A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Gopcsa Katalin: A jelenlét megsokszorozott bizonyossága. Šwierkiewicz Róbert: Többedmagával című műtárgyegyüttese a Laczkó Dezső Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében

A Swierkiewiczre fiatal korában nagy hatással lévő Sain-John Perse dicsőíti az emberi létnek, az emberi vonulásnak a drámáját - ugyanígy Swierkiewicz is elemi erővel népesíti be ennek a háznak (templomnak?) előterét, vonultatja fel a baráti kört. A fotók középpontja: az ajtó. „Il faut, qu'une porte soit ouverte ou fermée" (Musset) - kell, hogy egy ajtó nyitva legyen vagy csukva. A Champroy-i ház ajtaja fantáziát megcsúfoló módon nyitva van és csukva: a befelé nyíló ajtószárny rövidülésben látható, de maga az ajtó - tükör. Miként Alice-nál és Pilinszky kalandozó kisfiújánál: egy másik világ létének határa. A tükör-átjárhatóság nem működik mindig az egész téglalap-ajtó felületén. Van, amikor csupán tükör-háromszögek vagy kitakart, nagy X mutatja az új képet: az első tíz, tükrös darabja a sorozatnak nemcsak a kép felírt címét - Többedmagával hordozza, diszkréten jobbra lent jelölve a művész monogramját, de zárójelben az „élőmontázs" megjelölést is. Műfaji kiegészítésül pedig, idézőjelben: nappal működő kép - ami a tükörben mindig változó látvánnyal egészíti ki, mindig változóan, a képet. A Bercsényi-terembeli kiállításon a nappal működő tükrös képek az ablakokon voltak elhelyezve, s az élőmontázsnak megfelelően, attól függően, ki mozdul és mi mozdul a kép előtt, folyamatosan változott a kép. A sorozat későbbi kiállításain, az egyes képek bekeretezve és beüvegezve, az üveglap tükröződésénél fogva tovább erősítik a kép változó mivoltát. A fényképek tükrök általi életre keltése, Swierkiewicz animációja valóban létezővé tette a kép valóságát. A sorozat első tíz képén, váltakozva a fotó jobb és bal, függőleges széle mellé írt, ismétlődő mondattal: Csak nem Molnár jön? behelyettesítődnek a nevek: Molnár Tamás, Bokros Péter, Regős Imre, Lévay Jenő, Vincze Balázs, Wéber Kristóf, Peternák Miklós, Csorba Simon (a nyolcvanas évek művészetének szereplői), míg a tizedik, „Csak nem valaki jön?" kérdésre a válasz: „Nem, egésszen (sic) más jön" - zárja a sorozat első tíz képét, az ajtón az X jelű tükörcsíkkal. A távollevők megnevezéses megidézése a sorozat következő tíz képén a fotókra festett piros, sárga, zöld festékcsíkokra írt újabb, ismétlődő, csupán nevet behelyettesítő kérdéssel folytatódik: Most Galántait (Erdélyt, Lengyelt, Tóthot, Pácsert, Vörösváryt, Szirtest, Majort, Bakost, Mátyust) látod? A könnyed gesztussal fotóra festett színes ecsetvonások hol lendületesen balról vagy jobbról szelik át a képet, hol ívesen körülölelik egyik szín a másikát, vagy csak végighullámoznak a fotón, és a többnyire sárga csíkba írva, miként a képregények figurái mellett a mozgalmas, fordulatos, bonyolult cselekményt és lelki folyamatokat is érzékeltetendő szövegcsíkok, itt a kézírás személyességével élővé teszik a képet, megváltoztatják annak valóságát. „A fénykép realizmusa összekuszálja fogalmainkat a valóságról" - ezt „kuszálja" még jobban össze a monoton ismétlődő kérdéssorozat függőbeszéde -, „s ez hosszú távon - erkölcsileg érzéstelenítő hatású, de egyszersmind - hosszú és rövid távon egyaránt, serkenti az érzékeket."

26 Swierkiewicz „az íráskép esztétikusságával mit sem törődő, a szöveget elsősorban feliratként, információként, XX. századi 'írásszalagként', másodsorban erőteljes kompozíciós tényezőként" használja... miként a nyolcvanas évek derekán, a festett motívumokkal a fotókat és talált tárgyakat egybeszervező, az időt - a készítés-készülés idejét és körülményeit - is a kép elemeként tételező sorozat műveit {Meteorológiai jelentés, 1984; E. E. Cummings-illusztrációk, 1986; Europe's Climatic Art, 1986).

27 A valóság varázsa, a művészet tekintélyével, és a kérdező intenzív személyes jelenlétét érzékeltető mondatokkal az átalakulás tanúivá tesz bennünket: a sokszor lemásolt fotó gépiesen megismétli a rögzítendő, csöppet sem beállított, nagyonis esetleges életképet, a kérdés folytatja az ismétlődést -, a kép és szöveg együtt tanúsítja a bizonyosságot: „minden megtörténhet..." Nem lenne teljes Swierkiewicz múzeumba került mütárgyegyüttesének bemutatása a KantorWajda-film forgatásán készített dokumentumfotók ismertetése nélkül. A szintén a Laczkó Dezső Múzeumba került fotóanyag, amelyen csupán néha, diszkréten szerepelnek a kép szélén a filmet készítő Wajda stábjának tagjai a kamerával, Swierkiewicz érzékenységét, nyitottságát mutatják. Kiállítási összkép 1984. júliusában születtek meg Swierkiewicz Róbert Meteorológiai jelentésének művei. A váci kiállítási térben elhelyezett állványzat, amelyen a műveket festette, a színek kuszaságát jelentő lécek, az 1985-ös Bercsényi utcai tárlat egyes számú műegyüttesét alkották a „Szent" színek borzongása 195