A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Egervári Márta: Négy textilborítású legyező restaurálása a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből

EGERVÁRI MÁRTA NÉGY TEXTILBORÍTÁSÚ LEGYEZŐ RESTAURÁLÁSA ALACZKÓ DEZSŐ MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL „Egy régi költő mondja a legyezőről: Legkönnyebb eszköz a kaczérságot szemérmességnek feltüntetni és titkokat közölni; hatalmas fegyver, melynek egy mozdulata lesújt, míg a másik fölemel; delej mely vonz, és távol tart magától; nyitott könyv, melyből kiolvashatod boldogságodat, ha a kedvesnek pillantása erre feljogosít!" A legyező az arc legyezésére, hüsítésére szolgáló eszköz. Már az ókorban is ismerték keleten. Indiában a királyi méltóság jelvénye volt, Japánban pedig a katonai hatalomé. Európában egyházi, liturgikus célokra használták a kör alakúra nyitható flabellumot és a hosszú nyelű, kör alakú ripiont. A XVT-XVII. század fordulóján Medici Mária honosította meg Franciaországban. Az előkelő hölgyek aranyzsinóron viselték, ugyanolyan drága övükön. Fontos szerepet főleg a XVIII-XIX. században töltött be, mint a női öltözködés kelléke. A máig használatos összecsukható legyező szintén keletről került hozzánk. A reneszánsz hozta divatba a négyszögű, zászlóforma és kör alakú, festett legyezőt tükörrel a közepén, strucc- és pávatollal keretezve. XV. és XVI. Lajos idejében Franciaországban pompás bőr-, selyem-, és pergamen-, elefántcsont-, teknőclegyezőket állítottak elő, gyöngyház, arany és ezüst díszítéssel. A Versailles-i udvarban a legyezővel az etikett is foglalkozott, az udvarhölgyek pl. csak a királynő jelenlétében nyithatták ki a legyezőjüket. Párizsban a rokokó idején a legyezőnek fontos szerep jutott a gáláns kapcsolatokban is.

3 Valaki „feltalálta" a legyezőbeszédet. S ..."idővel szerető szívek közvetítője, illetőleg érzelmeinknek kifejezője lett. Valóban elmés dolog! Ugyan melyik árgus szemű anyának jutna eszébe, hogy midőn leánya legyezőt gyorsan kinyitja, homlokához viszi, lábára mutat, akkor ott, a másik sarokban az imádó csaknem elolvad a végtelen boldogságtól. Alig van könnyebb módszer az érzelmeket titkon, mások előtt észrevétlenül kifejezni mint éppen a legyező különféle mozdulatai által."

4 A különféle alkalmakhoz más-más legyező illett, s egy hölgynek több darab is volt a birtokában, amelyeket tárlókon tartottak. (Lábra)

5 A legyező a polgárság köreiben is elterjedt, s a báli ruha kiegészítőjeként, máig előfordul. Távolról sincs azonban akkora jelentősége, mint Keleten vagy Dél-Spanyolországban, ahol szerves része az ünnepi ruhának. A Laczkó Dezső múzeum gyűjteményében 21 db legyező található

6

. Ezek anyaga: fa, toll, papír, csont, teknőcpáncél, szaru, celluloid, textil, nád. Díszítésük változatos és igen gazdag. Festett, nyomott, arany- és ezüstfóliázott, különféle felvarrt flitterekkel, islógokkal, áttört acéllapocskákkal,

7 gyöngyház és acél berakással, vésett és áttört mintákkal készültek. Textilrestaurátorként elsősorban a textil borítású legyezők restaurálásával foglalkozom. Az összetett anyagú és készítéstechnikájú tárgyak változatos konzerválási problémákat vetnek fel, megoldásuk izgalmas szakmai feladatot jelent.

8 A továbbiakban négy textilborítású legyezőt és ezek restaurálását ismertetem. A legyezők leírása és restaurálása 1. Az 1.56.58. leltári számú tárgy szélessége kinyitva: 27,5 cm. Záróküllő hossza: 14,8 cm. Vastagsága: 2,1 cm. 15 db küllőből és két záróküllőből áll. Ezek felső, textillel borított része fából, az alsó rész pedig teknőcpáncélból készült. Alul, a forgáspontban gyöngyház alátéttel ellátott szegecs fogja össze 205