A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Regenye Judit: Előzetes jelentés a Lengyeli kultúra szentgáli telepének kutatásáról

írt csontváz földbe kerüléséről semmit sem tudunk. A fölötte levő iszaprétegek zavartalansága miatt nem gondolhatunk az árokba később beásott sírra. A közel azonos mélységben előkerült néhány cserép és egy kőbalta töredékének mellékletként való értelmezése valószínűtlen. Az árok betemetődése igen rövid idő alatt megtörténhetett, erre vonatkozóan vannak kísérleti adatok Angliából, henge-ek árkának betöltódését vizsgálták. Dorchesterben egy kisebb árokban pl. 3 hónap alatt 75 cm iszap halmozódott fel.

29 Ilyen sebességű feltöltődés mellett egy viszonylag rövid életű telepen sem jelent problémát, ha az árokba később beásott objektumokat találunk, mint jelen esetben (9., 10., 11. gödör, 1. sír). Az objektumok elhelyezkedése alapján laza településszerkezettel számolhatunk, a gödrök csoportokban helyezkednek el, körülöttük leletanyagtól mentes területekkel. A leletanyag értékelése Kerámián kívül jelentős mennyiségű tűzkövet találtunk, már a terepbejáráskor feltűnt ezek nagy száma.

30 Ezzel szemben állatcsont csak a harmadik ásatási évben került elő, akkor is késő bronzkori gödörben, illetve a vízlevezető árokban, nagyobb mélységben. Az állatcsont hiányának kétségtelenül talajtani okai vannak.

31 A kerámia nagyobb része szürke, sárga, téglavörös, barna vagy fekete színű, homokkal és kaviccsal soványító«, közepesen vastag falú. A kedvezőtlen talajadottságok miatt felülete durva, szemcsés, nem őrzi az eredeti felületkidolgozás nyomait (esetleges festés, polírozás). Ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni a leletek korának meghatározásakor. A kerámia kisebbik része papírvékony falú, homokkal soványított, jól égetett, szürke, sárga, barna, téglavörös színű. A következő edénytípusok fordulnak elő az anyagban: Tálak 1. Kissé széles szájú, enyhén kihajló peremű, homorú felső, domború alsó részű profilait tál, törésvonalán gyakran bütyökkel. A lengyeli kultúra klasszikus tálformája, mindenütt és mindenkor előforduló típus.

32 (6. ábra 1.) 2. Erősen behúzott peremű, gömbös hasú tál többnyire vastag fallal és elvékonyodó peremmel. (6. ábra 5., 9. ábra 13.) A lengyeli kultúra későbbi időszakában gyakrabban használt edényforma.

33 Szintén behúzott peremű, de az előzőektől eltér egy vékonyabb falú, peremről induló fülű töredék. (9. ábra 11.) Sajátos a kialakítása egy kis peremtöredéknek, a peremen ülő bütyköt nem külön tették rá, hanem az edényfal megvastagításával jött létre. (9. ábra 5.) 3. Kissé kihajló peremű, rövid nyakú, öblösödó hasú, S profilú tál. a) Erőteljesen S profilú. (7. ábra 19.) A lengyeli kultúra II. fázisából találunk analógiákat a formához. (Trakovice, Peöenady, Brodzany, Nitra)

34 b) Vastag falú, gömbös hasú, rátett peremmel. (7. ábra 20.) Legközelebb áll hozzá egy tekenyei táltípus.

35 4. Virágcserép alakú tál. (11. ábra 18.) Egyetlen darab tartozik ebbe a típusba, egyúttal az egyetlen kiegészíthető edényünk. Tölcséresen szélesedő nyakú, hengeres testű, ovális aljú mély tál két hosszúkás és két kis kerek bütyökkel, a perem alatt széles sávban vörös festéssel. A paticsos hazomladék alól került elő. A veszprémi és a keszthelyi hasonló példányok alapján a kultúra III. fázisában otthonos,

36 sőt megtalálható még a Ludanice csoport időszakában is. (Branc)

37 A lengyeli kultúra edényein általában nem szokás két különböző fajta bütyköt alkalmazni egyszerre, de előfordulhat ilyen díszítés, például SzomorSomodorpusztán egy hasonló mély tálon szintén két eltérő formájú bütyök látható.

38 5. Egyenes peremű, hengeres felső részű, csonkakúpos aljú tál éles hasvonallal. Kevés példány képviseli (6. ábra 3^4-.), a hazomladék alatt kerültek elő. Kalicz N. a korai fokozat örökségének tartja ezt a típust a lengyeli kultúra II. fázisában.

39 A lébényi példányon kívül előfordul még Szobon,

40 de a III. fázisban is Kupon,

41 ugyanúgy a morva festett kerámia késői időszakában.

42 A magas testű, mélyen fekvő törésvonalú tálforma jellemző a szlovákiai Prototiszapolgár fázisra.

43 6. Profilálatlan, széles szájnyílású csonkakúpos tál. Az egyik leggyakoribb táltípus, jellemzője a perem alatti kerek bütyök. Általában csőtalpas tálak tálrészeként szokott szerepelni. Megtaláljuk kisebb (6. ábra 10., 7. ábra 14., 21., 8. ábra 3.) és nagyobb, vastagabb falú példányban is (11. ábra 23.). A lengyeli kultúra egész élete alatt megtalálható.

44 Csőtalpas tálak Alacsony, szélesedő talptöredékek kerültek elő, kisebb edények darabjai. (8. ábra 18., 9. ábra 3., 10. ábra 21.) Harangos csőtalpat nem találtunk. Amforák Erősebben vagy kevésbé kihajló peremű, szűkülő nyakú, ívelt vállú edény a peremről vagy alóla induló füllel. (8. ábra 12., 9. ábra 21., 10. ábra 1.) A fül helyzete a döntő ebben az esetben, mert a peremről induló fül a II. fázis végén jelenik meg csupán.

45 Fazekak 1. Tölcséres nyakú, gömbös hasú edény, vállán esetleg füllel. (9. ábra 14.) Nagyobb példányszámban fordulnak elő ebbe a típusba tartozó töredékek. Mind a magyar, mind a morvaországi anyagban a II. fázistól jelenik meg.

46 2. Enyhén kihajló peremű fazék. Hasonló formájú edény mindenütt előfordul a kultúra II. fázisától kezdve.

47 (6. ábra 9., 7. ábra 23., 8. ábra 1., 5.) 77