A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Regenye Judit: Előzetes jelentés a Lengyeli kultúra szentgáli telepének kutatásáról

7. Szürke, belül barna, fényezett felületű, vékony falú, kihajló peremtöredék. A sok töredék miatt nem kizárt, hogy a sír közelében egy gödör is lehetett, amelynek az anyaga a síréval a szántás következtében összekeveredett. 2. sír Kérdéses, hogy szándékolt temetkezés-e. Az 1988. évi 1. árok alján találtunk egy vastag iszaprétegben fekvő csontvázat. Mélysége 210 cm, megközelítő tájolása ÉNy-DK. A csontok nem antropológiai rendben feküdtek, egymástól némileg elcsúszva 3 külön csoportban voltak a bordák, a kar és a gerinc egy része, valamint a lábcsontok, utóbbiak fölött a koponyatető. A csontváz egy általunk természetes vízmosásnak tartott árokban feküdt, a csontok elmozdulása alapján az a feltevésünk, hogy a vázrészeket az árokban folyó víz, illetve iszap sodorhatta más helyre. Melléklete nem volt, de ugyanabban a mélységben találtunk a lengyeli kultúrába tartozó leleteket, ezek alapján nem kétséges, hogy a telep korához tartozhat a csontváz is. A csontok meghatározását K. Zoffmann Zsuzsanna végezte el. 11 A vízmosásként értelmezett árok É-D-i irányú, párhuzamos a dombot kettéosztó mai mélyedéssel, mélysége 240-270 cm, szélessége meghaladja a 6 mt. Betöltódésében iszap- és kavicsrétegek jelzik, hogy természetes úton temetódött be. Ez a folyamat még a település ideje alatt lejátszódott, mert az árok földjébe a településhez tartozó objektumok voltak beásva (9., 10., 11. gödör, 1. sír), ugyanakkor, mint említettük, az árokban is voltak leletek. Funkcióját tekintve természetes vízlevezető árokra kell gondolnunk, amely igen rövid idő alatt betemetódött. Az árokból előkerült szórvány leletek a következők: 1. Barna, belül fekete, fényezett felületű, jól égetett, nagy csonkakúpos tál töredéke kis kerek bütyökkel. (11. ábra 23.) 2. Sárga, jól égetett, nagyobb edény ívelt oldaltöredéke halvány, vörös festés nyomával. (11. ábra 21.) 3. Szürke, vastag falú, jól égetett, éles törés vonalú bikónikus edény oldaltöredéke. (11. ábra 22.) 4. Vörös, sima felületű kis edény aljtöredéke. (11. ábra 20.) 5. Szürkésbarna, igen jól égetett, homorú aljtöredék ívelt oldallal. (11. ábra 19.) Továbbá néhány egyéb töredék. A megkutatott terület nem túl nagy és nem összefüggő, emiatt csupán egyetlen olyan objektumot találtunk, amely házként értelmezhető. (1. objektum) (2. ábra). Az omladékréteg mérete önmagában nem indokolná a házat, de nyilvánvaló, hogy a csekély mélység miatt nagyobbik része a szántás és az erózió áldozatául esett. Hasonló jelenség, azaz a cölöplyuk nélküli, csupán az égett omladék által jelzett ház a lengyeli kultúra több lelőhelyéről, különböző időszakaiból ismert. A korai fázisból Aszód említhető példaként, ahol több ilyen kis méretű, föld fölé épített ház került elő cölöplyuk nélkül.

12 A középső fázis végéről Komjatice említhető, 6x7x4 m-es omladékhalmok jelezték az egyik háztípust, szintén cölöplyuk nélkül.

13 Földrajzilag a legközelebbi példa Zalaszentbalázs,

14 ott az omladék alatt a padlót is sikerült megfigyelnie Bondár Máriának.

15 Az említett példák alapján a lengyeli kultúrában mindvégig létezett ez a háztípus. A komjaticei lelőhely azt mutatja, hogy nem választható el térben ez a típus a nagyobb, cölöpszerkezetes háztól, mert ott együtt fordulnak elő, harmadikként jelen van az alapárkos típus is.

16 A szórványos adatokból úgy tűnik, ez az építési mód a lengyeli kultúrában inkább a késői időszak sajátja. A Kárpát-medence K-i felében szintén megtaláljuk a kis méretű, földbe mélyedő cölöp nélküli házat a rézkor első felében (pl. Tiszaföldvár,

17 Bélmegyer

18

), sőt Siklódi Csilla megállapítása szerint éppen ez a gyakoribb fajta a cölöpszerkezetessel szemben.

19 Tekintve, hogy a lengyeli kultúrából is inkább a késői időszakból ismerünk analógiákat, feltételezzük, hogy ez a háztípus - szórványos előzmények után - elsősorban a rézkor korai szakaszára jellemző építési mód, nem annyira kultúrát, mint inkább korszakot jelez. A gödrök formájáról kevés információval rendelkezünk a már említett okokból. A két hengeres oldalú, lapos aljú (10., 11.) gödör funkciója tárológödör lehetett a vonaldíszes kerámia kultúrája és a branôi telep hasonló gödreinek tanúsága szerint.

20 A telep területéről két sírt ismerünk, mindkettő körülményei eltérnek a normálistól. A hamvasztásos sír túlságosan közel volt a felszínhez, lényegében megsemmisült. Maga a hamvasztás nem idegen a lengyeli kultúrától, bár mindig kisebbségben volt a csontvázas temetkezéssel szemben. Ausztriában az összes temetkezés 22,2%-a hamvasztásos,

21 Aszódon a sírok 7%a.

22 Utóbbiak nagyrészt urnásak, de előfordul a szentgálihoz hasonlóan szórthamvas temetkezés is.

23 Érdekes, hogy az aszódi hamvasztásos sírokra jellemző a csekély mélység (25-45 cm),

24 ugyanúgy a szentgáli sírra is. A szántás sajnos lehetetlenné tette a mellékletek meghatározását. A tény, hogy Magyarországon Aszód a hamvasztásos sírok egyetlen közölt előfordulási helye, nem jelenti azt, hogy csak a korai fázisra korlátozódna ez a szokás, mert pl. Ausztriában a kultúra késői időszakából két sír került elő Langenzersdorfban.

25 Morvaországban a korábbi keltezésű Jaromérice mellett Predmerice a morva festett kerámiának szintén a fiatalabb fázisából való.

26 Sőt a lengyeli kultúrán kívül, a Kárpát-medencében ugyancsak előfordul a hamvasztás a kelet-szlovákiai tiszapolgári kultúrában (Tibava, Vel'ké Raskovce, Lucska).

27 A fent említett háztípushoz hasonlóan a hamvasztás szokása is úgy értékelhető, hogy egy, a korai időszakban is meglévő szokás a kultúra életének második felében válik gyakrabban alkalmazottá.

28 A 2. sírként le76