A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

K. Palágyi Sylvia: Emberfej alakú bronzedény Bakonyszentkirályról (Kitekintéssel a belső-pannoniai darabokra)

К. PALÁGYI SYLVIA EMBERFEJ ALAKÚ BRONZEDENY BAKONYSZENTKIRALYROL (Kitekintéssel a belső-pannoniai darabokra) ' 2000 őszén a veszprémi múzeum egykori igazgatójának, Törőcsik Zoltánnak közvetítésével a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba került egy bronzból készült, erősen sérült, emberfej alakú bronz edényke.

2 A bronztárgyat az azóta elhunyt Nagy Bálint bakonyszentkirályi "parasztköltő" találta szántás közben 1980 és 1990 között, állítólag a Bakonyszentkirály határába eső Kenderföldeknek a falu, a Dudari-patak és a CsesznekVeszprémvarsány között vezető országút által határolt részén. A Magyarország Régészeti Topográfiájának 4. kötete nem jelez ezen a területen régészeti lelőhelyet, az országúttól nyugatra, a Dudar-patak mindkét oldalán viszont a terepbejárások idején egy-egy szerényebb leletanyagú, kisebb római kori telep jelentkezett.

3 A fej alakú edénykét ifj. Nagy Bálint, meleg hangú levelével, 2000. november 3-án végérvényesen a veszprémi múzeumnak ajándékozta.

4 Az erősen sérült, egyenetlen felületű, üregesen öntött, összenyomódott, hiányos bronzedény magassága 12,5 cm, legnagyobb szélessége 6,7 cm, vastagsága 6,35 cm, falvastagsága a hiányzó talpcsatlakozásnál ill. a nyaknál 0,4 cm. A buszt alja a fenéklap egykori csatlakozásánál elkeskenyedik. A mellrész elől a nyakig ill. a vállig, valamint hátul a jobb váll és a jobb oldal teljesen hiányzik. A bal vállat kerek karikával (? - és valószínűleg nem öntéshiba) összefogott, elől ráncolt, hátul sima chlamys borította. A nyakon húzódó, hátul nem követhető vájat egy tunicának a szélét is jelezhetné, de talán inkább egy ezüst(?)-szál berakású nyakperecnek lehetett az ágya. Hasonló megoldást látunk egy intercisai, gondos kivitelű fejedényen, bár ennek nyakán a nyakperec magasabbra került. A beütött pontokból kirajzolódó lunula is inkább egy nyakperecről lóghatott le. A chlamys széle a hátoldalon is követhető. A sérülés ellenére hosszúkásnak látszó fej a bal váll felé hajlik. A bal váll alatti belső oldalon ujjbegy és ujj szélességű homorú, íves megmunkálás-nyomok látszanak, az arc belső oldalán az áll, az orr, az arc, a száj belülről kifelé domborodó. A szemet és a szemöldököt utólagosan munkálták meg. Az edény belső oldalán a mellrészen még egy kis dudor ill. a fejnél bronz rögöcskék, gömböcskék észlelhetők. A száj újabb kori lereszelése megnehezíti a szájkörnyék utómunkálatainak megfigyelését. Az áll kissé hegyes, az orr kopott, szemből nézve háromszög alakú, erős orrnyergéből határozott szemöldök indul. A bemélyített pupillájú szemgolyó a szemhéjak közül erősen kidomborodik. Az esetleges egykori berakásnak a pupilla nagyságán kívül, nincs nyoma. írisze is jelzett. A restaurálás előtt, különösen a jobb szem körül látott sötét csík, ugyancsak a restaurálás előtt elvégzett vizsgálat szerint, nem bizonyult ezüst berakásnak és ónozott sem volt. Az alacsony homlok fölött kezdődik a haj, amely elől 2 (3 ?), mindkét oldalon és hátul lépcsőzetesen, 4 sorba rendeződik. A negroid jelleget hangsúlyozó, göndörödő loknikat azonos és ellentétes irányú rovátkákkal jelezték. A sapkaszerű haj a homloknál és az állvonalnál megtörik (különösen a bal oldalon), modern kifejezéssel élve, fazonra vágott. A fülek, a hajfürtök takarásában, nem látszanak. Az edény csapófedeléből csak az eredetileg kerek nyílás mögötti csukló-fülecskék maradványai maradtak meg. A fej bal oldalán látott ívelt, felül hiányos, szív alakú levél viszont az edényfogantyú akasztófülének alaplemeze (attachea). ( 1-3. ábra) Közép-Pannoniából eddig összesen 5 fej alakú bronzedényt ismerünk (Az új lelettel együtt lelőhelyük ill. őrzési helyük: Bakonyszentkirály, Igar, Keszthely, Pápa, Szentgyörgyvár). A Balaton közelebbi vagy távolabbi környékén talált, vagy a Keszthelyen, Pápán őrzött darabok legalább 2 nagyobb típust képviselnek. A négy négerfejes edény is legalább három különböző minta után készülhetett. Az 5 fejet vagy büsztöt formázó edényke közül talán legismertebb, az irodalom szerint a keszthelyi Balatoni Múzeumba került, de már ott nem fellelhető, Szentgyörgyvárról származó példány. (4. ábra) S bár a magyarországi kutatók véleménye megoszlik,

5 az ifjú képmása a 57