A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Németh Péter: A városlődi karthauzi kolostor története és régészeti emlékanyaga I.

A lövöldi kolostor alapításának ideje és helye A kolostor alapításának idejét Dedek Cr. Lajos próbálta meghatározni. Már könyve megírásakor nyilvánvaló volt, hogy bár az alapítólevél 1378-as évszáma nem tévedésen alapul,

21 a karthauziak már előbb, az 1360-as években megtelepdtek Lövöldön. Dedek a kolostor alapítását 1364-re tette, pedig Beyerlinck, egy általa ismertetett rendtörténész azt az 1350 körüli évekre határozta meg.

22 Az előbbi évszám az általánosabb a rendi szerzőknél,

23 pedig a XVIII. századi feldolgozások egyértelműen az 1350. évet jelölik ki a megtelepedés időpontjául,

24 ez vált mostanság ismét köztudottá.

25 Az általunk felkutatott legkorábbi oklevél, amely a lövöldi kolostort említi mint Tapolca mezőváros birtokosát, 1347. február 25-én kelt.

26 Eredetijét nem ismerjük, a lövöldi perjel mutatta be Perényi Péter országbírónak, aki ekkor átírta. Ugyancsak Tapolca 1357. évi határjárásakor íródott az első, eredetiben maradt oklevél, amely a karthauziakat tünteti fel az oppidum tulajdonosaként.

27 A továbbiakban rendkívül érdekes az az 1369. évi oklevél, amely a bakonybéli apátsággal folytatott háborúskodásról szól. A veszprémi alispán és a szolgabírák júliusban lefolytatott, a béli apát érdekében megtartott vizsgálat során megállapították, hogy a perjel lövöldi emberei, kiket név szerint is felsorolnak, Pólyán és Borsod birtokokat egy hajnali napon elpusztították. A vezetőjük a perjel vérszerinti testvére, Jakab volt, s a támadókkal együttműködött a kolostor építésénél dolgozó kocsiszóló és az összes kőfaragó (... cum politore lapidum et omnibus lapicidis apud claustrum prefatum laborantibus...).

2

* I. Lajos király egy 1374. évi oklevelében fundacionis nostrae-пак nevezi a kolostort,

29 alapítólevelét pedig 1378. március 17-én állította ki.

30 Az alapítólevél feltünteti, hogy a kolostort ,,pro nostra et serenissimarum Principissarum, Dominarum vtriusque Elisabeth Genitricis et Consortis, пес non puerorum nostrorum carissimorum salute et prosperitate, ас olim Excellentissimorum Principum, Dominorum Caroli patris et Andreáé, lerusalem et Siciliae regum, пес non Stephani Ducis, fratrum nostrorum carissimorum" boldog emlékezetű lelkek gyógyulásáért és lelki üdvösségéért építtette. 1378-ban az utóbb felsoroltak valóban eltávoztak már az életből, s talán e körben kell keresnünk a karthauziak királyi megtelepítésének indítékát. Úgy vélem, hogy Lövőid létrejötte, a kolostor védőszentjének (Szt. Mihály) kiválasztása szoros összefüggésben van András herceg tragikus, 1345. szeptember 18-án bekövetkezett halálával. így a kolostor alapításának évét 1346-ban határozhatjuk meg. Magának a kolostoregyüttesnek a felépítése hosszú éveket, sőt évtizedeket vett igénybe, amint azt 1369-es adatunk is bizonyítja, s ennek alapján az 1378-as adománylevelet mint a kolostorépítés befejezésének, birtokokkal történő megerősítésének, életképessé tételének dátumát tekinthetjük. Feltehetjük a kérdést, miért éppen a karthauziakra esett a királyi választás?

31 Magyarázata talán kettős lehet: egyrészt éppen az Anjouk alatt telepedett meg a rend hazánkban. Első kolostoruk a menedékkői 1305ben, a második, a lechnici 1317-ben keletkezett. Bár ezek nem királyi alapításúak, de azon a területen, a Szepességben létesültek, amelynek lakói Károly Róbert uralma megszilárdításához - éppen a döntő pillanatban - nagy segítséget nyújtottak. Másrészt az Anjouk családi birtokain, Dél-Franciaországban és DélItáliában született meg a karthauzi rend, s innen terjedt el Európa-szerte. Míg ebben az időben más szerzetesrendeken belül a hanyatlás jelei mutatkoztak, s rendszabályaik megreformálásra szorultak, addig az alapítólevél szavai szerint „az örök Atya fénytől ragyogó és kimondhatatlan felséggel ellátott fia, Jézus Krisztus, aki az igaz világosság és aki megvilágosít minden erre a világra jövő embert, a szeretet égő mécsesét, a szent karthauzi rendet, mint a tudomány ragyogásával fénylő világosságot az egyetemes egyház templomában meggyújtván, a kiváló hit kandeláberére felemelte, hogy mindenkinek széltében-hosszában ragyogjon. Ennek a rendnek kiváló fogadalmasai, akik ténylegesen és névszerint nem méltatlanul mondatnak mécseseknek és tartatnak számon a világosság elnevezése címén, mert ők azok, akik mindenek előtt járnak Isten félelmével, amely összhangban életük ártatlanságával és tisztaságával; és világosságot mutatnak az ige szeretete által, megkísérlik másokat a bűnnek nyavalyájából imádságukkal kiemelni, kétségtelenül annál hathatósabb könyörgéseket árasztanak az Úr felé, amennyivel életük szentsége és lelkiismeretük tisztasága által annak szeme előtt, akit imádnak, kedvesebbéváinak;" Betelepítésüknek - mint már fentebb mondottuk a királyi család tagjainak lelki gyógyulásáért és üdvösségéért való könyörgés volt a mozgatórugója, mert „ezeknek (t.i. a karthauziaknak) segítségére annál alázatosabban tartunk igényt, mennél inkább szükséges a mi számunkra vétkeink tudatában és a bennünket üldöző veszélyek folytán; ugyanis a mi megfontolásunk szemébe jutott az ő dicséretes hírükkel és Istennek tetsző cselekedeteik révén jó illatú füstjük," - mondja a király az alapítólevélben. „Ezért tehát - folytatódik az oklevél - ájtatosságuknak tüzétől lángralobbantva, a mi lelki szemeinket feléjük fordítván, érett megfontolás után egy kolostort vagy monostort az említett szent karthauzi rend számára, amelyet az Apostoli Szék a többi rendek között egyedülállóan és különös előjogokkal látott el és sokféleképpen ajánl, egy bizonyos völgyben vagy helyen, a mi heveidnek hívott oppidumunk mellett elsőbben elkészítve és helyezre alapítottunk Isten segítségével befejezvén és ellátván Szent Mihály arkangyal, a Paradicsom Prépostja tiszteletére, aki a lelkek befogadására az Úrtól kapott hatalmat, ezért az ő szent gyü370