A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Egervári Márta: Négy textilborítású legyező restaurálása a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből

őket. A fa részek festettek, a teknőcpáncél pedig arany és ezüst fóliával

9 díszített. A küllők teknőcből készült része mind formailag, mind díszítményében egy-egy gabona növényre emlékeztet. A szárak és a kalász a köztük lévők szeme aranyozott ezüst fóliával, minden második pedig ezüst fóliával díszítettek. A záróküllők kalász feletti része keskenyebb, és díszítése merőben eltérő, keleties. (2. ábra) A textilborítás ritka szövésű, áttetsző selyemből készült. Valószínűleg egyszínű világoskék volt, de erre ma már csak a világoskékre festett küllőkből, és a gazdag flitter és tükrös díszítményekből következtethetünk, amelyek mellé a festett díszítés már túlzás lett volna. Minden második küllő közét arany színű fiitterekből felvarrt, háromszirmú virágalak díszíti. A virágok levelét kis ovális tükrösök jelképezik. A talajt, amelyből a virágok kihajtottak, három egymás alatti flittersor szimbolizálja. Közülük a középső acél, felvarrásukkor a cérnából egy-egy hurkot képeztek. Ma már nem tudni, hogy ezek a hurkok díszítésként vagy valaminek a rögzítésére szolgáltak-e. A legyező két-két szélső cikkelyét stilizált virág alakú tükrös díszíti, a felső szélét pedig selyem szalag " zárja. A restaurálás előtti állapot A legyezőt összecsukva kaptam kézhez. Azonnal látni lehetett, hogy a textil rész az anyag öregedése folytán teljesen törékennyé vált, és szinte mind kihullott a küllők közül. Csak néhány töredék maradt fenn a legyező felső szélét szegő szalagból és a legyezőt borító selyemből. Jobbára csak a díszítményeket lehetett belőle látni. Ezeket az a cérna tartotta egyben, amellyel egykor felvarrták őket a tárgyra. Az összegubancolódott varrószálakat a díszítményekkel együtt rátekerték az összecsukott, töredezett küllőkre. A fémfóliák felületét fekete korróziós termék borította. Egy részük hiányzott. Sajnos úgy gondoltuk, hogy ez a legyező nem állítható helyre, ezért fotó sem készült erről az állapotról. Restaurálás Az ilyen tárgyak kihívásként csalogatják a restaurátort; engem is. Óvatosan elkezdtem lebontani a gubancot, hogy szabaddá tegyem a küllőket és a különböző cérnán függő flitterekből álló díszítőelemeket. Néhány flittert és tükröst a készítéskor az alatta lévő küllőt átvarrva rögzítettek a legyezőre, mert úgy adta a minta. Ezekből pontosan meghatározhatók voltak a cérnákon függeszkedő kis virágmotívumok és a flittersorok eredeti helyei. A küllők megadták a legyező méretét, a textilfoszlányokról pedig megállapítható volt az anyaga, a száliránya és a kötése is. A manuális munkát a küllők, díszítmények, és a textiltöredékek helyére illesztésével kezdtem. Egy nedves ecset segítségével eltávolítottam a felületi port és a felpuhult cérnákat ki tudtam igazítani, azok eltörése nélkül. Utána az eltört küllőket ragasztottam Planatollal

13 össze, és akril temperával kiretusáltam a törés helyét. A fém díszítményekről a korróziós termékeket mechanikusan, puha radírral távolítottam el, majd Paraloid B72-vel több rétegben

15 levédtem. A legyező felső szélét szegő szalagból megmaradt töredékeket Präwozelles, 1 ioncserélt

17 vízben tisztítottam, majd a legyező ívének megfelelő formára kitűztem, papírvattával leitattam a felesleges öblítővizet, s hagytam lassan megszáradni, nehogy a szerkezeti rézből is veszítsen az amúgy is törékennyé vált szalag. A legyező textilborításának pótlásához az új anyag kiválasztásakor több szempontot kellett figyelembe venni: a díszeket rögzítő eredeti cérnákat sem kiszedni, sem károsítani egy átvarrással nem akartam, a ragasztás reverzibilitása pedig megkérdőjelezhető, ezért úgy határoztam, hogy nem egy textilrétegre rögzítem ragasztással vagy varrással, a megmaradt díszeket a küllők fa részeivel együtt, hanem két selyemkrepIin

1 közé varrom. Ez az anyag szinte teljesen átlátszó, így nem takarja el a megmaradt részeket egyik oldalról sem, de elég erős ahhoz, hogy összetartsa a legyezőt, és helyettesítse ez által a régi textilborítást. Mivel ez utóbbinak az eredeti színét nem tudjuk biztosan, a kiegészítő anyagot nem színeztem meg. Ebből a tört fehér selyem szövetből az eredetinek megfelelő szálirányú és formájú, de annál kicsit nagyobb darabot vágtam ki, kétszer. Az egyiket az eredeti méretre pontosan helyre illesztett legyezőmaradvány fölé terítettem és a küllők fa részéhez Paraloid B72-vel hozzáragasztottam. A ragasztás megszáradása után a legyezőt az alatta lévő Hungarocell

20 táblával együtt átfordítottam a fonákjára, egy másik táblára. A felül lévő táblát leemeltem róla, az alatta lévőhöz pedig hozzátűztem a szépen kiigazított selymet. Mivel a forgatás által a kreplin a legyező alá került, alkalom nyílott a már rögzített küllők közti fiittereket és tükrösöket is pontosan a helyükre igazítani. Ezek elmozdulását a végleges rögzítésig úgy akadályoztam meg, hogy Glutofixel

21 egy vízoldható ideiglenes ragasztást képeztem az al206