volt, így a feltárt sírok, illetve sírrészletek jóval kevesebb, mint fele értékelhető régészeti szempontból. Az utolsó sír 24,5 méterre D-re feküdt a templom szentélyétől. Templom körüli temetőt körülvevő körítőfalnak a szelvényben és a csatorna számára kiásott árokban sem találtuk nyomát. A temető sírjai - jellemzően a templom körüli temetőkre - igen szorosan helyezkednek el egymás mellett, sok a későbbi temetkezésekkel megbolygatott sír, nagyon sok a szórvány csont. A későbbi temetkezésekkel megbolygatott korábbi sírok csontjait a kiásott sírgödör két oldalán, hosszanti sorokba rendezve helyezték el, egyik oldalra a koponyákat és másik oldalra a hosszúcsontokat. A sírokat részben a korabeli temetkezésekkel, részben az új templom építésekor

6 ásott meszesgödörrel és későbbi közműárkokkal bolygatták meg. Szelvényünk nyugati szélének teljes hosszában gázvezeték árka semmisítette meg a sírokat. A sírok mélysége változó, a vázak több rétegben helyezkedtek el egymás fölött. A legmagasabban fekvő sírok 64-80 cm-re feküdtek a mai aszfaltút szintje, a jelenlegi járószint alatt. A felszínhez közeli sírokban leletetanyag nem volt, így csupán feltételezhetjük, hogy ezek a temető legkésőbbi sírjai. Ezen a szinten találtuk a koponyasorokat és csontkupacokat, és itt feküdt a gyereksírok többsége. Ezek a sírok nem érik el, vagy alig érik el a bolygatatlan altalajt, itt sírfoltokat csak ritkán észleltünk. Az alattuk lévő, lelet nélküli sírcsoportot már több esetben az altalajba ásták, de még itt is előfordulnak olyan temetkezések, amelyek nem érik el az altalajt. Ennél a sírcsoportnál fordul elő leggyakrabban a nyugat-keleti tengelytől erősebben eltérő tájolás. A temető déli szélén, a lejtő alján helyezkedtek el a legmélyebben fekvő sírok, amelyek átlagos mélysége 120-157 cm. A XVII-XVIII. századi temetkezésekkel a kora középkori sírok jelentős részét elpusztíthatták. Furcsa, hogy a temető földjéből nem került elő, szórványként sem, késő középkori sírlelet. A temető leletekkel datálható legkorábbi sírjait minden esetben az altalajba ásták. Ezeket a későbbi temetkezésekkel csak egy esetben bolygatták meg. Mivel a korai sírok nem mindegyikében volt feltétlenül leletanyag, ez nem tekinthető általánosnak. A szorosan egymás mellett lévő sírok többé-kevésbé szabályos sorokba rendeződve helyezkedtek el. Az sírok megoszlása a feltárt temetőrészletben nem egyenletes. A 8-11. és a 29-32. mérőpontok között a legsűrűbbek a sírok. Itt a leggyakoribb az egymásra temetkezés, a koponyasorok és csontkupacok többsége is itt található. Az 1-8. és a 19,5-23,5. mérőpontok közötti területen kevesebb a sír, egyenletesebb eloszlásuk. Ezeken a helyeken az egymásra temetés is kevesebb. A szelvény közepén elhelyezkedő újkori meszesgödör sok sírt elpusztított, ezért itt egy nagyobb hiátust találunk. (2. ábra) A sírok döntő többsége nyugat-kelet táj olású. A nyugat-keleti tengelytől minimális eltérést mutatnak. Több esetben tapasztaltunk nagyobb eltéréseket. A Ny-K-i tengelytől nagyobb eltérést mutató sírok azonos szinten, egymás melletti csoportokban helyezkedtek el. A 24., 119., a 48., 102., a 135., 132. sírok 111