A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)
Gopcsa Katalin: Veszprémi városképek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében
GOPCSA KATALIN VESZPRÉMI VÁROSKÉPEK A VESZPRÉMI LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN Veszprém régi látképeinek összegyűjtése, muzeális megőrzése, a képi forrásanyaghoz kapcsolódó adatok őrzése és a feldolgozás szükségessége már a múzeumalapító Laczkó Dezső számára is fontos volt. Nagy hangsúlyt helyezett a város történetével kapcsolatos képes dokumentumok gyűjtésére. Az 1990 óta az ő nevét viselő veszprémi múzeum Veszprémet ábrázoló képanyagának zöme az ő igazgatósága alatt gyarapította a múzeum gyűjteményét. Más muzeális intézmények gyűjteményében is jelentős számú Veszprémmel kapcsolatos grafikai úton sokszorosított vedutával találkozhatunk, mindezeknek ismertetését mindmáig leggazdagabban Korompay György városmonográfiájában találjuk meg. 1 A veduta látkép, város vagy épületcsoport tárgyilag hű, távlati ábrázolása festményen, rajzon, illetve metszeten. Valamely várost és környékét magasabb helyről ábrázoló mély távlatú, széles látókörű tájkép. A XV században életre hívott veduta műfaj szakított az antik művészet egy-egy városra nem jellemző, csupán a "polisz" fogalmát képben megfogalmazó illusztrációkkal. Az ókorban sem a sematikus városábrázolások, sem a pompei épületábrázolások - amelyeknél sok, a látképeknél fontos perspektíva-megoldással is találkozhatunk -, sem a Tabula Peutingeriana-nak nevezett ókori útikönyv-másolat nem fedi a később vedutának nevezett hiteles városkép fogalmát. A középkori épület-modellek (veduta ideata, Sammelvedute) olyan fiktív épületegyüttest láttatnak, amely ugyanúgy nem felel meg az objektív ábrázolásnak, a veduta műfaji követelményeinek, mint az igencsak közkedvelt donátorok, alapítók kezében tartott épületmodellek. A középkorban egy konkrét város felismerhető képi megjelenítése a művészet számára ugyanúgy közömbös volt, mint maga a földi valóság. 2 Az egymással egyre szorosabb kereskedelmi és politikai kapcsolatot tartó világban a földrajzi ismeretek pontosításának az igénye nemcsak a térképkészítés fejlődését segítette elő. A városok fejlődésével párhuzamosan erősödött a városok egyre precízebb felmérésének és jobb megismerésének az igénye. Kialakult a madártávlati kép, amely egy kiemelkedő - a valóságban nem létező - pontról a város helyszínrajzával egybekomponáltán mutatja be az egyes városok vagy városrészek látképét. Erre az úgynevezett planveduta műfajra gyakran jellemzőek perspektivikus következetlenségek: együtt látható rajtuk a helyszínrajz, amelyet előnyben részesítenek, és egyéb előtér-ábrázolások, amelyeket oldalnézetben láthatunk. Szerepelnek még a képeken számok és betűk, és a hozzájuk tartozó magyarázatok: tájékoztató, rövid szövegek, illetve nevek, amelyek a pontosabb topográfiai ismertetést szolgálták. Később csökkentek a magyarázó szövegek, kevesebb felirattal találkozhatunk, de közben nőtt a művészi hatásra törekvő képszerűség igénye. A reneszánszban alakult ki az a valósághűségre törekvő városkép, amely - nagyon sokszor lokális megbízásnak eleget téve - az adott település valamely épületében állta ki az eredetivel való összevetés próbáját. Ennek a legismertebb és az európai művészet történetét tekintve a legzseniálisabb példája Ambrozio Lorenzetttinek a "Jó és Rossz kormányzás" című freskója a sienai Palazzo Publico-ban. Ez a monumentális sorozat egyszerre enciklopédikus ábrázolása a középkori világképnek és a reneszánszban fontos szerepet betöltő hatalomnak - egyben ennek a költői allegóriája. Korban ezt megelőzi Masolino da Panicale (13831440) freskója Castiglione városában. Masolino festészete kapcsolatot jelent a trecento hagyományai és a kora reneszánsz festészete között. 1425-ös magyarországi utazása után Branda Castiglioni megrendelésére, palotája emeletén készítette el falfestményét, amely hegyes tájat ábrázol várakkal. A bíboros alapításai, építkezései kapcsolódtak azokhoz a városokhoz, amelyekhez személyes kapcsolat fűzte, így Veszprém városához is. Ezért tartja úgy a hagyomány, hogy a hegycsúcsokon szereplő várak Veszprémet ábrázolják. 3 135