A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Egervári Márta: Négy textilborítású legyező restaurálása a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből

több küllő egymás mellé helyezve alkot egy mintaegységet. A textilborítást gyümölcsszedéses, festett jelenet díszíti. Ennek egyes motívumait apró láncöltéssel, finom fémfonallal körbevarrták. A gyümölcsöket és faleveleket az alakjuknak megfelelő, varrással rögzített színes fiitterek szimbolizálják. A díszítés még akkor történt, amikor a selyem még nem volt a küllőkhöz rögzítve. A küllők ugyanis nincsenek átöltve, tehát a varratok csak akkor készülhettek, amikor már a festmény kész volt, de a textilt még nem ragasztották rá a vázra. A selyemlap vászonkötésü, halvány zöldeskék. A küllőkhöz a hátoldalról vékony, enyves papírral rögzítették, majd egy könnyed futóvirág motívumot festettek középtájra. A festmény domináló színei a piros, kék és a rózsaszín. A jelenet egy kastélykertben játszódhat: egy kalapos rokokó ruhás hölgy kis kosarát viszi, egy másik a kötényét tartja a fa alatt, amelyen egy térdnadrágos férfi szedi a pirosló gyümölcsöket; jobbra pedig a másik férfi összefont karral ül egy faragott kőépítményen. A jelenetből a legyező két széle felé virágos növények ágaznak kifelé, kitöltve a rendelkezésre álló teret. A legyező szélét natúr színű vászonszalag szegi. Restaurálás előtti állapot A tárgy felületét poros szennyeződés borította. Az elő és hátlap felső harmada hiányzott (7. ábra), egyébként a küllőzet ép. A megmaradt fólia díszítés befeketedett a korróziós termékektől. A textilborítás minden második cikke megsötétedett, a hátoldalukra ragasztott enyves papír öregedése folytán. A festett jelenet bal oldalából négy és fél cikk hiányzik, valamint a jobb széléből kihajló virág egyik ágát egy megközelítőleg téglalap alakú kivágással eltávolították. (Talán egy másik legyező javításához volt szükség e részletre.) Egy korábbi helyreállítási kísérlet alkalmával a hátoldalra egy vastag, merev térképvásznat kasíroztak, de nem pótolták vele a bal oldal hiányát, hanem az utolsó három küllőt egymáshoz drótozták. Ezzel akadályozták meg, hogy a küllőzet teljesen kinyitódjon és feltűnjék a textilborítás hiánya. Restaurálás A hátoldalról mindenképp tanácsos volt a térképvásznat eltávolítani, hiszen meghamisítja a legyező eredeti méretét, tönkre teszi a tárgy játékos könnyedségét, és elfedi a hátoldal információit a szemünk elöl. A vászon felkasírozásához használt ragasztó víz hatására duzzadt, és leválaszthatóvá vált. A legyezőre festett gouache technikájú kép azonban levérzett a nedvesítéstől. Megoldásként a tárgyat 97-98 %-os relatív páratartalmú légtérbe helyeztem. Ezáltal a ragasztó megduzzadt, és a térképvásznat le tudtam választani a hátoldalról anélkül, hogy a festmény károsodott volna. A magas páratartalom hatására a küllőket a selyemszövethez rögzítő enyves papír is eltávolíthatóvá vált, így mód nyílt a küllőzet és a textil külön kezelésére. A selymet először mechanikusan, radírral tisztítottam, majd a festett részeket Regnál 3%-os alkoholos oldatával több rétegben levédtem. Az egyes rétegek után 24 óra kötési időt hagytam; majd egy gyors nedvestisztítást végeztem, Präwozelles ioncserélt vízben. A kiöblített selymet papírvattával víztelenítettem. Amikor már épphogy csak nedvesnek lehetett érezni, az asztallapra simítva hagytam szabadon megszáradni. Restaurálási módszerének kidolgozásában több követelménynek kellett megfelelni. Egyrészt, hogy megoldódjon az eredeti nagyságnak a helyreállítása, megszűnjön a hiány, másrészt, hogy a korábbi, alkalmatlan kasírozás hatását újabb ragasztásos módszerrel ne tetézzem, harmadrészt, hogy a cikkeire szétesett tárgynak biztosítsam az egybentartását úgy, hogy a színoldal élvczhetősége egyáltalán ne csökkenjen. Sajnos a legyező selyemborításának állapota már nem teszi lehetővé az anyag varrását, s így a hagyományos varrókonzerválást sem. A hátoldal mintájának láthatóságát a továbbiakban az teszi lehetővé, hogy csak a hiányok területén alkalmaztam az eredetihez hasonló selyemanyagot,

35 a fonák oldal felőli alátámasztáshoz pedig átlátszó selyemkreplint választottam. A kiegészítés a selyemborítás alapszínéhez hasonlóra színezett

36 selyemből készült, amelyet a legyező hiányainak megfelelő alak, méret és szálirányban vágtam ki. Ezeket hátoldalról Glutofixel lmm szélességben hozzárögzítettem az eredeti selyem hiányainak széléhez. Amíg száradt, egy erős polietilén fóliával bevont Hungarocell táblára selyemkreplint feszítettem ki. Erre helyeztem rá a kiegészített selymet a színoldallal felfelé. A táblán lévő kreplin fog a legyező szövetének az alátámasztására szolgálni. A rögzítés feladatát pedig a tárgy ívét követő, egymástól 1,5 cm távolságban lefektetett selyemszálak látják el, amelyeket lefogó öltések rögzítenek a legyező hajtáséleiben. íves lefektetését úgy értem el, hogy a hajtásélekben, a későbbi lefogó öltések helyén beszúrt gombostűkkel tereltem a tárgy ívének megfe210