A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Ács Anna: A gazdálkodó költő. Kisfaludy Sándor gazdálkodása bevételi pénztárkönyve alapján

tói azonban Róza írását találjuk a könyvben, ő vezette tovább a bevételek könyvelését. Inszurrekciós levelezésükből tudjuk, hogy Róza a háborús évben többször hosszabb időre Veszprémbe költözött testvéréhez, Antóniához és családjához, majd Pápán is töltött el időt. Október közepén a badacsonyi szüretet felügyelte néhány napig, aztán Veszprémben várta be a férjét, hogy együtt térjenek haza Sümegre decemberben. Szeptemberben osztrák ezredest szállásoltak be sümegi házukba, október elején pedig egy másik ezredes váltotta. Kisfaludy felesége aggasztónak találta a helyzetet, Veszprémben várta meg a bekvártélyozás megszűntét. Elkeseredésében így írt férjének: "Igen szomorú, ha az ember a saját hazájában, a saját házában nem lakhat és minden vagyonát és minden javát a vak véletlenre kell, hogy bízza." November 24-én már Kisfaludy is így fakadt ki: "Elegem van az egészből". Hazavágyik, elhatározza, bármi történnék is, ő bizony visszamegy az ekéhez. December elején térhetett haza feleségével úgy, hogy máris új feladatot kapott, meg kellett írnia az inszurrekció történetét. Róza féltette értékeiket, megszerzett javaikat s hiányzott neki a férj, a társ. Levelezésükből kitűnik, hogy gondolataik nagy részét gazdaságuk, a vagyonuk sorsa feletti aggodalom töltötte ki. A háború akadályozta ugyan gazdálkodásukat, de az minden nehézség ellenére folyamatos volt. Számoltak azzal, hogy elveszítik a vagyonuk, mindenük prédává lesz, a legfontosabbnak azonban mindkettőjük életben maradását tartották. Róza feltételezte: legrosszabb esetben is mindig marad annyijuk, amennyire két szerény embernek szüksége van. Bizonyára érte őket kár, anyagi veszteség a gazdálkodásban a háborús viszonyok közepette, de ez jóval kisebb mértékű lehetett, mint előzetesen gondolták. Róza felelősségteljesen vállalta át a gazdálkodás gondjait, hasznosította férje mellett korábban elsajátított tapasztalatait, s leveleiben kérdezte férjét a gazdasági teendőkről, aki folyamatosan küldte meg neki utasításait. Amíg csak készülődtek a nemesi hadak, Kisfaludy Sümeg közelségében tartózkodva és még bőséges szabadidejében egészen aprólékos utasításokat adhatott leveleiben hitvesének. Nem szakadt el gazdaságától, irányította a tavaszi munkálatokat. Róza híven teljesítette férje rendelkezéseit, eleget tett azoknak, s képes volt önállóan is dönteni, ha a helyzet úgy kívánta. Kisfaludy elégedett volt gazdálkodásával, s elégedettségének hangot is adott leveleiben. Róza ezt elégtétellel nyugtázta, ám megjegyezte, jó, hogy hamarosan elkövetkezik az az idő, amikor már csak házvezetőnőként fogja érdekelni férjét. Róza Veszprémből is távirányítással kezelte a birtokot, Sümegen maradt cselédeiben, ispánjában megbízhatott. Bár gondja akadt velük elég, mert a cselédek érezték a férfikéz hiányát, s ezt ki is használták. Kisfaludy a hadi események közepette fokozottan ügyelt "Familia leveleik", azaz családi levéltáruk, nemesi irataik, gazdasági számadásaik biztonságára. Kérte feleségét, vigye fel azokat a sümegi várba. Különös óvatosságát ez ügyben apja esete is indokolta: a háborús zavargásokat kihasználva betörtek téti kúriájába és megsemmisítették a családi irattár pótolhatatlan dokumentumait. Szerencsére épségben maradt pénztárnaplójuk, amelyben követhető az 1809. esztendő készpénz bevétele. Kisfaludy még maga adhatta el két szürke lovát május 9-én vagy csak bevezette a könyvbe. Tetemes summát kapott értük, 500 Ft-ot. Előtte április 27-én egy szürke csikótól vált meg. ugyancsak ebben az évben küldte vásárra Pandúr nevű lovát. Utasítására felesége 9 db disznót adott el Káinból, ugyancsak kámi gazdájuk kukoricát, dohányt, tojást vitt piacra. A kámi bor mellett 12 akó törkölyt és a sümegi birtokról származó bort értékesítettek. A bevételek között szerepel tehén, bárány, kos árából származó. Öt pulyka, három réce és nyolc tyúk ára is gyarapította készpénzüket. Róza asszony férje távollétét felhasználva, engedélyét ki sem kérve szabadult meg egy sötétkék magyar mentétől, nadrágtól, fekete mentétől, egy másféle nadrágtól és avitt viselő ruháktól. Talán éppen a férjéé voltak ezek a ruhaneműk. 70,46 Ft-ot kapott értük, s ez nem minősíthető jelentéktelen bevételnek. Az 1809. évi októberi badacsonyi szüret - mint a házaspár levelezéséből kitűnik - Kisfaludy fájó távollétében, de instrukcióival zajlott. A vártnál jobb jó termésnek örvendhettek, badacsonyi pincéjük szűknek bizonyult a 89 akó borhoz. Ebből 10 akó ürmös volt, Kisfaludy külön kérésére főzettek ilyen sok ürmöst, mert a nádornak akart adni belőle. A bor tárolására kérte feleségét, Sümegen szerezzenek egy másik pincét. Ha ott nem sikerülne, vigyék a bort Kámba.

38 Az okos gazdaasszony Szegedy Róza nem csupán az inszurrekció idején volt méltó gazdálkodó társa férjének, hanem mindenkor megoszthatták egymással gondjaikat a gazdaság vezetésére vonatkozóan. A művelt asszony feltehetőleg részt is kért ebben a munkában, egyenrangú - közel egyenrangú - partnere lehetett a költőnek. Kisfaludy házaséletük kezdetétől külön helyet biztosított a pénztárkönyvben a háztartásból és más, nem a gazdaságból befolyt bevételeknek. Ez a rész a különös jövedelmek, majd aprólékos, illetve konyhabeli bevételek címet kapta. Arányaiban ugyan nem olyan jelentősek az itt szereplő tételek, mint a gazdálkodásból befolytak, ám el sem hanyagolhatók. Egyértelműen utalnak arra, milyen gondot fordítottak 155