A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Pintér László: Királyszentistván templom körüli temetője

tájolása délnyugat-északkelet irányba mutat nagyobb kimozdulást a 63., 65., 66., 67. számú sírok csoportja északnyugat-délkelet felé tér el nagyobb mértékben. Egy estben előfordul a temető többi sírjára merőlege­sen észak-dél tájolású sír. A drasztikusan eltérő tájolás okát nem tudjuk. (80. sír) A mélyebben fekvő síroknál, ahol a sírgödröt az al­talajba vágták, módunkban állt a sírgödör alakjának megfigyelése. A legmélyebbre ásott sírgödrök kes­kenyebbekjobban követték a test formáját szinte meg­egyeztek a halott méreteivel. Hosszúságuk alig halad­ta meg a váz hosszát, a karok szinte hozzáértek a sírgödör széleihez. Ugyancsak a legmélyebben fekvő sírok közé tartozott három trapéz alakú, fejnél kiszé­lesedő sírgödör. (1., 3., 63.) A 3. és a 63. számú sírnál csak valószínűsíthetjük ezt a sírgödörformát, mivel a markoló a sír felső, vélhetően szélesebbik részét vitte el. Mindhárom esetben a láb felőli, keskenyebb sírvég legömbölyített. Az 1. számú sírnál, ahol a sír teljes egészében megmaradt, a fej felőli oldal is gömböly­dedre van kiképezve. Az ezeknél magasabban elhe­lyezkedő sírok gödrei szabályosabbak, nagyobb alap­területűek. A sírgödrök formája (az 1., 3., 63. sírok kivételével) lekerekített sarkú téglalap. A sírgödrök sarkai a magasabban fekvő síroknál szabályosabbak, a sírok sarkai kevésbé lekerekítettek. Összesen 24 eset­ben tudtunk sírgödröt megfigyelni. A feltárt temetőrészlet sírjai közül hétben bukkan­tunk koporsóra utaló maradványokra. Öt esetben a koporsó fájának kisebb-nagyobb részei maradtak meg, míg két esetben a koporsószegeket találtuk meg. A koporsós temetkezés főleg a temető későbbi korsza­kában lehetett általános, és vélhetően a nagyon szabá­lyos, kevéssé legömbölyített sarkú sírgödrök is kopor­sós temetkezésekre utalnak. Néhány esetben a csont­vázak helyzetéből (1., 3., 11. sír) arra következtethe­tünk, hogy gyékénybe, szövetbe vagy valamilyen más clbomló anyagba tekerték a halottat. A feltárt temetőrészlet sírjaiban minden esetben háton fekvő, nyújtott testhelyzetben temették el a ha­lottat. A karok helyzete változatosabb képet mutat. Mivel a sírok nagy része bolygatott, az egyik vagy mindkét kar, alkar hiányzott - nem lehet minden eset­ben megállapítani, hogy a halottat milyen kéztartással helyezték a sírba. (Ahol az egyik kar megvan, ott lehet következtetni a kéztartásra.) Harminckét sírnál mind­két kar helyzete megállapítható volt. Ezek közül tizen­hatnál a karok párhuzamosan a test mellett nyújtva helyezkedtek el, a többi esetben az egyik vagy mind­két kart valamilyen szögben behajlították. Mindkét alkar behajlítása esetén a hasra, vagy a medencére, mintegy a halott ölébe hajlították a kezeket, vagy egyik kar a hason másik élesen visszahajtva a mellkason helyezkedett el. Másik jellemző kéztartás, amelynél csak az egyik kar volt behajlítva. Ilyenkor a jobb vagy bal kar a hasra, csípőlapátra, combcsontra hajlott. 7 Huszonegy sírnál a bolygatások miatt csak az egyik kar maradt meg. Ezekben az esetekben a test melletti egyenes kéztartás, illetve a hasra vagy csípőre hajlított kéztartás eseteit láthatjuk. Egyedi kéztartást figyel­hetünk meg a 96. számú sírban, ahová anyát és gyer­mekét temették. A kisgyermek bal karja a medencén, az anya bal karja párhuzamosan a test mellett, - bal alkar a bal csípőlapát alatt - de a jobb keze a gyermek koponyáján nyugodott. Összességében elmondhatjuk, hogy a temetkezések fele egyenes kéztartású, másik felénél mindkét, vagy valamelyik kar behajlított. Az értékelhető sírok közül kilenc sírban volt mellék­let. A kilenc sírban összesen 21 darab ezüst „S" végű hajkarikát, 7 darab gyűrűt és egy egyszerű huzalból hajlított fülbevalót találtunk. Négy sírban találtunk 33 hegyikristály-, illetve karneol-, 7 csont- és 13 darab üvegpaszta gyöngyöt. A 106. sírban 14 darab hegyi­kristály-, illetve karneolgyöngy volt kombinálva a csontgyöngyökkel. A gyöngyök nyakláncon való pon­tos sorrendje a koponya környékét megbolygató állatjárás miatt nem volt meghatározható. Tíz kristály­gyöngy többé-kevésbé követi a nyaklánc vonalát, a csontgyöngyök külön, az állkapocs körül helyezkedtek el. (6., 7., 8. ábra) A 116. sír üvegpaszta gyöngyei a nyakcsigolyák körül elhelyezkedve szépen mutatta a nyaklánc vona­lát. (7. ábra) A 126. sírban talált hegyikristály- és kar­neolgyöngyök az áll alatt, a nyakcsigolya körül a felfűzés sorrendjében helyezkedtek el. (8. ábra) A 106. sírban idősebb nő, míg a 116. és a 126. sírban fiatal leány feküdt. A 106. sírban az „S" végű hajkarikák a hiányzó koponya két oldalán jelentkeztek, mindkét oldalon 3-3 darab, két kisebb és egy nagyobb. Vélhetően két-két hajfonatba fonott szalagokon rögzítve. 1 * (6. ábra) A 126. sírban 4-4 darab hajkarika volt a koponya két oldalán, egy nagyobb és három kisebb. A 140. sírban a koponya két oldalán 2-2 hajkarika helyezkedett el, egy kisebb és egy nagyobb mindkét oldalon. A nagyobb hajkarikák átmetszete rombusz alakú. Az áll alatt egyetlen üvegpaszta gyöngy volt. (5. ábra) Több sírban volt egyszerű kerek átmetszetű huzalkarika, egy kisebb a 116. sírban a koponya alatt, enyhén oválisra nyomott, s egy na­gyobb a jobb kéz gyűrűsujján. A gyűrűsujjon lévő bronzgyűrű nyitott végei átfedik egymást. Az 1. számú sírban bronzból öntött, bordázott felü­letű, a 88. sírban ezüsthuzalokból fonott gyűrűt talál­112

Next

/
Thumbnails
Contents