A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Ács Anna: Kazinczy Ferenc levele Pápay Sámuelhez. Egy irodalmi kibékítés története

vala, de csak annak, ki őt úgy tudta esmérni, mint én" - írta róla Kazinczynak 1821. július 20-án Pápáról.

44 Takácsot a veszprémi káptalan ügyészeként, majd kormányzójaként ismerhette meg, miután Egerből visszaköltözött a szülőföldjére. Takács 1799-től töltötte be ezeket a tisztségeket, mígnem 1808-ban birtokot vett Téten és két év múlva oda telepedett át. Győr megye táblabírájává, később főjegyzőjévé választották, de nem szakított az irodalommal, verselgetett és kivette részét az egyre viharosabb fordulatokat vevő nyelvújítási küzdelmekből. Ott lehetett az egyértelműen Kazinczy-ellenes Mondolat, a nyelvújítást gúnyoló pamflet megszületésénél Somogyi Gedeon mellett, elvi támaszt adhatott neki. Ám Kazinczy nem őt, hanem Kisfaludy Sándort gyanította a háttérben, s Takácsot 1815. áprilisi győri látogatása során maga próbálta meggyőzni nyelvújítási nézeteiről és az egyénisége megítélése felőli balítéleteiről. Tudjuk, ez nem sikerült neki. Hat év múltán, Takács halálát követően is felidézte ennek a számára is kissé kínos találkozásnak az emlékét. Haragja akkor fordult igazán Takács ellen, amikor 1818-ban Füredi Vida álnéven A recensiókról címmel írás jelent meg a Tudományos Gyűjteményben. Az értekezést Kazinczy stílusa és citátumai miatt Takácsnak tulajdonította, annak ellenére, hogy tudta, "Verseghy Ferencz tulajdon kezével írta-le". Úgy vélte, "Takács nem akara az Értekezés írójának ismertetni" és az ő és az olvasók megtévesztésére írta alá a tanulmányt költött névvel.

45 Kazinczy alapjában jól sejtette, hogy a dunántúli írók többé-kevésbé mind részesei voltak az ellene irányult támadásnak. Viszont hiába okolta Takácsot, mint szellemi központot, fő mozgatót, nem ő állt közvetlenül Verseghy mögött. Egyébként sem Takács, sem barátai nem tiltakoztak eléggé Kazinczy feltevése ellen, s ez megerősítette feltevését. Csak jóval később, 1907-ben derült fény az értekezés valós szerzőjére, így derült ki és vált érthetővé Takácsék hallgatása. Ugyanis az értekezés fő gondolatai Kisfaludy Sándortól eredtek. Viszota Gyula az Akadémia Levéltárában megtalálta a tanulmány kéziratát.

46 Kisfaludyt barátai hallgatásukkal védelmezték, meg akarták óvni Kazinczy haragjának erősödésétől. Kazinczy, tévhitében élve, sohasem bocsátott meg Takácsnak, még halála után sem enyhült rneg igazán iránta. Megtévesztett embernek tartotta, aki ráadásul rosszul ítélte meg őt, mi több, kevélységgel vádolta. Őszintének sem hitte közeledését, iránta érzett tiszteletének hangoztatását. Takács halálának híréről a Magyar Kurir friss számából értesült 1821. májusában, mint beszámolt arról Pápay Sámuelnek május 27én írt levelében. A hír alig rendítette meg. Takácsot nem sorolta barátai közé. Felidéződött benne győri, majd téti látogatásának emléke. Kazinczy akkor hajlott a kibékülésre, de az, ellentétes nézeteik miatt meghiúsult. Egyikük sem engedett, a "szelid gyűlölség" összecsapássá fajult. Az irodalmi vezér abban látta Takács "baját", hogy erőnek erejével egyezségre akarta bírni a nyelvújítás ügyében Kazinczyval ellentétes nézeteket vallókat. "Tudományok körül nincs helyén a voksok szedése s az alku s a kölcsönös feláldozások a közjaváért" - vallotta Takácsot elítélően. A vélemények ütköztetését kívánta, gyűlölet nélkül. A "gyalázatos" Recensió megjelenése után ezért azonnal levelet akart írni Takácsnak, engesztelő lépéséről mégis lemondott. "Ha Takács élne, még megtenném nála a próbát" - fogalmazott Pápay hoz küldött levelében.

47 Érdemeit ugyan elismerte, de soha nem bocsátott meg neki. Pápay kérésére sem változtatta meg a róla alkotott véleményét. Hiába érvelt a barát, hogy Takácsot csak a nyelv dolgában ismerte meg, lelkiekben nem kerülhettek közel egymáshoz. "Takács a Bölcsek számából vala, kik nem tudnak, ingerelve is, rosszak lenni" - jellemezte Kazinczy számára. Ugyanakkor hibáját sem hallgatta el: "Egész gyengéje, a nyelv dolgában, az vala, hogy őt a Verseghizmus szelleme igen megszállotta, a mit én sok exorcizálással

48 sem tudtam belőle egészen kiűzni". Pápay békítő szándéka, józan ítélőképessége nyilvánul meg ebben a mondatban, amelyet 1821. július 20-án vetett papírra. Takács halála szolgáltatott alkalmat arra is Pápaynak, hogy újabb kísérletet tegyen Kisfaludy Sándor és Kazinczy sok év utáni összebékítésére. Levelében beszámolt a két Kisfaludy Almanach-készítési terveiről, Sándor színműveiről, s finom diplomáciával írt arról, hogy mindketten tisztelettel emlegették őt. Kisfaludy Sándor engesztelődést mutatott Kazinczy iránt. A nemes gesztusról büszkén adott hírt Pápay, s egyben kérte barátját, írjon egyenesen Kisfaludynak. Kazinczynak kissé a szemére hányta, ő nem tette volna meg ezt az engesztelő lépést. Védelmébe vette Kisfaludy Himfyjét, amely a haragot még 1809-ben kirobbantotta köztük. Kazinczy akkori recenziója nagy sértődést váltott ki 132