A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

T. Biró Katalin: A Szentgál, Füzi-kút későneolit település kőanyaga

törmelék. Sajnos, az 1983-1985 közötti ásatások datáló értékű leletanyagot nem adtak. Egyetlen faszénmintánk C-14 vizsgálata (Hv-13189, 685 ± 120 B.P.) irreális dátumot eredményezett. Kiterjedt nyersanyagelterjedési vizsgálataink egyértelműen bizonyították, hogy a szentgáli nyersanyag a paleolitikum óta (Lovas- MÉSZÁROS-VÉRTES 1955.; Pörgölhegyi barlang - ROSKA 1955.) ismeretes volt. Régészeti anyagban a vaskorig megtalálható, később tűzkőként másodlagos felhasználását is sikerült bizonyítani (HÁLA 1986.). A környék lakosainak elbeszélése szerint, helyi kitermelése még a II. világháború után is folyt a gombáspusztai tanya mellett. Az ásatási területen, pedológiai érvek szerint, már a Würm III stadiális előtt is számolhatunk kitermeléssel (Csorba Péter szakvéleménye szerint), a kitermelés döntő hányada azonban a holocénben történt. A jellegtelen hulladékanyagban nehéz tipológiai érvekkel kort meghatározni; igen valószínű, hogy több periódus nyersanyagkitermelő tevékenységének eredményeit együtt láthatjuk. Az 1984-es ásatási szezonban került feltárásra egy zárt műhelyfolt a kitermelőhelyen belül. A tűzkőrétegek és a nálánál fiatalabb mészmárga határán egy vályúszerű mélyedésben zavartalan műhelyfelszínt találtunk (15. ábra), ahol a későneolit hulladékanyagra némileg emlékeztető formákat találtunk. Feltételesen a műhelyfoltot a lengyeli kultúra kitermelő (lenagyoló) tevékenységével hozzuk kapcsolatba (16. ábra). A települési viszonyok vizsgálata (BIRO-REGENYE 1991.) nyomós érvet jelent amellett, hogy a lengyeli kultúra késői (III) szakaszában a kőanyag kitermelés különösen nagy jelentőségű lehetett. A nyersanyagforrások vidékét ugyanis ekkor egy nyolc településből álló gyűrű veszi körül, olyan területen, amely - ezt a rövid periódust nem számítva - egészen a középkorig lakatlan volt. Ha nem is tudjuk egyértelműen bizonyítani még (pl. a kitermelőhely datálása, vagy szerencsés refitting' segítségével), de szinte biztosra vehető, hogy a füzikúti telep a szentgáli Tűzköveshegy nyersanyagforrásainak kitermelésére és a védelmére létesült, és a telep életében a kőeszközmegmunkálás kiemelt szerepet kapott. 4. Szentgál, Füzi-kúti későneolit település és a Tűzköveshegyet körülvevő további telepek kőanyagának összehasonlítása Terepbejárásaink során a Tűzköveshegy környezetében további 8 késólengyeli telepet sikerült lokalizálni. Valamennyi esetben gyűjtöttünk - gyakran jelentős mennyiségű - kőanyagot. Ezeknek a leletanyagoknak összefoglaló típus-nyersanyag táblázatát az 5. táblázat tartalmazza. Az összehasonlításba belevettük az egyetlen idősebb (Lengyel I. korú) telep ásatással feltárt anyagát is (Ajka-Csók utca), ami jellemzően más típus- és nyersanyagspektrumot adott. A füzikúti anyagnál alkalmazott összefoglaló kategóriák szerint a felszíni gyűjtésű anyagok tipológiai és nyersanyagmegoszlása a következőképpen alakul (6., 7. táblázat, 17-18. ábra). A vizsgált leletanyagok egy része (Márkó, Bánd és Kislőd figyelembe nem vett szórványadatai) viszonylag kis mintát jelentenek, így reálisan nem hasonlíthatók össze a füzikúti anyaggal. A gyűjtött anyagok közül leginkább eltérőnek a szintén kisszámú kőeszközből álló Ajka-feketehegyi anyag mutatkozik, amelynek korhatározása kevésbé biztos, mint a többi leletanyagé; elképzelhető, hogy itt a késólengyeli anyaghoz korábbi (esetleg paleolit) kőeszközök kerültek. Az Ajka-feketehegyi anyag szelektív felszíni gyűjtés eredménye, a többitől élesen elkülönül - azonban nem csak típus szerint (csak retusált eszközök és pengék), amit a gyűjtéstechnika jól magyaráz, hanem nyersanyag szerint is. A mintanagyság, amint azt említettem, túl kicsi, de feltételezhető, hogy ez az anyag nem kizárólag a Lengyel III. népesség hagyatéka. A Csók utcai leletanyag vegyesebb nyersanyagspektruma már a teveli tűzkő vonzásába eső lelőhely vegyesebb összetételét tükrözi. Ez a leletanyag egyébként nem gyűjtésből, hanem Regénye Judit ásatásából származik, így az összetétel mindenképpen hiteles. Ugyanitt feltűnő a pengék nagy száma, ami részben megint a teveli tűzkő, és a még vonaldíszes kori hagyományokat őrző leletanyag hatása. A nagyobb Lengyel III leletegyüttesek nyersanyag- és típusmegoszlása ugyanakkor közel áll a füzikúti anyaghoz. 5. Összefoglalás A szentgáli Tűzköveshegy környéke egyike az őskori kőeszközkészítés nagy, regionális jelentőségű helyi centrumainak. A korábban tisztázott szoros időhatárokon belül (Lengyel III) a Tűzköveshegy környékén működő kőeszköz-készítő műhelyek anyagából az 1985-1988 között gyűjtött és feltárt Szentgálfüzikúti anyagot mutattuk be részletesen. A telepen nyilvánvalóan intenzív kőeszköz készítő tevékenység folyt, de a kőeszközök helyi használata is megfigyelhető. A telepen készült kőeszközök a lengyeli kultúra észak-dunántúli lelőhelyein (már a Sopot-Bicske kultúrától) megfigyelhető mikropengés tradíciójú sorozatba illeszkednek, a dunántúli lengyel III korú leletanyagok közül az eddigi leggazdagabb ásatásból származó közölt leletanyag. 91