A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)
Egervári Márta: Egy szecessziós női napernyő restaurálása
lesz a tüll alatti szövetréteg. Másik lehetőségként a selyemkreplinnel való alátámasztás kínálkozott, de ez átlátszósága miatt nem fedi el eléggé a hiányokat, s ritka szövése miatt csak szegett szélet lehet alkalmazni anélkül, hogy ne kelljen számolni az anyagszél szétfoszladozásával. A jó megoldás kiválasztásához átnéztem a szakirodalom ernyőrestaurálással foglalkozó cikkeit. Három publikációt találtam. Az egyik egy XVII. századi un. Doge's Parasol-ról szól; a másik egy selyem napernyő restaurálásának a leírása, amely a viktoriánus korból származik; a harmadikban pedig egy 1860 körűire datált, selyemborítású női napernyőről és Kossuth Lajos esernyőjéről olvashattam. Mind a négy esetben lebontották a huzatokat, amelyek a küllők feszítő hatásának következtében felhasadtak. Az első három ernyő bélelt, így az alátámasztásos konzerválást követően lehetőség nyílt a bélés és a huzat közé rejteni egy az ernyő küllőit összébb fogó szalagot, amely megakadályozza a túlfeszítést. Kossuth ernyője béleletlen, ezért a szalag helyett a huzat szélének szegesekor készített varrásszélességbc húztak egy vékony zsinórt. Ez a szövetszélek hosszánál (az ernyő kerületénél) egy parányival kisebb, s a feszítést a huzattól átveszi 24 . Sajnos az általam restaurált tárgynál az előzőekben felsorolt módszerek közül egyik sem volt alkalmazható, hiszen béleletlen, a szövetszélet pedig szeges helyett egyszerűen cakkosra vágták. Mindezeket mérlegelve az atlaszkötésű pamutszövet alkalmazása mellett döntöttem. A cél az, hogy ez az anyag átvállalja az eredeti helyett a küllők feszítő hatását. Ez akkor teljesül, ha a felül lévő eredeti anyag lazán, de kisimítva fekszik az alatta lévő, (a küllők feszítő hatásától) feszes alátámasztó anyag felületén. Tehát ennek egy parányival kisebbnek kell lennie, mint az eredeti. Bontás A bontás során fő szempont volt, hogy csak azokat a részeket válasszam szét, amelyeket feltétlenül szükséges a megfelelő tisztítás és konzerválás elvégzéséhez. Ezek egyike a felső fémgyűrű hornyában lévő drótkarika, amely a felső küllővégek rögzítését szolgálta, s mára csaknem teljesen átkorrodálódott. Az ernyő más lebontandó részei a textíliák. A munkát ezekkel kezdtem. A kétrétegű huzatot a rögzítő cérnák kibontása után leemeltem az ernyő vázáról. Fércelőcérnával megjelöltem, hogy a huzatnak melyik varrata melyik küllőhöz volt erősítve. Mind a tüll, mind az atlasz szövet tisztítás utáni kitűzéséhez, s a deformációk megszüntetéséhez szükséges, hogy az anyag síkban kiteríthető legyen. Ezt huzatrétegenként egy-egy összevarrás, és a vele szemben lévő varrat felének a felbontásával el lehetett érni. Az ernyő küllőzetének megtisztításához és konzerválásához először biztosítani kellett a felső küllővégek hozzáférhetőségét. Ehhez az ezeket összefogó drótkarikát szét kellett nyitni. Eredetileg a drótvégek összecsavarásával oldották meg a záródást. A két drótvég a korróziótól annyira egymáshoz tapadt, hogy amikor a szétcsavarással próbálkoztam, az első kisebb feszítőhatásra eltört. Láthatóan az ernyő kinyitásakor fellépő feszítőhatást sem bírta volna ki, ezért a fémrestaurátor kollégával a drót kiváltása mellett döntöttünk. Tisztítás, konzerválás A jó állapotban lévő réz ernyőcsúcsot és a festett fém részeket alkohollal tisztítottam, majd a festékhiányos helyekről mechanikusan távolítottam el a korróziót. A megtisztított vas felületet híg csersav oldattal passziváltam. Ettől fekete színt kapott és kevésbé ütött el a feketére festett eredeti felülettől. Védőréteget Paraloid 25 (B 72) 3 %-os acetonos oldatával képeztem. A fa ernyoszárat zsíralkohol-szulfát alkoholos-vizes oldatával tisztítottam, majd benzines méhviasz-paraffin oldattal visszaállítottam selymes fényét. A huzatrétegek tisztítását a felülethez nem kötött poros szennyeződések mikroporszívós eltávolításával kezdtem. A nedvestisztítást Evamin 26-os lágy (ionmentes) vízben végeztem, cellulóz szivaccsal finoman tamponálva a textíliákat. Az atlasz szövet rozsdafoltjait komplexonos 27 pakolással halványítottam, előtte azonban végeztem egy öblítést, hogy a szennyeződés ne üljön vissza a textíliába. A folttisztítás után még háromszor kiöblítettem a szövetet, majd szálára igazítva, méretre kitűzve szárítottam. Az anyag visszakapta egyenletes, selymes fényét. A tüll tisztítása azonban az első alkalommal nem vezetett kellő eredményre, ezért megismételtem a folyamatot. Az egyszeri, de hosszú ideig tartó mosási folyamat során, amíg a nehezebben eltávolítható szennyeződések oldódására várunk, a hamarabb oldódok felaprózódnak és visszasüllyedve újra a textíliához kötődnek. Ezt azután még sokkal nehezebb eltávolítani, hiszen a felaprózódás miatt a szennyeződés ekkor már sokkal nagyobb felülettel tud a textíliához kötődni. A két rövidebb ideig tartó beavatkozással ezt kerültem el. A tisztítást ezúttal is az öblítés, kisimítás, szárítás folyamata követte. A szárítást az enyhén nedves stádiumnál abbahagytam, 210
