A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Ács Anna: A gazdálkodó költő. Kisfaludy Sándor gazdálkodása bevételi pénztárkönyve alapján

- már-már kicsinyes gondot - gazdálkodásuk minden területére. Szegedy Róza folyamatosan adogatta el csipkéit, gyűrűit, nyakláncait, porcelánjait és ruháit, mert feleslegessé váltak vagy, hogy így is segítse férjét a készpénzhez jutásban. Háztartásból is piacra vitt, vitetett mindent, ami feleslegesnek mutatkozott, s pénzzé volt tehető. Árultak tejhasznot: tejet, aludttejet, tejfelt, túrót, érett és birkasajtot, vajat, a gyümölcsök közül almát, körtét, epret, ribizlit, egrest, diót, szilvát, szőlőföldről cseresznyét, kötözött szőlőt csemegének. Külön adtak el száraz, azaz aszalt gyümölcsöt és téli körtét. A zöldségfélékből fejeskáposztát, fokhagymát, sárgarépát, zellert, uborkát, salátát adtak el a piacon és kereskedtek a palántákkal, így nagy tételben káposztapalántával is. A savanyított, hordó káposztát "aprónként" vásárolták fel tőlük a pénztárkönyv tanúsága szerint. 1803-ban kalácsot is adtak el 3 Ft 17 krajcárért. Szintén a kisebb, de nem jelentéktelen bevételeik közé tartoztak a háziállatok értékesítéséből származó pénzek. Ludat, zsibát, pulykát, kappant, malacot, süldőt, récét, csibét, bárányt és borjút árusítottak, az utóbbit rendszeresen fogadósnak. Kisfaludy felesége halála után is gondot fordított ezekre az apró bevételekre. Sokszor nem egy tételben, hanem havi lebontásban szerepeltette a háztartásból befolyt összegeket pénztárkönyvében. Kisfaludy, feleségéhez hasonlóan maga is eladogatta egynémely értékét, avítt ruháit: kalpag prémjét, harisnyáját, ezüst óráját, ezüst pénzeit, de eladta inasa molyette ruháját is és megszabadult avítt ágyuktól. Ám ezek összesen nem tesznek ki akkora summát, mint Róza eladásai. Kisfaludyék bevételeinek döntő része a kiterjedt gazdaságból eredt. Gabonát termeltek és állatokat tartottak Kámban, Sümegen majd Gyomorén, de birtokaik voltak még Berhidán, Bodorfán, Hosszúfalun, amiket árendába adott ki. Az évenként két, illetve egy alkalommal befolyt árenda a rendszeres jövedelmeik közé tartozott. Diszeli malmuk után szitapénzt, malomvámot kaptak. Főleg rozsot, árpát, kukoricát, kolompért, azaz krumplit termeltek, piacra is jutott a gabonából. Búzát keveset, ebből felesleg csak ritkán termett. 1836-tól Bodorfán dohányt ültettek, amit csomónként értékesítettek. 1838-ban hajdinát is vittek piacra. Kisfaludy és ispánjai, gazdasági emberei (Ág Ferit és Palit emlegeti levelezésében) szívesen látogatták a szombathelyi, rumi, zalaegerszegi, jánosházi, devecseri, peresztegi, győri és természetesen sümegi vásárt és hetipiacot. Figyelték a felhozatalt és az egyes piacok közötti árkülönbségeket. Többször így jutottak nagyobb bevételhez. Kisfaludy később vetőmagot, így bükkönymagot is termelt piacra. A kukoricát többnyire nem tusásan, hanem morzsoltan értékesítette, így magasabb áron adhatta. Kereskedett szénával, sásossal, szalmával és takarmányhulladékkal, ízekkel. Gyakran zsidók vásárolták fel terményfeleslegét. Velük személyes kapcsolatban állhatott, név szerint, származási hely szerint említi őket pénztárkönyvében. Sok esetben áruért fizetett terménnyel, csizma árába adott négy köböl rozsot, alkalmazottjának fizetése volt rozs és mesteremberé, asztalosé munkálataiért. Kisfaludy gazdálkodásában bizonyos struktúraváltásra utal a tavaszi és őszi rozs valamint árpa megjelenése a pénztárkönyvben az 1810-es évektől. Tudjuk, mennyire kedvelt helyei voltak Kisfaludynak szőlői Badacsonyban, Sümegen, a Somlón. Hegyvámbor járt neki aranyodi szőlője után is, amit a kámiaknak adott el. Bort értékesített kisebb és nagyobb tételben, iccénként vagy akónként, új bort és óbort, aszút, valamint ürmöst egyaránt, jelentős bevételhez jutva a szőlőművelésből. Eladta a borból származó söprűt, főzetett pálinkát is. Birkát, bárányt, tinót, ökröt, szarvasmarhát, lovat tartott nagy számban. A birkagyapjúból és bőrből nagy bevételre tett szert. Gyapjút továbbadásra vásárolt fel, nem kis összegeket nyert az efféle üzleteken. Némely állatát név szerint tartotta számon. Füge, Csákó, Pityer tehéntől, Tatár, Tünde lótól bizonyára fájdalommal vált meg, ugyanúgy, mint maga nevelte ökör tinóitól 1804-ben. Beteg állataitól igyekezett időben megszabadulni. Eladta a himpókos lábú ökröt, bolond birkát, kehes szürke lovat. Túladott a használhatatlanná vált állatain is: a mérges lovon, a rugós lovon, az öreg szamáron, öreg tehénen, a kámi konyhalovon szerszámostól, a betegségből fellábadt Bimbó ökrön s a megromlottnak talált ökrön. Bevételeiket gyarapította alkalmanként a büntetésekből befolyó pénz, azaz kártérítés sarjúban tett kárért, lemetélt egész tőkéért és 310 vesszőért s büntetést fizettetett a rendeki kolompérlopókkal is. Kisfaludy foglalkozott kölcsönügyekkel is. Pénzt adott ki, némelykor jelentős összegeket kamatra. Az 1830-as évektől követ fejtett egyik szőlőjében, s azt eladta. 1843-ban első ízben s egyben utoljára ilyen följegyzést olvashatunk pénztárkönyvében: gógánfai erdőjövedelem: 38 Ft 54 és fél krajcár. Valószínűleg fakitermelésből származhatott ez az összeg. 1828-ban 375 Ft-ot könyvelhetett el a Magyar Akadémiai deputációjáért. Irodalmi tevékenységéből származó bevételeivel csupán 1832-től találkozunk. Ebben az évben könyvei eladásából elsőként 332 Ft 40 krajcár, majd 115 Ft 30 krajcár készpénzhez jutott. Ekkor a Tudós Társaság két részletben 562 Ft 30 krajcár és 156