A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

S. Lackovits Emőke: „Ó, áldandó Szentháromság ...” Szentháromság tisztelete és ábrázolásai a Bakonyi és a Balaton-felvidéki vallásos népéletben

tat, (9. ábra. Itsz.: 91.20.1) addig a másikon baljával fogja a keresztet, jobbjában pedig a szenvedés jelképét, a kínzatási jelvények egyikét, a töviskoronát tartja (10. ábra. Itsz.: 91.37.1). Kettejük között, de ugyanakkor mégis fölöttük sugárnyaláb közepén fehér galambként lebeg a Szentlélek. Mind az Atya, mind a Fiú lábait a földgömbön nyugtatja, amelyet három, ill. négy angyalka vesz körül. A képeken lila, barna, vörös, kék színeket használtak. A kép nyomdai úton előállított tömegtermék a XIX. század végéről. Előképe mindkettőnek Rubens már megnevezett, ismert alkotása volt. Mindkét megjelenítés ehhez áll közel. Ez a képtípus Európa-szerte elterjedtnek mondható. Rubens megfogalmazása látható Mantovában a Palazzo Ducale egyik termében. Rajta a felhőtrónuson ülő Trinitas a két Gonzaga házaspárnak mint látomás jelent meg, s ezt a pillanatot örökítette meg az alkotó.

74 A felhőkön trónoló Szentháromság a témája Vincenzo Pellegrini oltárképének (Perugia, Compagnia délia Morte templom), valamint Antonio Palomini kórus freskójának a salamancai San Esteban templomban.

75 Ugyanebben a megfogalmazásban, vagyis felhőtrónuson, lábukat a földgolyón nyugtatva került az Atya és a Fiú a Szentlélekkel együtt a pestistől védő Zakariás-keresztre. Ebben a formában örökítették meg tizenegy esetben a Szentháromságot a Felvidéken is. Közöttük található Szilassy János két kelyhe (Zsolna 1751 és Hazslin 1761), amelyeknek medalionjába került a Szentháromság trónusa. A többi oltárkép, szobor, menynyezetfreskó vagy fali dombormű. Valamennyi között egyik legérdekesebb Kecskóc görög katolikus templomának egy deszkára festett képe.

76 A trónoló Szentháromság barokk kedveltségére a szlovéniai ábrázolások különösen jó példával szolgálnak. Valamennyi XVIII. századi alkotás (Idrija, Gospa sveta, Eisenkappel, Gojka, Selnica, Slovenskih gorica, Lendva, Jezer, Rogatec, Spodnja Idrija, Lisna gora, Zvabek).

77 Ez a típus ugyancsak kedvelt volt a magánáhítatra készített képek között.

78 Ezekhez hasonló ábrázolások ill. ábrázolás típusok megtalálhatók még a bajorországi emlékanyagban a festő Gége família munkáinak sorában,

79 de a XIX. századi cseh és bajor műhelyekben készült tükör-valamint üvegképeken, továbbá a jablonkai szlovák, a máramarosi rutén és a füzesmikolai román üvegikonokon.

80 Azonban a múzeumi gyűjteményben őrzőiteknek közelebbi a rokonsága a magánáhítat hasonló témájú szentképeivel. A harmadik múzeumi kép Veszprémfajszról származó ú.n. kaucsuk kép. Kivitelezési technikája eltér az előzőektől. Ez esetben az áttört papírlapra színezett, domború műanyag figurákat ragasztottak fel. A kompozíció, az egésznek az elrendezése és az ábrázolás módja viszont hasonló az előbbiekhez. Itt azonban a képfelület kiegészül: alsó harmadára két-két valódi páfrány levelet ragasztottak fel és három részre tagolt színes felirattal látták el: „Három személyű egy Isten a mi oltalmunk" (Ltsz.: 91.55.2., 11. ábra) Talán a legelterjedtebb ábrázolások egyikének mondható Krisztus megkeresztelkedése. A Jordán vizében álló Jézus Krisztus fölött az egekből az Atya jelképe és a Szentlélek galambja látszik. A megjelenítés újszövetségi gyökerű, rendkívül kedvelt volt az európai művészetben. Egyik legszebb megfogalmazása a padovai katedrális keresztelőkápolnájából ismert Giusto de Menabuoi XIV. századi freskójaként.

81 Egyébként ez a jelenet a vatikáni Stanzák Raffaello freskóciklusán ugyancsak megtekinthető. Andrea del Verocchionak egyetlen hiteles, 1473-ból való, fára festett képe szintén a megkeresztelkedést örökítette meg.

82 Itt az Atyát csupán a keze jelzi, másutt egy sugárnyaláb vagy egy háromszög. A tömegárúnak számító, a népi vallásosság tárgyai között helyet kapó szentképeknek döntően ez szolgáltatta a mintát. A múzeumi gyűjteményben lévő, a keresztelés jelenetét megörökítő képen a Jordán vizében álló Krisztus vállairól lecsúszó a vörös palást. Vele szemben az állatbőrből készült ruhában álló Keresztelő Szent János baljában keresztet tart. Az Úr fejére, aki fölött sugárnyalábban lebeg a Szentlélek galambja, János a vizet a jobb kezében lévő kagylóból önti. Ez a jelenet egyszerre jelzi azt, hogy mintaként már olyan ábrázolás szolgált, amely a XIV század után készült, amikor a keresztelésnél a bemerítést felváltotta a vízzel való leöntés. Idős német asszonyoknál ezt a képtípust még a szoba főfalán elhelyezve láthattam. Hozzá kiváló ikonográfiái magyarázatot is fűztek. A Balaton-felvidéken azonban ezek a szentképek már az 1960-as években a padlásokra kerültek. A magánájtatosságra szánt képek között ritkán fordul elő ez a téma, viszont némiképp más megfogalmazásban a román és a szerb üvegikonoknak szívesen alkalmazott ábrázolása maradt a XIX. században, amint arra Szacsvay É. rámutatott.

83 Kedvelt képtípusnak mondható a Szent Családdal együtt megjelenő Trinitas is, különösképpen a népi vallásosságban. Legnagyobb számban az üvegképeken látható ez a jelenet, de előfordul a magánáhítat szentképei között is. Egy 1895-ből származó többszínnyomatot közöl gyűjteményében Szilárdfy Z. Rajta a templomba igyekvő Szent Család feje fölött a Szentlélek lebeg.

84 Egy hasonló ábrázolást őriz a múzeumi gyűjtemény. Itt a Szent Család tagjai egymást kézen fogják, fölöttük pe165