A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Gopcsa Katalin: Veszprémi városképek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében

Az 1400-as évektől kezdve a veduta az európai tájábrázolás mindennapi gyakorlata lett. A XVI. századra az egyes egyedi, szentkép-háttérként megfestett épületegyüttesek, vagy egy-egy középületben megfestett városkép helyett, grafikai eljárásokkal sokszorosított önállósodott városképek időszaka következett el, különösképpen az északi, németalföldi és német művészeknek, rajzolóknak köszönhetően. A sokszorosított veduták gyűjteményeinek egyes csoportja - a középkori hagyományt folytatva - ugyanannak a dúcnak más-más neveken található darabjaiként is szerepelnek. A szakirodalom megkülönböztet képzeletbeli vedutákat és topografikusnak nevezett rajzokat. Veszprém esetében ez egyrészt egyszerű városképet jelent, másrészt olyan helyszíneket, amelyek jelentős történeti események színteréül szolgálnak. Ilyen például az 1580-as, a várerődítmény szempontjából jelentős Giulio Turco-féle alaprajz, és a későbbi csataképek. Ez utóbbiaknál is igyekeztek Veszprém várának karakterisztikus jellemzőit megjeleníteni. Veszprém kialakulásánál kiemelkedő szerepet játszott a város fekvése - a nem mesterséges, társadalmi szükséglet mellett. Földrajzilag Veszprém különleges adottságokkal rendelkezik. A Séd kivájta magának a medrét, körülöleli a várhegyet, amely így kiemelkedve a fennsíkból a középkor óta a város védőrendszerének, és ezzel magának a városnak az ősi magja. Elhelyezkedésénél fogva a várhegy és a rajta levő objektumok mélydombormű-szerűen emelkednek ki a dolomit fennsíkból. Ez a speciális fekvés legjobban a vár keleti ábrázolásainál érvényesül. Éppen ezért a vár kelet felőli nézete a legkedveltebb, leginkább kultivált nézőpont Veszprém bemutatásához. Veszprém első látképei a XVII. századból A XV-XVI. század fordulójára datálható és hitelesnek tekinthető városábrázolások között Budáról a Schedel krónika látképe ismert. A Veszprémről készített első hiteles városképek csak egy századdal később születtek. Ezek Czennerné Wilhelm Gizella kimutatásai alapján

4 Wilhelm Dillich 1600-ban Kasselban kiadott "Ungarische Chronica" könyvének illusztrációjára vezethetők vissza (1. ábra). Wilhelm Dillich képén az előtér baloldali kopár fája, és a jobboldali két lombos, erőteljes fatörzs, mellette pedig a patakra utaló nyeregtetős malomépület emeli ki a középtérben kelet felől ábrázolt várat. A székesegyház romos épülete látszik az oldalra fordított szentéllyel és az őrtorony-szerűén megmagasított toronnyal, mellette két apró földszintes épület emelkedik ki a várhegy fala fölé. A kép baloldalán emelkedő vigyázótorony és a székesegyház tornya közötti tető nélküli torony (minden bizonnyal a Mindszentek vári egyháznak a templomtornya), egy négyszögletes sarokbástya, majd a királyi palota és két emeletes épület látható, amelyet beépített falszakasz követ, falbástyával. Előttük kanyargós palánk-sor. Ez a védett palánk-kerítés, amely a későbbi ábrázolásokon is jól felismerhető - V.P. Zimmermann-nál és Birkensteinnél is -, cölöpökből, sáncokból épített "palánk" volt, külső kapuja a mai Sörház lépcső és Francsics lépcső között nyílott, a mai Séd Mozi helyén lévő nyilvános vesztőhellyel szemben. Veress D. Csaba kutatásai alapján

5 az 1714. január 16-án írott házvételi szerződésben említett "palántás kert"-ről van szó, amely a korábbi formáját idézve "palánkás kert" volt, és ebben a szóhasználatban nem veteményes kertet jelent, hanem "palánkával", azaz "palánkkal" kerített helyet, amellyel a vár déli főkapuja elé került, az 1295ös említéstől "Beszédkőnek" nevezett piacteret védték. Ez a hely arra is szolgált, hogy a XVI. századra több száz fős őrséget tartó veszprémi végvár lovasságának elszállásolásául szolgáló épületekhez védelmi rendszert biztosítson. A Wilhelm Dillich metszetének előterében álló két, egymásba hajló fa törzse részben takarja a Benedekhegyet. Szerepel még a képen az Úrkút-forrás, a Sárvíz-patak és a Szent Katalin-szeg romos épületei. Wilhelm Dillich kiindulási rajza minden bizonnyal a helyszínen született. Eredeti felvételi rajzának körülbelüli nézőpontja egy, a ma Jutásra vezető úttól a vár felé közelebb eső széles távlati képet nyújtó környék. A későbbi ábrázolások másik előképe az 1603-ban Nürnbergben megjelent Ortelius "Chronica"-ja. Ebben a jeles nürnbergi festő és rézkarcoló, Johann Siebmacher rézkarca szintén kelet felől ábrázolja a várost (3. ábra). Wilhelm Dillich képének előterével ellentétben ezen két karcsúbb, vékonyabb törzsű egymásba hajló fa és a kép balján az apró pálma-szerű fácska jobban hagyja érvényesülni egyrészt a várhegyet, másrészt a török temető-jelzésű Benedekhegyet. Siebmacher rézkarcán alul, négy oszlopban betűkkel és számokkal ellátott feliratok (Das Thumbstift, Türkisches Begräbnis, Ein Prunnenqual, Sarvitz Bach, Zervallene Stadt) segítik a tájékozódást. A harmadik előkép, W.P. Zimmermann-nak a Dillbaum-féle "Eikonograchia"-ban megjelent rézkarca/' (2. ábra) Ez a mozgalmas csatakép a törökök ostromát ábrázolja, a kép feliratának megfelelően 1593. szeptembe136