A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Gopcsa Katalin: A jelenlét megsokszorozott bizonyossága. Šwierkiewicz Róbert: Többedmagával című műtárgyegyüttese a Laczkó Dezső Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében

ajtót-plafont és padlót létrehozó térformáló anyag, miként tematikus kiállítások látványosan bemutatták ezt. 24 Swierkiewicz művészetében is gyakran használt anyag a tükröző felület. Tárgy-együtteseinek gyakori összetevője, kedvelt motívuma a tükör (Keret tükörrel, fej pengékkel, 1980; Holdszekrény, 1982; Hártya és Isten, 1991; Ami személyes és ami szent, 1987), de van két különös müve, amelyeken kitüntetett szerephez jut ez az ambivalens anyag: A költő széke az egyik mű, ez a Cummings-művek hatására készített, tükörcsíkok szegélyezte, valóságrészleteket sokszorozó fejedelmi trónus; s a másik a Többedmagúval című sorozat első tíz darabja, ahol azért is szerepel kivételes helyzetben a tükörapplikáció, mert a képeken maga a nyíló ajtó a tükör. Ezüstösen csillogó, párává váló tükörajtófelületen át jut be Lewis Carrol Alice-a egy különleges világba, Tükörországba, de Pilinszky János meseregényében is a tökéletesen éber, megnyíló tükrön át indul el kalandozni a regény félénk hőse, a Kisfiú. Cocteau híres filmjében, az Orpheusban is tükörkapu nyílik a túlvilág felé. A tükörkapu, mint valami keleti tudástól átitatott metaforikus nyílás, amolyan „kapujasincs" átjáró egy másik világ felé. Többedmagával A meghívó egy fényképre ragasztott, kézírásos invitáció, amelyben szeretettel meghívják a címzettet Swierkiewicz Róbert kiállítására a Bercsényi kiállítóterembe (Budapest, Bercsényi u. 28-30.) 1985. III. 15-től III. 31-ig, ahol is látható lesz 1) „Szent" színek borzongása (8-9. ábra,) 2) Többedmagával (1-7. ábra) 3) T Kantor and A. Wajda: A halott osztály forgatásán 1976-ban Krakow-ban (10-13. ábra) A hússzor húszas fekete-fehér fotó, függőleges szélei ívesen, mintegy síkba rajzolt hordóívben fogják közre az esetlegesen (?) megakasztott Idő pillanatbeli élőképét, mintha az ősminta Csipkerózsika félbemaradt történéseinek mozdulatlanná vált pillanata válna láthatóvá: a kép előterében lépő, sapkás figura, a nőalak az ajtó előtt a felnyalábolt gyereket emeli, és előtéri zubbonyos-sapkás nézőtől elforduló alak követi a tussal körberajzolt, nem létező árnyékszörnyet. Egy esetleges fénykép hát az invitáció, hátlapján színes szörnyet mutató, rajzolt bélyeggel, a barátságos szörny alternatív TAM-Tam feliratú dob mögött áll. S hogy az idő és helyszín egyértelmű legyen, a vakolatlan falon, az ablak és ajtó fölött felirat: CHAMPROY L'EGLISE 1984 - tussal írt helynév és dátum része a képnek, a kiállítás kettesszámú egységét alkotó Többedmagával-nak, amely hitelesített bizonyosságként hangsúlyozza a Massif Central-beli helyet és időt, hol kilógva a fényképből, hol fegyelmezetten, miként egy állomásnév felirata, díszíti a falat. A Többedmagával - sorozatmű: huszonegy darabból álló, egyenként 25,4 x 30,5 centiméteres fekete-fehér, illetve festett fotó. Alapja két (a meghívón szereplővel együtt összesen három), valószínűleg egymás utáni pillanatban önkioldóval készített „élőkép", szembesít az akkor és ott levő személyek jelenlétével.. Egyfajta valós jelenléttel, mert hiszen ez a jelenet egészen biztosan megtörtént, a Champroy-i fal előtt, három szereplővel, akik közül a két felnőtt, a sapkás alak (Swierkiewicz) nyakában fejjel lefelé a másik figura - karját nyújtja a kisfiú felé. A vidámságot és humort sem nélkülöző szituáció személyessé teszi ezt a jelenetet, de egyszersmind érzékeltet egy másfajta (a szereplőben éledő) hiányt: a barátok, ismerősök jelen-nem-léte pusztán fizikai, amin a művész-mágus a nevek kimondásával-leírásával segít: megidézve a barátokat benépesíti a helyszínt. „Egy történetet mondok el, egy történet hallatik, „Egy történetet mondok el, ahogy elmondani illik, „És olyan kellemmel adatik elmondanom, hogy hallatán örvendezni kelljen. „Bizonnyal egy történetet, ahogy hallgatni kívánják, nemgondolva megint a halállal, „És olyat meg olyat, hamvasán az emlékezet nélküli ember szívének, „Hogy mint új kegyet fogadjuk és mint a torkolatöböl fuvallatát a föld lámpáival a szemünkben, .... „És akik hallják majd, ülvén a fájdalom nagy fája alatt, „Nem sok lesz köztük, aki fel nem áll, aki fel nem áll velünk és el nem indul mosolyogva „A gyerekkor páfrányai közé megint, ahol pásztorbot-tekervényei kisimulnak a halálnak."

25 (Saint-John Perse ) 194