A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

K. Palágyi Sylvia: Emberfej alakú bronzedény Bakonyszentkirályról (Kitekintéssel a belső-pannoniai darabokra)

Hadrianus császár kívánságára kultikus tiszteletben részesített szép ifjú, Antinous

6 ismert ábrázolásait és az Antinous-képmást megörökítő edényeket juttatja eszünkbe. A pápai református főiskola gyűjteményében őrizték, a mára már elkallódott, másik fej alakú edényt, amelynek keleties arcát - a gyűjtemény katalógusának leírása szerint - stilizált hajfürtök és két ágú hegyes szakáll keretezte.

7 Az edénynek hiányzott a csapófedele, viszont megmaradt két kis karikába akasztott, madárfejet utánzó füle. (Az egykor Pápán őrzött edény azonos Majewski 81. számú tárgyával.

8 ) A pápai katalógusban leírt edénnyel rokonítható a keszthelyi múzeumban ma is megtalálható, a galliai műhely termékének tartott, üregesen öntött, fej alakú edényke

9

, amelynek hosszú tincsekbe (loknikba) rendezett sapka szerű hajviselete, összesen 4 bütyök szerű kidudorodással jelzett szakálla és pofaszakálla utal csak a szakállas típusokra jellemző afrikai jellegre. Bajsza az előreugró vastag száj mellett két oldalt lecsüng, széles orra tömpe (kopott), ferdevágású szemét plasztikusan hangsúlyozták, szembogarát nem jelezték. A hajtincsek ívelten keretezik az arcot, a homlokból viszonylag keveset láttatnak. A loknik elől nem részletezettek, összességükben kopott hatást mutatnak. A bal fül felett és a fej hátoldalán, a más példányoknál is megszokott módon, ellentétes irányban, ferdén rovátkoltak. A sapkaszerű hajzat a bal oldalon a nyaknál határozott szöget zár be. Maga a húsos, hosszúkás arc a negroid vonások helyett inkább a pápai leírásból kölcsönzött meghatározással élve, itt is "keleties" jellegű. Az edényke fedélszerkezetéből csak a csukló fülének egy része és egy hosszúkás nyílás maradt meg, az edényfülből pedig csak a bal oldali fülcsonk egy levélke kezdeménnyel. A buszt bal vállát enyhén redőzött lepel (chlamys) fedi, amelyből hátul alig látszik valami. A nyakon domború, hátrafelé clkeskenyedő, jobb oldalon rovátkolt nyakperec látszik. A csupasz jobb vállon öntéshiba, kalapálás nyomok figyelhetők meg. A felületet elől és hátul is mélyedések, foltok, karcolások teszik egyenetlenné. A mellszobor alja a mára már hiányzó záró-alaplap csatlakoztatása számára, a falvastagsághoz képest, szélesebbre kalapált. Az edény magassága 11 cm, szélessége 7,85 cm, vastagsága 4,45 cm, falvastagsága 0,35 cm. A tárgy római kori keletkezését eddig még nem vitatták. Az edény mellrésze a vállcsonkokkal, hátul a hajtincsek (loknik) elrendezése, valamint a megmunkálás módja segíthetnek a felmerülő kételyeket eloszlatni. (5-6. ábra) A Pannónia középső részéből származó fejedények közül igényes kidolgozásával egy Igarról származó, gödörbe helyezett nagy bronzüstben bronzkancsóval, tányérral és más bronztárggyal együtt elrejtett, II. századra keltezett fejedény

10 emelkedik ki. (7. ábra) A kerek fej, szakálltalan. A bajusz nélküli arc és a fület szabadon hagyó rövid, homlokba hulló, a természetest jobban megközelítő, oldottabb, fürtös hajviselet, a domború homlok, az egykor berakott szembogara, dülledt szem és a széles orr a szudáni négerekre emlékeztet. Ennek az arctípusnak eddig egyetlen pannóniai megjelenése az igari példány. A haj kezelésében a párizsi Bibliothèque Nationale egyébként bizonytalan eredetű és keltezésű, szakállas ú.n. etiópfejéhez hasonlíthatjuk." Az igari edénykén a bal oldalon átvetett chlamys hátul pántszerűen elkeskenyedik, ily módon a bal váll is szabadon maradt. A csapófedő erről a darabról is hiányzik. A Bakonyszentkirályról származó, legújabb pannóniai fej-büszt edényünk típusokon belüli elhelyezéséhez az erősen hiányos, roncsolt felület miatt, elsősorban a hajkorona formájából, a soronként elrendezett hosszúkás loknikból kell kiindulnunk. A pannóniai anyagból szóbajöhet ezért egyrészt a keszthelyi múzeumból már bemutatott darab

12

, ill. Radnóti A. két tábláján szereplő balsamariumok közül a dunaújvárosi (intercisa\), talán a nagytétényi és az ismeretlen pannóniai lelőhelyű edény,

13 a K. Majewski által felsoroltak közül pedig a Fekete-tenger parti Bielgorod-i (Belgorod-Tyras), a „másik" dunaújvárosi (Dunapcntele-Z^/ercwa), а Strasbourgi (Argentoratum), a Tannham-i.

14 Ha tovább szűkítjük a kört, az említettek közül (szakállas-férfi, szakáll nélküli -nő?

15 vagy ifjú?) kiemelhetjük a szakállas darabokat, így pl. az ismeretlen pannóniai lelőhelyű és a nagytétényi példányt (bár arcuk a bakonyszentkirályi edénykéhez hasonlóan, keskenyebb), valamint a nyakán bullát viselő, szakáll nélküli „másik" intercisax edényt, amely arcformálásával, szögletesebb állívével, széles arcával

16 a pannóniai anyagban is egyedülálló. A szabályos sorokba rendezett loknis frizurák legtöbbjének elől 1 vagy 3 loknija lenyúlik a homlokba, függetlenül attól, hogy az arc szakállas-e vagy sem. Vannak azonban olyan példányok is, amelyeknél a loknik a homlokon vízszintes sorba rendeződnek (Vö.: bakonyszentkirályi edényke). Legjellemzőbb példái ennek a Bielgorod-i és a Tannham-i darabok. A hosszúkásabb fej formát figyelembe véve az újabban előkerült pannóniai edényünkhöz a kettő közül, az Odesszától nem túl messze fekvő Bielgorodból (Belgorod) ismert példány áll közelebb. Hogy mi az összefüggés a két edény között, nehéz lenne megmondani. Itt hivatkozhatunk azonban K. Majewskire, aki a Fekete-tenger parti városokban elosztó központokat feltételezett.

17 A most bemutatott, Bakonyszentkirályról származó újabb balsamarium - illatszeres edény lelőhely-körülményei nem tesznek lehetővé sem egy ante quem, sem egy post quem datálást, így a fej alakú edények általában javasolt I-II., I-III. századi keltezéshez'

H képest nem tudunk 58