A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Zirc): Egy természetrajzos muzeológus visszatekintése

16. ábra. Az embernek is sok kellemetlenséget okozó csípőszúnyog vérszívás közben Abb. 16. Stechmücke, die auch dem Menschen viel Unannähmlichkeiten verursacht, beim Blutsaugen mat okozó és olykor a remélt vízparti üdülés főleg esti óráit megkeserítő szúnyogok sajátos vérszívó életmódját. „Szúnyogos" években a Balatonnál nyaralókat, főleg a külföldieket valósággal elüldözheti a tótól a sok szúnyog, ami jelentős idegenforgalmi bevétel elmaradásával járhat. Ezért a Balatonnál lassan már két évtizede védekeznek szervezett formában a szúnyogok ellen. A földi gépekkel végzett helyi irtás nem csak kis hatásfokú, hanem rendkívül környezetkárosító is volt. Ezért az 1970-es évek közepétől áttértek a korszerűbb légi szúnyogirtásra. A védekezés eredményességének a fokozásához azonban kívánatos volt a Balaton-parti sávjában élő szúnyogfajok populációinak és a lárvatenyésztőhelyek felkutatása, szaporodásbiológiájuk és elterjedésük sajátosságainak jobb megismerése, a védekezés hatékonyságának mérése, a szúnyogirtással kapcsolatos környezeti károk felderítése (32) stb. Korábban a szúnyogokkal nem foglalkoztam ugyan behatóbban, de mivel mint helyben működő dipterológus éppen kéznél voltam, szakértókénti közreműködésemre többoldalú igény is jelentkezett, így lettem tulajdonképpen szándékom ellenére mondhatnám „botcsinálta" szúnyogkutató. Az e téren végzett munka legjelentősebb szakmai eredményének talán a „rejtélyes" életmódú mocsári szúnyog lárvájának megtalálása és a faj tenyészőhelyeinek a feltérképezése tekinthető. A Bakony hegység (beleértve a Balaton kapcsolódó részét) szúnyogfaunájának korszerű feldolgozása és publikálása még a jövő feladata. Egyelőre csak a „hírhedt" mocsári szúnyogról egy részletes tanulmány (99), valamint néhány, a Bakonyon kívüli tájegységen végzett szúnyogkutatás eredménye (22, 40, 41, 100, 104, 109) jelent meg nyomtatásban. * * * Az eddig említetteken kívül is számos légycsalád fajaival foglalkoztam, vagy foglalkozom jelenleg is kisebb-nagyobb mértékben. Ilyenek pl. a bögölyök, a pöszörlegyek, a katonalegyek, a fejeslegyek, a fúrólegyek, az iszapszúnyogok, a lószúnyogok, a bársonylegyek stb. Az ezekkel kapcsolatban végzett vizsgálatok is sok önálló, vagy több család fajait összefoglalóan tartalmazó dolgozat megírására adtak lehetőséget (3,7,12,17, 23, 28, 29, 35, 39,65). Pusztuló természeti értékeink A bennünket körülvevő és egyúttal az emberiséget éltető természetet fenyegető veszélyek napi témát szolgáltatnak mind az újságoknak és folyóiratoknak, mind a rádiónak és a televíziónak. Hazánkban is meglehetősen nagy apparátussal és óriási költségvetéssel dolgozó (szinte állandó átszervezés alatt álló, változó nevű), az egész országot behálózó szervezet hivatott a környezet- és ezen belül a természetvédelmi kérdésekkel való foglalkozásra. Számtalan természetvédelmi törvény, rendelet jelent meg az elmúlt 12 évtizedben. Minden nyitott szemmel járó ember láthatja azonban, hogy a természeti környezetünk ennek ellenére folyamatosan, szinte megállíthatatlanul pusztul, sőt a folyamat a remélt csökkenés helyett inkább növekvő tendenciát mutat. A természettel és annak védelmével a „hivatásos" szerveken túl számos tudományos intézet és intézmény, iskola stb. foglalkozik. Ezek sorában részben talán érthető módon kiemelt szerepet kaptak a természettudományi profilú, vagy legalább természettudományi részleggel is rendelkező múzeumok. Mint biológus muzeológusnak már kezdettől fogva szinte kivédhetetlenül szembesülni kellett ezzel a szerteágazó, bonyolult témakörrel. Nem tagadhatom ugyanakkor, hogy viszonylag hamar megszerettem a munkakörömhöz előírásszerűen ugyan nem hozzátartozó, de nagyon érdekes tevékenységet, amely a múzeumi profilhoz igazodva elsősorban a hegység természeti értékeinek feltárásában való közreműködésből, az értékek népszerűsítéséből, a védelem érdekében szükséges szakvélemények összeállításából stb. állt (38, 55). Egy biológus számára fokozottan fájó érzés a pusztuló természet látványa. így voltam és vagyok ezzel magam is. Annál is inkább, mivel a természettudós más szemmel nézi, bizonyos jelekből, törvényszerűségekből előre észleli az esetleg majd csak később bekövetkező kárt. A legszomorúbb az egészben, hogy sokszor tehetetlenségre kárhoztatva kénytelen szemlélni az eseményeket. A havasi hízókáról múlt időben A Bakonyban előforduló ritka növények hamar felkeltették az érdeklődésemet. Érthető módon elsősorban a nevezetes jégkorszaki medvefül kankalin izgatta a fantáziámat. Ezért nem véletlen, hogy első komo53