A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Zirc): Egy természetrajzos muzeológus visszatekintése

csogós réten igyekeztünk a Nyír-tó felé. Az erdő által védett, párás élőhely emberemlékezet óta kitűnő fejlődési lehetőséget biztosított olyan növényritkaságoknak is, mint amilyen pl. a szibériai nőszirom, a sárga liliom, vagy a királyné gyertyája. Ezek az érdekes növények hosszú ideig háborítatlanul virágoztak a területen mindaddig, amíg ki nem irtották a környező erdőt. Mikor néhány évvel ezelőtt ismét arra vetődtem, lesújtó látvány fogadott, a virágos rétnek nyoma sem volt. Az erdőgazdasági ütemtervek könyörtelen ítélete a környéken sok száz, vagy talán ezer hektár erdő sorsát megpecsételte, én pedig ismét csak szegényebb lettem egy illúzióval. Azon már nem is csodálkoztam, hogy egykor kedvelt kiránduló, majd később gyűjtőhelyem a Nyír-tó is teljesen „kitakarva' ' várt rám. Az ilyen és ehhez hasonló jelenségeken elgondolkodva az ember arra a következtetésre jut, hogy a gyakorlati és igazán hatékony természetvédelem még napjainkban is csak kevés megszállott ügye és többnyire kifejezetten szélmalomharc. Kérészélet A korábbiakban már szó esett a Tiszakutató Bizottság tagjaként a Tisza mentén végzett gyűjtésekről. A nagy folyamhoz a Bakonyban töltött évek alatt is rendszeresen eljártam. Később a hivatalos Tiszakutatásból kimaradtam ugyan, de időnként még most is visszatérek kedvenc folyómhoz, amelynek vizéből az 1960-as évek elején, ha a partján járva éppen megszomjaztam, másokhoz hasonlóan magam is minden idegenkedés nélkül ittam. Az idő múlásával sajnos a szőke Tisza is sokat változott, csaknem teljesen megszűnt az egyik varázsát jelentő „virágzása", amely egykor ámulatba ejtette azokat, akiket június második felének egy forró délutánján éppen arra vezérelt a szerencséjük. 22. ábra. A Tisza egyik „kérészes" szakasza Oszlár közelében a Hejó beömlésénél Abb. 22. Ein Lebensraum des Theißblüte der Theiß in der Nähe von Oszlár bei der Mündung des Hejó A Museum der Natur Gotha két munkatársa (W. Zimmermann és W. Joost) 1978-ban kizárólag azért utazott Magyarországra, hogy megnézhesse a Tisza „virágzását" és gyűjtsön e nevezetes kérészekből. Zircről vittem el őket Szegedre és onnan indultunk fokozatosan felfelé a Tisza mentén. A tiszavirág rajzás sajnos annyira gyér volt, hogy minden igyekezetünk hiábavalónak bizonyult, nem sikerült fogni belőlük. Pedig mindketten beúsztak lepkehálójukkal a vízbe, hogy legalább egyet elkaphassanak a folyó közepe felett nagyritkán megjelent áhított állatokból... Rettenetesen szégyelltem a dolgot annak ellenére, hogy a Tisza vízminőségének ilyen mértékű romlásához nem sok közöm volt. Nem tehettem mást, mint némi nosztalgiával gondoltam arra a nevezetes, minden képzeletet felülmúló kérészrajzásra, amelynek 1966. június 18-án a Hejó torkolatánál tanúja lehettem, amikor valóban milliónyi „lepke" repült a víz felett. Savanyú Jóska barlangja Az idősebb emberek különösen a tollfosztás időszakának hosszúra nyúlt estéin sok történetet meséltek gyerekkoromban az utolsó bakonyi betyárról. Többször szó esett a betyárnak búvóhelyül szolgáló közeli barlangról is, de pontos helyét nem tudták megmondani. A fantáziámat nagyon izgatta a dolog, nem is nyugodtam addig, míg nem sikerült kideríteni a „titkot". Karbidlámpával felszerelkezve az első adandó alkalommal nekivágtam a Köleskepe-árok meglehetősen meredek oldalának, ahol rá is bukkantam a nyílásra. Mivel életemben először jártam barlangban, kissé megilletődve vizsgáltam át a hivatalos nevén Pokol-lik egyetlen nagy pinceszerű üregét. A mennyezetén szép számmal csüngtek denevérek, amelyeket addig csak röpködve láttam az esti órák23. ábra. Jellegzetesen hazai kérészünk, a tiszavirág egy vedlő példánya a Hejó beömlésénél. Abb. 23. Ein sich häutendes Exemplar des charakteristischen heimischen Eintagsfliege der Theißblüte 57