A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Ács Anna: Kazinczy Ferenc levele Pápay Sámuelhez. Egy irodalmi kibékítés története

Kisfaludyban, a cikk sokéves szakítást idézett elő kettőjük kapcsolatában. Pápayt megelőzően Ruszék József keszthelyi plébános is próbálkozott közvetíteni közöttük, de minden törekvése meghiúsult. Pápay szinte felszólította Kazinczyt: "Illő, kezet fognotok, közkincsünk, a nemzeti nyelv ügyében s tűrnötök egymást, ha mindenben meg nem eggyezhettek is. Ez az eggyesség úgy is, soha, vagy igen későn készülhet meg, s akkor sem lészen tökélletes." Kazinczyt szíven üthette, vagy legalábbis elgondolkoztathatta Pápay levele. Nem válaszolt azonnal, bizonyára érlelte mondandóját. Döntése sem lehetett könnyű, mert bizonyos szempontból elvei módosítására, illetve azok újbóli indoklására kényszerült. Érezte, késedelmes válaszáért mentegetőznie illik, erre utal utóirata. Pedig egy hónapra rá már levelet intézett Pápayhoz, hogy döntése felől ne hagyja kétségek között barátját. Takácsról és Verseghyről ugyan nem változtatta meg a véleményét, sőt Verseghyt ismét élesen bírálta és a veszprémieket is ellene akarta fordítani. Viszont Pápay diadalának, a Takács sírja melletti halotti áldozatnak tekintette Kisfaludy Sándor kibékülési szándékát. Kazinczy 12 év után végre békejobbot nyújtott, s ez vitathatatlanul Pápay okos közvetítésének köszönhető. Megszívlelte Pápay kérését, s ígéretet tett egy Kisfaludynak szóló békülő levél mielőbbi megírására. "S nem egyedül azért mert te kívánod, hanem (...) tulajdon mozdulásomból" - fűzte hozzá önigazolásul. Békülési szándékának őszinteségéről vallanak ezen sorai: "Rég olta óhajtottam hogy ez a kedvetlenség vegyen szebb szint magára, s a hidegség változzék forrósággá. Nem való az, hogy a megbékélt barát nem barát, s Himfy nem azon két emberünk mellé való, a kinek én szeretetét keresni soha nem fogom, mert sem mint írót sem mint Embert nem becsülhetem." Az immár 62 esztendős, a nyelvújítási harcokat két évvel korábban nevezetes tanulmányával lezáró, energiáit többnyire fordításaiban kiélő bölcs Kazinczy szól hozzánk. Az az ember, akinek irodalmi vezérsége még zavartalannak látszik, s életének még utolsó szép, tekintélyének még felhőtlen korszakát éli. Leveléből kitűnik, mennyire tisztában van saját értékeivel, a nyelvújítási harcokban betöltött szerepével, az autonom szépirodalmiság megteremtésében elért eredményeivel. Egyéniségének megítélését, tetteinek mérlegelését az utókorra bízza. Azzal a nem titkolt reménnyel fordul a "Maradékhoz", az őt követő nemzedékekhez, hogy nem kisebb alakhoz, mint Johann Jakob Bodmerhez fogják hasonlítani, aki évtizedekig tartó irodalmi vitáival a német irodalom XIX. századi felvirágzását készítette elő. Tudja, ez mentséget ad számára, magyarázza kevélynek tűnő jellemét, ellentmondást alig tűrő személyiségét.

50 Mintha ezen sorai nem is közvetlenül barátjához, a levél címzettjéhez szólnának, hanem kinyilatkoztatásul a jövőhöz. Nyilvánvalóvá teszi, hogy Kazinczy barátságai - nyitott és őszintének tűnő érzései ellenére - inkább elvi jellegűek, a nyelv és irodalom terén szerveződők, a személyességet kissé háttérbe szorítók lehettek.

51 A Pápay Sámuelhez fűződő kapcsolata sem lehetett kivétel ez alól. Pápay azonban hatni tudott az irodalmi vezéregyéniségre, Kazinczy értékelte és elfogadta közvetítői szerepét. Az uradalmi fiskális jó érzékkel a legmegfelelőbb pillanatot és szituációt használta fel az ellenségeskedő felek kibékítésére, nem csorbítva ezzel Kazinczy tekintélyét. Egyetérthetünk azzal a kanonizált megállapítással, hogy Kazinczy fő műve mintegy hatezer tételt kitevő levelezése. Ennek egyik kiemelkedő darabja Pápay Sámuelhez 1821. augusztus 20-án írt levele éppen fontos témája okán. Kazinczy e napon négy barátjához küldött levelet: Gróf Dessewffy Józsefhez, Döbrentei Gáborhoz, Pápay Sámuelhez és végül Kisfaludy Sándorhoz. A Dessewffyhez szóló inkább személyes jellegű, gazdálkodási gondjait vetíti elénk;

52 a Döbrenteinek intézett hosszú levélből megtudjuk, hogy Döbrentei javasolta Kazinczynek, Takács halálhíréről értesülve írjon levelet Pápaynak;

53 az aznapi harmadik, ugyancsak terjedelmes, Pápayhoz címzett levél az előzőknél kissé elvibb jellegű, fontosabb tartalmú; s végül a negyedik, a híres kibékülő levél Kisfaludy Sándornak. Meglehetősen rövid, fennkölt, ám őszinte, barátságot óhajtó. "Én tisztelettel, szeretettel, bizakodással járulok elődbe, nagy dísze honomnak, s kérem barátságodat. Kevélykedni fogok a Maradék előtt, ha azt megnyerendem, mint lelkes testvéredével, mellyet most kevélykedve bírok" - fogalmazott Kazinczy.

54 Kisfaludy Sándor elfogadta a felé nyújtott békejobbot. Válaszát hosszan érlelhette, csak ez év október 20-án küldte el Sümegről. Bár irodalmi nézetein, elvein nem változtatott Kazinczy kedvéért, nyelvújítási eszméit sem adta fel, mégis kibékült vele. "Bocsáss meg, hogy ennyit, és illy nyíltt szívvel írok. Vegyed annak jeléül, hogy érdemeidet megesmérem, és 133