A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)
V. Fodor Zsuzsa: Adalékok a nemzettudat múzeumi dokumentumaihoz a két világháború közötti Magyarország iskolai oktatásában
elemi iskola tanügyi kiállításáról 1930-ban készült fénykép jól dokumentálja ezt a hangulatot. 20 Klebelsberg miniszternek is része volt annak az 1927-ben hozott törvénynek a létrejöttében, amely "március tizenötödikének nemzeti ünneppé nyilvánításáról" szólt. Ennek nyomán rendelkezés jelent meg az ezen a napon az iskolákban tartandó "nyilvános ifjúsági ünnepségről". Ekkor kapott törvényi kötelezést a századforduló óta már sok helyütt megtartott spontán ünnep. 21 Iskolában ilyenkor magyar ruhában mentek a tanulók. Klebelsberg Kuno mindent megtett azért, hogy a reális nemzeti önismereten és józan nemzeti önértékelésen alapuló nemzeti önbecslést erősítse. Ezért jelentette meg 1929. január 28-án a nemzeti zászlókultusz elmélyítéséről szóló, 640-05-85. sz. rendeletét is, amelyben a következőképpen határozott: "Elrendelem, hogy az ország összes állami, községi, társulati, magán- és izraelita elemi, népes polgári iskoláiban, a felső mezőgazdasági iskolákban, a vezetésem és rendelkezésem alatt álló középiskolákban, továbbá a tanító-, tanítónő-, kisdedóvó- képző intézetekben és felső kereskedelmi iskolákban a tanítás közben kínálkozó alkalmakon kívül évenkint egyszer - legmegfelelőbbnek mutatkozik az évmegnyitó ünnepély - az iskola igazgatója vagy valamely tanára (tanítója) hazafias beszéd keretében hívja fel az ifjúság figyelmét a nemzeti zászlónknak a nemzet életében való jelentőségére. Ugyanezen alkalommal az egész ifjúság tisztelgő menetben vonuljon el a nemzeti zászló előtt. Elrendelem azt is, hogy az ifjúság, bárhol találkozzék a nemzeti lobogó alatt felvonuló katonasággal, tiszteletadás jeléül álljon meg, forduljon arccal a nemzeti lobogó felé és a fiútanulók vegyék le kalapjukat." 22 A "keresztény-nemzeti" gondolatot szolgáló kultúrpolitika eszmerendszerét, a neonacionalizmust Klebelsberg az erős európai gondolkodású és műveltségű polgári értelmiségi középosztály kialakításában is fontos eszköznek tekintette. Ez az eszköz azonban korlátozó és kirekesztő is volt, amely a nevelésfilozófiában és oktatáspolitikában egyaránt kifejeződött. Az individualizmussal szemben a kollektivizmus került az egyének fölé emelt nemzet mítoszának erősítésével. A kor egyik vezető kultúrfilozófusa, Kornis Gyula a kollektivizmus gondolatát propagálta, rámutatva, hogy a "kollektív nemzeti akarat" az egyéni akarat és jellemfejlesztés eredménye, ha az egyén tudatának alapjául az erkölcsi indítású engedelmesség szolgál. A kor igénye nem a virtus, hanem a türelem, a kitartás, az engedelmesség, a pontosság, a fegyelem és a szolidaritás. 23 Az új oktatáspolitikai elvek gyakorlati alkalmazásában a pedagógusokra óriási feladat várt. A nemzet jövőjének sorsát kezükben tartó tanítóknak szigorú feltételekhez kellett igazodniuk, ha azt akarták, hogy álláshoz jussanak, vagy, hogy megmaradjanak pozíciójukban. Szigorú elvárás volt a szakmai-ideológiai továbbképzéseken, rendezvényeken való részvétel, a leventék oktatását pedig egyenesen a tanítói állással együttjáró kötelezettségnek tekintették. Ezt a pályázati hirdetéseknél feltételként, követelményként tüntették fel. Az állás megszerzésénél elengedhetetlen volt a tanító bemutatkozása az iskolaszék egyházi és világi elnökénél, valamint az összes iskolaszéki tagnál. Ha a többséget sikerült biztosítani arról, hogy a gyermekek nevelését feddhetetlen jellemű, hazafias érzelmű, valláserkölcsi alapon megbízható tanító végzi majd, az állásra jó eséllyel lehetett számítani. 24 A művelődéspolitikai elvek módosulása A 30-as évektől a kultúrpolitikában is változások következtek be, amelyek a politikai rendszer arculatán történt túlnyomórészt szélsőjobboldali irányú változásokat követték. A nemzetnevelés átfogó és agresszív programja fordulatot hozott 25 , amelynek kulturális területű kidolgozásában és érvényesítésében Hóman Bálint (1932-1938; és 1939-1942), az új kultuszminiszter jelentős szerepetjátszott. A totális állam sajátos eszközei között hangsúlyos szerepet kapott a kultúrpropaganda, a társadalom közvetlen ideológiai megdolgozása, az oktatási intézmények "nemzeti érdekű" megreformálása. Az iskolapolitika új vonásai elsősorban az oktatás szellemében és az állami ellenőrzés fokozódásában jelentkeztek. Az oktatás, az ismeretközlés és az erkölcsi, világnézeti és jellemnevelés arányaiban figyelemre méltó változások következtek be. A tananyagban továbbra is központi helyet kapott az 1919-től állandóan hangsúlyozott valláserkölcsi nevelés. Az 1868/1935. sz. ein. VKM rendelet alapján minden más imádság elhagyásával új - az irredenta szellemiséget elhagyó - szöveget vezettek be tanítás előttre és utánra, azzal a felekezeti különbséggel, hogy a katolikus tanulók az ima előtt és után keresztet vetnek. Ezek szövegét pon159
