A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Tóth G. Péter: Otthon és külvilág. Magánélet és nyilvánosság egy veszprémi polgár szemével (Dokumentumok a Laczkó Dezső Múzeum Adattárábó)

TÓTH G. PÉTER OTTHON ES KÜLVILÁG. MAGÁNÉLET ÉS NYILVÁNOSSÁG EGY VESZPRÉMI POLGÁR SZEMÉVEL (DOKUMENTUMOK A LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUM ADATTÁRÁBÓL) 1860. január 10-én, egy keddi napon Francsics Károly nyugtalan álmából felébredt. „Te cudar komisz élet " - gondolta, - „ hát nem elég hogy ébrenlétünkben minden percünk gyötrelem, hanem még álmaink is kínoznak bennünket?" [...] „Álmodtam hogy Veszprémből el kelle vándorolnom mint borbély legény, vagyonomat feleségemet itt kelle hagynom, s midőn elhagyatva, minden nélkül kiértem a városból, oly keservesen sírtam! hogy zöpögésem felriaszta. " A naplójának panaszkodó Francsics Károlynak, Veszprém város borbélymester polgárának azonban nem ez volt az utolsó rossz éjszakája. 1862ben a következőket írta: „Augusztus 14re Csötörtökre verradóra ugy 4 és 5 óra közt álmodtam, hogy az ördögök el akartak vinni. Melynek következtében álmomban akkora lármát csaptam, hogy feleségem felriadván ágyából, ijedve jött ágyamhoz, és többszöri rám kiáltozása s rázása által is alig bírt belém lelket verni. [...]- Mi lelt, hogy oly neszt csinálsz? kérdé tőlem feleségem mintegy bosszúsan: csaknem halálra ijeszted az embert [...] - Az ördögök akartak álmomban elvinni feleségem, felelék én is bosszúsan: minek hívtál közülök vissza? már javában vittek is. " Ezeket a gondolatokat választottam tanulmányom mottójául, talán kiderül, hogy miért. Főhősünk, Francsics Károly, aki az 1850-es években sikeres életpályát befutó, és némi vagyonhoz jutott tisztes polgárnak számított, Veszprémben élt. A látszólag sikeres életpálya mögött azonban naplójának tanúsága szerint az 1860-as években már a teljes kudarc élménye húzódott meg. Tanulmányom azt a célt tűzte maga elé, hogy kiderítse, vajon miért is érezte rosszul magát egy veszprémi kispolgár az 1860-as években, a kiegyezés rendszerváltó évtizedében? Vörös Károly, aki Francsics kéziratát az 1960-as, 1970-es években gondozta, és akit a társadalom-történetírás egyik hazai nagy alakjának tekinthetünk, elsősorban a polgári átalakulás áldozatának tekintette Francsicsot. Az általa felvázolt képben Francsics a feudalizmus gyermeke, aki már nem tud alkalmazkodni a kapitalizmus teremtette új körülményekhez, és aki, mivel képtelen válaszolni a kor kihívásaira, szükségképpen „kihullik a polgárosodás rostáján". A Francsics-féle életutat Vörös Károly egy generáció tipikus kudarctörténeteként határozta meg. A hősünket éjszaka kínzó álmokat pedig e kudarcok vetületének értelmezte.

2 Érdemes azonban a Francsics féle szövegeket újra elolvasni, hiszen a napló mélyértelmezése - a szükségszerű gazdaságtörténeti összefüggések mellett - számos más, elsősorban a mentalitásra, gondolkodásmódra vonatkozó példákra is felhívhatja a figyelmet. Ahhoz azonban, hogy Francsics álmát kellőképpen értelmezni tudjuk, de egyben elkerüljük az álomfejtés ingoványos területét, érdemes behatolni azokra a társadalomtörténészek és antropológusok által feltárt terepekre - melyek bár lehet, hogy éppen olyan ingoványosak, mint a pszichoanalízis lápvilága - az általunk megszabott határon belül tanulságokkal szolgálhatnak.

3 Tanulmányomban négy fontosabb „terepet" próbálok bejárni: az otthon, a külvilág, a magánélet és a nyilvánosság mezejét. Ezekkel kapcsolatban a következő kérdésekre próbálok választ kapni: 1. Milyen életkörülmények, a polgári életmód milyen típusú anyagi kultúrája jellemzi Francsics életét, és ezek hogyan befolyásolják az egyén környezetváltó magatartását? 2. Hogyan hat rá az őt körülvevő környezetet? 3. Az egyén szempontjából milyen távolságtartó magatartások és társadalmi küszöbök határozzák meg a személyes kap139