A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

S. Lackovits Emőke: „Ó, áldandó Szentháromság ...” Szentháromság tisztelete és ábrázolásai a Bakonyi és a Balaton-felvidéki vallásos népéletben

dig a felhők között repdes a Szentlélek galambja, (ltsz.: 65.20.2, 12. ábra) A kép üvegfestmény (Hinterglasmalerei) és a XIX. században készült. A múzeumi gyűjteménybe német közösségből került be. Közép-európai párhuzamai arra engednek következtetni, hogy a munka cseh vagy német műhely készítménye.

85 A leghosszabb életű, a leginkább elterjedt és a legkedveltebb, legnagyobb számban megőrzött ábrázolás Mária megkoronázásának barokk megfogalmazása (Mária Assunta). Ez az a megjelenítés, amely a hagyományban fennmaradt történetekre épül, vagyis a szent hagyományokra és rajta a Szentháromság egyéb témához kötötten van jelen. Ezen a képtípuson a koronát az Atya és a Fiú helyezi az Istenanya fejére, aki Immaculataként emelkedik a mennybe. A Szentlélek pedig valamennyiük fölött lebeg. Ez az ábrázolási forma jelent meg leggyakrabban a köztereken is. Számukat a pestisjárványok erőteljesen megsokszorozták, mind Magyarországon, mind Csehországban, mind Ausztria területén. Rajtuk a pestisszentek (Sebestyén, Rókus, Rozália) is helyet kaptak.

86 Bár a tematika népszerűségét a barokknak köszönheti, azonban nem a barokkban született. Ezt megelőzően is jelen volt az európai művészetben, különösen kedveltnek mondható Itáliában. Németországban pedig több búcsújáróhely kegyképe őrzi Mária megdicsőülésének jelenetét. Az olasz ábrázolások döntő többségén Mária fejére a Fiú, Jézus Krisztus helyezi a koronát. Ez a megfogalmazás már a XIV. században elterjedt. Esetenként Isten szeme vagy a keze jelzi az Atya jelenlétét, máskor pedig a Szentlélek galambja látható a Fiúval. Ezek a csonka Trinitas ábrázolások. Ezt a változatot őrzi Andriolo de Santi freskója (1345-1351, Padova, Eremitani templom), Giusto de Menabuoi alkotása, bár itt az Atya a koronázás jelenete fölé magasodik (Palazzo della Ragione, 1420). Hasonló megfogalmazású Francesco di Giorgo Martini munkája (Siena, Pinacoteca Nationala, 1472) is. Ugyancsak a Fiú koronázza meg a Szent Szüzet Giovanni Bellini képén (Museo Civico Pesaro, 1471-74), Sandro Botticelli alkotásán (Firenze, Uffizi Képtár, 1490-93), továbbá Pinturicchionál, bár utóbbinál az arany sugárnyaláb egyszerre jelzi az Atyát és a Szentlelket (Umbertide, Santa Maria dei Minori kolostortemplom, 1503). A bolognai San Petronio Bazilikában a Bolognini kápolna Paradicsom jelenetében Giovanni da Modena 1410-ből való freskóciklusán Krisztus úgy koronázza meg Máriát, hogy az Atya és a Szentlélek kettejük fölé magasodik. Francesco Penni képén pedig a koronát a Szentlélek jelenlétében helyezi Mária fejére Krisztus (Mária halála és megkoronázása, 1525 Vatikáni Múzeum). Ugyanez látható Guilio Romano Assunta oltárképén is (Róma, falakon kívüli Szent Pál Bazilika). Piero del Pollaiolo alkotása és a sienai Dóm üvegablaka szintén a Fiú általi megkoronázást fogalmazta meg.

88 Azoknak a képtípusoknak a száma, amelyek csak az Atyától megkoronázott Istenanyát, Immaculatát örökítik meg, elenyészőnek mondhatók. Ez a változat Filippo Lippi alkotásaként ismert (Spoleto, Santa Maria Assunta katedrális apszisa, 1467-69), de ez található meg, kiegészülve a Szentlélekkel, Luccában is a San Paolino templom egyik mellékkápolnájának XV századi oltárképén. A barokkhoz közeledve egyre gyakoribbak azok a képek, amelyeken a Szentháromság maga koronázza meg a Szent Szüzet. A XVII-XVIII. században azután ezek váltak általánossá. Ez látható Giovanni Serodine 1625-ből való képén (Ascona, Parocchiale), Todiban (Palazzo del Capitano), Alessandro Aliari freskóján (Firenze, Santa Croce Bazilika Niccolini kápolna), a Riva del Garda Inviolata templom barokk mennyezetfreskóján és Zágrábban a klarisszák templomának kegyképén. Utóbbit egy színezett, XVIII. századi rézmetszet is megörökítette.

89 A Felvidékről tizenkét Mária mennybevitele és megkoronázása képet ismerünk (Aranyosmarót, Bakabánya, Mindszent, Héthárs, Palocsa, Tapolybeszterce, Késmárk, Szepesmátyásfalva, Ujterebes, Szepeshely, valamint Kapisó és Kozsán görög katolikus templomai).'

0 Szlovéniából pedig tizenegy ábrázolás tartozik ebbe a típusba (Sinovce, Lesce, Vitovlje, Vréme kettő, Gornji grad, Nova Stifta, Brestanica, Polje, Csesnjice, Krsko).

91 Ez az az ábrázolás típus, amely magyar nyelvterületen is leggyakrabban előforduló. Ezek a képi megfogalmazások kisebb eltérésekkel azonosnak mondhatók. Mária test szerinti mennybevitelét és számára a hervadhatatlan koronának megadását kapcsolták össze a Szentháromság megjelenítésével, utalva az esemény Istentől való elrendelésére, az isteni akarat érvényesítésére. Mária úgy jelenik meg ezeken a képeken, mint „az Atyaisten kedves, szép leánya, Jézus Krisztus Anyja, Szentlélek mátkája." A képek háromszögben szerkesztettek. Középpontban Mária áll, a szeplőtelen Szűz, aki vagy a holdsarlóra lépve emelkedik a menny felé (ltsz.: 86.21.11., 13. ábra), vagy a felhők fölött és között lebeg (ltsz.: 91.26.1., 14. kép), máskor pedig imára kulcsolt kézzel a földgömbön térdel (ltsz.: 81.17.1., 15. ábra). A képek jobb oldalán az Atya ül a trónuson a hatalmi jelképekkel (palást, jogar, országalma), jobbján, az övével azonos trónon ül a Fiú, lebegő palástban, vállára támasztott kereszttel, amelyet az egyik képen babérkoszorú övez. (Egy képen a két isteni Személyt fordított sorrendben rajzolták.) Egyetlen esetben tartja kezében a Fiú az uralkodás jelképeként a jogart, ugyanakkor az Atya az országalmát, mintegy utalva a hatalom megosztására. Az Atya feje körül több166