A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Egervári Márta: Négy textilborítású legyező restaurálása a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből

lelően a selyemszálat. Ezeken a helyeken a tűszúrások nem tudják károsítani a törékennyé vált selymet, mert itt már szétvált az anyag, csak az aranyszínű kotúrhímzés tartja össze egy-két ponton. A varrókonzerválás elkészültével a legyező selymének széle mentén körbevágtam a kreplint. A felső szélt záró szalagot pótoltam a hiányos területeken. Az így konzervált selyemborítást az eredeti technikával megegyezően rögzítettem vissza a küllőkre. (8. ábra) A küllőzet tisztítása a már leírtak szerint történt. A gouache technikájú minták pótlásához rekonstrukciós rajzot készítettem. (9. ábra ) A tárgyak restaurálásához a hajdani készítéstechnikát szinte mozdulatról mozdulatra meg kellett ismerni. Eközben olyan apró, de szabályosan ismétlődő eltérésekre derült fény, amelyeket csak hosszas és alapos szemlélődés után lehet észre venni, s a tárgy összképét közelről sem befolyásolja, a távolabb álló, vagy felületes néző számára pedig teljesen elvész. Miért válogatták hát szemenként a fiittereket, és miért váltogatták árnyalatonként felváltva a rögzítőfonalat? Vajon eleink ennyivel élesebb szeműek voltak? Minden esetre annyi bizonyos, hogy a készítők a maguk számára is változatosabbá, hangulatosabbá tették ezzel munkájukat. Összefoglalás A cikkben a legyezők eredetének és történetének rövid összefoglalása után, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében található legyezők anyagait és készítéstechnikájukat összefoglalóan jellemeztem; leírásuk a 6. jegyzetben található. Mint textilrestaurátor elsősorban a textilborítású legyezők restaurálásával foglalkozom. Az öszszetett anyagú tárgyak változatos konzerválási problémákat vetnek fel, megoldásuk izgalmas szakmai feladatot jelent. A cikkben négy textilborítású legyezőt, ezek restaurálását és a hozzá felhasznált anyagokat ismertettem. A régi legyezők általános károsodásai közé tartoznak, hogy a küllők fa, csont, teknőc részei deformálódnak, eltörnek, hiányossá válnak; a fém, leggyakrabban réz, ezüst- és aranyozott ezüstfiitterek, acéllapocskák, ezüst és aranyozott ezüstfóliák megsötétednek, átkorrodálódnak; a textil rész az anyag öregedése folytán veszít szerkezeti víztartalmából és egyre törékenyebbé válik. Először csak a hajtásélekben törik el, végül kihullik a küllők közül. Ez a folyamat kedvező, egyenletes körülmények közt több ezer év. A váltakozó nedvességtartalom, az ingadozó hőmérséklet az UV-sugárzás katalizáló hatása azonban száz évre, vagy annál is rövidebb időtartamra gyorsítja fel. A restaurálás során igyekeztem olyan anyagokat használni, amelyeknek jó az öregedésállóságuk. A kezelési módok között vannak olyanok, amelyeket több tárgyon is tudtam alkalmazni, de e cikkben a hangsúlyt az eltérő megoldásokra fektettem, mert ezek részben az egyes darabok speciális károsodásából, részben pedig azok sajátos készítéstechnikájából következtek. Általánosan alkalmazott módszerek A fa küllőrészeket a törésvonal mentén elvékonyítottam és összeragasztottam, hátoldalról egy-egy méretre faragott, elvékonyított furnérral megerősítve. A vékonyításra azért volt szükség, hogy az egymásra ragasztott régi és új furnér csak minimális mértékben legyen vastagabb az eredeti vastagságánál, és a kettő a csatlakozásnál egybesimuljon. A ragasztás helyét az eredeti festés vagy pácolásnak megfelelően retusáltam. A fém díszítményekről a korróziós termékeket mechanikusan, radírral távolítottam el, majd több rétegben Paraloid B72-vel levédtem. Az esztétikai helyreállítás érdekében a hiányzó díszek helyett hasonlókat készítettem és az eredetieket ezekkel pótoltam. A küllőket úgy restauráltam, hogy egy ép küllőről szilikonmintát vettem, majd a negatívba illesztettem a hiányosat és a kiválasztott kiegészítő-anyaggal kiöntöttem a pótlást. A műanyagot a kikötés után a lapok méretére csiszoltam. Speciális probléma-megoldások Az I. 56.58. és az I. 56.56. leltári számú legyezők textilborítása annyira hiányos és elöregedett, hogy a textilrestaurálásban általánosan alkalmazott alátámasztásos módszert ezeknél nem lehetett alkalmazni. Ilyenkor kézenfekvő megoldást nyújthat a ragasztásos módszer. Ezek hosszútávú alkalmassága és reverzibilitása viszont kérdéses, ezért egy harmadik megoldást választottam. A megmaradt részeket két selyemkreplin közé varrtam be úgy, hogy azokat a szélük mellett körbevarrtam. Ezáltal a flitterek és egyéb díszítőelemek eredeti rögzítőfonalait sem ki211