A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

T. Biró Katalin: A Szentgál, Füzi-kút későneolit település kőanyaga

aránya is viszonylag magas. A domináns nyersanyag minden esetben a helyi radiolarit, elsősorban ennek vörös színű (szentgáli típus) változata (2. táblázat, 6. ábra). Ezt további helyi nyersanyagok (elsősorban liász tűzkő) egészítik ki. Nagyobb távolságból származó nyersanyag a leletanyagban nem mutatható ki; a nem helyi származású nyersanyagok között a teveli tűzkő származik viszonylag nagyobb távolságból (kb. 30 km). 2.2. Tipológiai vizsgálat A Szentgál-füzikúti leletanyag két, leginkább szembetűnő jellegzetessége az intenzív helyi megmunkálás és a mikropenge alapú kőeszközkészlet (3. táblázat, 7-8., 10-14. ábra). A megmunkálatlan, vagy a megmunkálás kezdeti stádiumában levő magkövek jelenléte és viszonylag magas aránya (nyersanyag + magkó összesen 15,5%) és a kiemelkedő mennyiségű szilánkanyag (46,8%) megerősíti a település topográfiai helyzete alapján kialakult véleményünket, hogy itt a szentgáli Tűzköveshegy kitermelő helyhez társult műhelytelepről beszélhetünk. A nyersanyagforrás közelsége elsődleges telepítő tényezőként játszhatott szerepet. A szerszámköveken belül viszonylag jelentős mennyiségben jelen lévő ütőkövek (7 db), üllő és retusőrök (3 db) is a kőeszköz megmunkálás jelentőségére utalnak. A megmunkálás a leletanyag tanúsága szerint a blokk-, illetve előmagkó stádiumtól indul. A rendelkezésre álló méretadatok szerint a blokkok nagysága viszonylag kicsi volt; mindössze 9 szilánk hosszmérete haladja meg az 5 cm-t. A legjellemzőbb mérettartomány (módusz) kifejezetten a mikrolit tartományba esik; a leletanyag méret szerinti szórása kifejezetten alacsony (4. táblázat). Mindez összhangban van a leletanyagról alkotott első impressziókkal (BIRO 1986a.); a kőeszköz készítés jellemzően pengemagkövek, elsősorban mikropenge-magkövek, illetve róluk lepattintott pengék, mikropengék készítésére irányult. A 95 db retusált eszközből további 53 db (55%) penge alapformán (ebből 13 db 30 mm alatti, tehát mikropengének minősülő alapformán) készült. Ezzel a Szentgál, Füzi-kúti lelőhely beilleszkedik a Dunántúl É-i részén a kései neolitikumban a Sopot kultúrától legalább a lengyeli kultúra végéig megfigyelhető kőeszközkészítési tradícióba, ahol - feltehetőleg kompozit eszközök kőbetét elemeiként elsősorban mikropengéket, illetve mikropenge alapú eszközöket találunk. A másik jellegzetesség, amely a műhely-jellegből adódik, a magkőmaradékokon készült eszközök (elsősorban vakarok) jelentősebb száma (14/8-10. ábra). A tipológiai megoszlás a retusált eszközökön belül kiegyensúlyozott, nincsenek különös mértékben kiemelkedő formák (8. ábra). Legnagyobb számban a csonkított eszközök (főleg csonkított pengék, 23 db) vannak jelen - összesen 27 db. Az egész leletanyagon belül a vakarok viszonylag kevésbé jelentősek (18 db). Jelentős - valószínűleg szintén a műhely-jelleg következtében - a szorosabb tipológiai kategóriába nem sorolt retusált szilánkok, pengék száma (17 db). Jellemző elemei a leletanyagnak a szokatlanul nagy számban jelenlévő fúrók (14 db) és a vésők (6 db), (12-13kép). A fúrók között meglehetősen gyakori a szabálytalan szilánkok, pattintékok átalakításával készült alkalmi eszköz. Jellegzetes elemek a geometrikus formák - trapéz, szegmens alakú élbetétek, egyszerűen levágott véggel (14/1., 4. ábra) vagy csonkított disztális/proximális résszel (14/2-3., 5-6. ábra). A leletanyag mikrolitikus jellege, illetve a mikropengék gyakorisága felveti azt a problémát, hogy tulajdonképpen az általunk „eszköznek" és „pengének" minősített anyagot mennyire használták, vagy menynyire tekinthetők - általunk adott esetben ismeretlen - eszközök gyártásának' hulladékainak. A kérdést egyszerű makroszkópos vizsgálatokkal nem lehet egyértelműen megválaszolni. Az mindenesetre bizonyos, hogy a szentgáli eszközök egy részén is sikerült használati kopásnyomokat felfedezni (pl. 14/5. ábra). A megnyugtató és végleges megoldást csak a leletanyag mikroszkópos használati kopásnyom vizsgálatától várhatjuk. Erre neolit anyag esetében már tettünk kísérletet, Zala megyei neolit mikroeszközös leletanyagon, ahol a mikroeszközökön jól azonosítható használati kopásnyomokat sikerült megfigyelnünk (Brian Adams vizsgálatai). 2.3. Típus/nyersanyag összefüggések A teljes leletanyag típus/nyersanyag összefüggéseit a 3. táblázat tartalmazza. Miután a leletanyag túlnyomó része (84,7%) a bakonyi radiolaritokból készült, így a tipológiáról tett általános megfigyelések elsősorban erre a frakcióra vonatkoznak. A második legjelentősebb csoport, a liász tűzkövek csoportja: ebből elsősorban nyersanyagok, magkövek és szabálytalan szilánkok készültek. A retusált eszközök aránya ezen a csoporton belül igen alacsony (82 tételből mindössze 1 db). A teveli tűzkőként meghatározott darabok közt egy magkó, egy szilánk, 2 pengeszerű szilánk és egy csonkított penge volt; ennek feldolgozottsági foka tehát azonos, vagy magasabb a telep atlagáéval. Bazaltból őrlőkövek és csiszolt kőeszközök, különféle szemcseméretű homokkövekből csiszolókövek, őrlőkövek és retusőrök készültek. Az ütőkövek és az üllő anyaga metamorf kvarcit kavics. A különlegesebb darabok közt egyetlen porcelanit csiszolt eszközt érdemes kiemelni. 3. A Szentgál, Füzi-kúti későneolit település kapcsolata a tűzköveshegyi kitermelőhellyel A Tűzköveshegyen és környékén levő kitermelőhelyeket vastag „szőnyegben" veszi körül a megmunkált, vagy megmunkálással megbolygatott tűzkő90