A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)
Egervári Márta: Egy szecessziós női napernyő restaurálása
ríteni: kié lehetett, mikor és mihez viselték. Az ernyő váza fém küllőzetből, ernyőcsúcsból és egy fából esztergált, merev szárból áll (3. ábra). Nyele (fogantyúja) hiányzik 2 ', így az ernyőhossz jelenleg csak 60,7 cm. A küllők hossza: 44 cm. Huzata nyolc részből szabott, ekrü színű, atlaszkötésű szövet, amelyre a natúr, tüllt feszítették (4. ábra). A tüll méhsejtlyukú, hímzést utánzó (ún. gépi hímzésű) virágmintával. Ezzel egyező anyagú, de dúsabb díszű az ernyő szélére varrt fodor. Az atlasz szövet cikkelyeit színt színnel összefogva, az anyagszéleket 4 mm szélességben visszahajtva, majd a hajtott széltől 2 mm-re letűzve, géppel varrták össze a küllők mentén (5. ábra). Ugyanígy jártak el a tüll borítás összeállításánál is. Két ponton, a csúcs és a csuklók között, valamint a küllők végeinél erősítették a varratok mentén a huzatokat a küllőkhöz. A csuklókhoz kis kerek, a belső huzatot védő textil alátéteket, a gyűrűkhöz pedig ráncolt szövetkoszorút varrtak. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből származó 22 analóg darabnak tekinthető egy azonos típusú, de fekete színű napernyő a XIX-XX. század fordulójáról 23 . Ltsz.: 84.8.1. (6. ábra). A tüllel borított, nyolccikkelyű, fodros szélű, belül a küllőket nem takarja bélés. Fa és fém vázú, réz csúccsal és ráncolt csúcsfodorral. A nyele tompaszögbe hajlított, átmérője a száréval megegyező; díszítménye vésett hatású félgömbök csoportja. A csúcshoz egy sodrott zsinórkarikát rögzítettek, amelyet a csukott ernyőre lehet húzni, hogy összefogja annak huzatát. A tárgy állapota restaurálás előtt Az egeraljai gyűjtemény napernyőjét a használat során egyrészt a funkciójából következően, másrészt környezeti hatásokból eredően károsodások érték. A fény, a hőmérséklet és a nedvességviszonyok együttes hatásának következtében mindazon fizikai és kémiai romlás végbement, amelynek hatására az ernyő huzata megnyúlt, meggyengült, összegyűrődött, helyenként kikopott, felületét poros szennyeződés, rozsda és vízfoltok borítják (7. ábra). A fémkorrózió okozta legsúlyosabb károsodás (8. ábra) a csuklóknál és a gyűrűknél lévő anyagokat érte, a tüllt kevésbé. Az utóbbit viszont annál látványosabban borította be a por, amelytől az anyag sötétszürke, matt és érdes, tapadós fogásúvá vált (9. ábra). A tüllön lévő selyem díszítő szalagok láncfonala meggyengült, felszakadozott. Az ernyő fodra nem a megszokott módon a küllők végétől, hanem attól 4 cm-el feljebb kezdődik. így a küllők végei a fodor szélességének a középtájáig érnek, kidörzsölve, átlyukasztva a rajta szabadon mozgó fodor anyagát. A fából készült szár foltos, poros, ujjnyomokkal szennyezett, és a váz fém részeivel való dörzsölődésből eredően, néhány helyen sérült, elszíneződött. A vas részek különösen a csuklóknál és a gyűrűknél korrodálódtak. Anyagvizsgálatok eredményei Az anyagvizsgálatok célja a tárgy anyagainak, készítéstechnikájának a megismerése a legalkalmasabb kezelési mód, ill. raktározási és kiállítási körülmények kiválasztásának érdekében. A szálasanyagokat optikai módszert alkalmazva a morfológiai sajátosságok alapján azonosítottam. A vizsgálatok eredményei: • Az alapszövet láncfonala pamut; a vetüléke selyem, a kötése ötfonalas atlaszkötés. • A tüll anyaga pamut, kötése méhsejtlyukú ( 10. ábra). • Az ernyő szára bükkfa. A restaurálási terv elkészítésének szempontjai A restaurálás célja a tárgy konzerválása, és kiállításra alkalmassá tétele. E célok eléréséhez meg kell erősíteni az ernyő anyagait, lehetőség szerint el kell távolítani a rajta lévő szennyeződéseket, pótolni a hiányokat. A textíliák és a váz tisztításához, megerősítéséhez feltétlen szükséges a huzat lebontása, valamint a küllők felső végét összefűző drótkarika szétnyitása. A huzat tisztításához a nedvestisztítás a legcélszerűbb, mert ily módon a tisztítás mellett lehetőség nyílik az anyag gyűrődéseinek kisimítására és deformációjának a megszüntetésére is. A vázszerkezet tisztításához zsíralkohol-szulfát alkoholos-vizes oldatát alkalmazom, mert ezzel egyaránt jól eltávolíthatók a poros és zsíros szennyeződések. A korrodált vas részek mechanikus tisztítása után a fém passziválása, levédése javasolt. A tüll elég erős; alátámasztást nem igényel. Hiányainak pótlását ezért helyileg, az anyag kötését rekonstruálva legjobb megoldani. A huzat varrókonzerválására több megoldás is felvetődött. Ha alátámasztó anyagnak az eredetihez hasonló atlaszkötésű anyagot alkalmazunk, az alátámasztás egyben a hiányok pótlására is szolgál, és elég erős ahhoz, hogy a küllők feszítő hatását az eredeti anyag helyett viselje. További előnye ennek a megoldásnak, hogy az eredeti, szegetlen, hullámvonalban kivágott szövetszélt egyszerűen lehet utánozni. Hátránya azonban, hogy ezáltal jelentősen vastagabb 209
